Vízkereszt ünnepe utáni 4. vasárnap
Szentendre, 2017. január 29.
/Mt 8,23-27/
EÉK 49, 1, 383, 375, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Maradj talpon!
Keresztény Gyülekezet, Testvérim az Úr Jézus Krisztusban!
Vannak bibliai történetek, amelyek kilógnak a sorból. Ennek eldöntése meglehetősen szubjektív. Az én egyik sorból kilógó történetem épp a mai evangélium. Jézus lecsendesíti a tengert. Számomra Jézus itt más, mint leprást, gutaütöttet, vakot gyógyító hatalom, más, mint vizet borrá, két halat és öt kenyeret stadionnyi embernek megszaporító hatalom, más, mint élettelen testbe újra életet lehelő hatalom.
Jézus kifogyhatatlan színességgel mutatkozik be nekem. Minden plusz információ, felismerés, újszerű látás közelebb visz hozzá. Nem csak a Bibliám forgatása alatt lep meg, ugyanakkor kellenek ezek a történetek. Leprák, halottak, kővedrek és viharok. Sokszor csak ezeket hallva ismerem fel, látom meg az én lepráimat, az én halottaimat, az én kővedreimet és az én viharaimat. Ma Isten azt mondta nekem, vezesselek titeket a tieitekhez.
Történetünk a tanítványok felkészítésének újabb fejezete. Ismét megélnek egy határhelyzetet, amelyben Jézus neveli őket. Jézus csak azokat neveli, akik hozzá tartoznak. Őket is azért, mert szereti őket. Ha Jézushoz tartozol, veled is megtörténik, hogy nevel. Mestered, tanítód ő, addig jó az övéinek, míg gondja, türelme van a nevelésünkhöz.
Aki átélt már vihart tavon, tengeren, esetleg óceánon, tudja milyen emberfeletti erők mozgatják a sok méteres vízfalakat. Azt olvassuk: "nagy vihar támad". Ha a görög szavakat nézzük és a szeizmográfból ismerős σεισμοσ - rezgés szavát szó szerint fordítjuk, ezt olvassuk: "egyszerre nagy rengés támadt." A cunamikat megismerve szinte beleborzongunk ebbe a viharba. Amikor a Genezáret-tava megremeg, és egy feltehetően 8 m hosszú, 2 m széles, 1,5 m magas halászhajó a nyílt, megbolondult vízen hánykolódik, persze, hogy a halálfélelem kerülget. Nem csak Gundel Takács Gábor mondja, hogy "Maradj talpon!" Az ösztönök is ezt súgják: "Maradj talpon!" De nem csak ösztöneink belső hangja kiáltja: "Maradj talpon!", hanem Jézus is. Elképzelem, ahogyan a süvítő szél és az embertelen mennyiségű, leküzdhetetlen víz zúdulása közben ordító hangon kérdi Jézus az övéit: "Mit féltek ti kicsinyhitűek?"
Micsoda paradoxon! Mégis ott van a tétován kimondott és vélt "elveszünk" szörnyűségének lehetősége. Ilyenkor tán még arra sincs erőnk, hogy Ézsaiással együtt mondjuk: "Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó Úrnak karja!" (Ézs 51,9a)
Nekem is voltak viharaim, amikor nem tudtam, hogy talpon maradok-e. Viharok, amikor nem láttam az Úrnak erős karját.
Teológus voltam, amikor az egyik vizsgám, épp a görög nyelv második féléve nem sikerült. Szörnyű szégyen és tehetetlen érzés ragadt meg, a bukás szinte a földhöz vágott. Erőm elhagyott, az itt a vég gondolata órákig kísértett, az orrom hegyénél tovább semmi sem láttam a jövőmből, de egy hang azt mondta nekem: "Maradj talpon!". Vannak sokkoló kudarcok, bénító bukások, amelyek a pillanatnyi helyzetben kezelhetetlenek. Olyankor nem látunk előre, semmit sem látunk, csak sodródunk, mert a cunami olyan erővel érkezik, amivel képtelenség megküzdeni. De Jézus a visító szélben odakiáltja: "Maradj talpon, én veled vagyok!"
A gyülekezet tudja, hogy megbénító és egy érthetetlen mozdulatlanságba, kétségbeesésbe keverő viharom volt tavaly nyáron, amikor gyülekezetünk felügyelőjét, felügyelőmet, Csillát elveszítettem, elveszítettük. Sohasem volt Csilla-kultuszom, és nem is építettem ilyet a gyülekezetben, sohasem rajongtam érte elvakultan, akár anya-fia érzelmeket táplálva, ám a hajóban együtt eveztünk, együtt beszélgettük végig a 9 közös év csodálatos útját, együtt fogtuk és húztuk a hálót, együtt emberhalászkodtunk. És ez az együtt viharba került, sokáig néztünk egymás szemébe, aztán ő kiesett ebből az "együtt"-ből. Elesettségemben, elhagyatottságomban Jézus azt mondta nekem: "Maradj talpon és veled vagyok!" Nem Csilla fog melletted evezni, hanem valaki más. Nem támasztom fel őt, csak az utolsó napon. Lesznek még ilyen viharjaid, amikor elhagynak emberek. És én úgy, ahogy addig, akkor is ott leszek veled, veletek a gyülekezet hajójában.
Ekkor mélyült el bennem az a gondolat, hogy Jézus nem a körülményeidhez jön, hanem hozzád. (Cserhátiné Szabó Izabella fóti lelkésznő) Ezt a viharban a tanítványokhoz hasonlóan mi sem szoktuk felfogni. Ezért kérdezi Jézus tanítványait, mielőtt lecsendesítené a tengert: "Mit féltek ti kicsinyhitűek?" Miért nem elég nektek az, hogy én veletek vagyok? Miért féltitek az életeteket? Miért aggódtok? Ennél biztonságosabb helyen, mint a közös hajóban nem is lehetnétek. Ne csüggedj, ne ess el, ne bukjatok meg az élet iskolájában, hanem "Maradatok talpon! Én veletek vagyok!"
Valahol olvastam, hogy a tanítványok már nem tartoznak a világhoz, mert Jézus elhívta őket onnan. A tizenkettőt, minket, akik őt követjük. A kérdés, hogy ki kihez, vagy hova tartoznak. Mindenki szereti azt, ami az övé, az ő tulajdona. A világ azért nem szereti a tanítványokat, mert már nem a tulajdona, hanem Jézushoz tartoznak. A világ nem látja a csodákat. A világ nem látja, hogy a tragédiákat Isten terve jóra tudja fordítani. Egy tragédia lehet valami újnak a kezdete. Veszteséglistáink lehetnek hosszúak, de a másik oszlopba furcsán megkönnyebbülve olvashatjuk az új kezdetek listáját. "Boldog örömben lesz részünk, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik." (Ézs 51,11b)
Szerdán délelőtt nézegettük a nyugdíjas körrel az elmúlt években házaknál, kirándulásokon, óvodában készült képeket, hogy a csodálatos teremtés, Pogány Jánosné, Erzsike néni alakja újra felelevenedjen. Lassan megfeleződik a nyugdíjas kör induló létszáma. A nyugdíjas körnek nem arról kell beszélgetnie, ki a lesz a következő, aki elköltözik. A nyugdíjas kör és Erzsike néni családja arról beszélgessen, hogy Maradjunk talpon, hisz Jézus velünk van! Egy erős hitű hívő közösség, egy erős hitű család nem törik ketté, még akkor sem, ha a Genezáret-tava remegni kezd. A veronai buszbalest gyászolóinak, ennek a fekete zászlót felvonó országnak is ezt üzeni a tengereknek és szeleknek parancsoló Jézus: Legyetek erős hitűek, a történelmet nem írom át, de a ti történetetek innen egy új fejezetet lát, aminek ez a címe: A talpon marad újjászületett élete.
Ámen.