Vízkereszt ünnepe
Szentendre, 2017. január 6.
/Mt 2,1-12
EÉK 185, 186, 187, 125
Horváth-Hegyi Olivér
Övé a hatalom
Ünneplő Gyülekezet, Testvérim az Úrban!
Krisztus-ünnepre jött ma a gyülekezet. A Vízkereszt a második Krisztus-ünnep az egyházi esztendőben. Karácsonykor a testté lett Istent magasztaljuk, az epifánia, Isten megjelenésének ünnepén Jézust, mint a sötét világba érkező világosságot köszöntjük. Míg vízkeresztkor a keleti egyház Jézus születésére mutatott rá, addig a nyugati egyház Jézus megkeresztelését hangsúlyozta. Jézus a Jordán vizében állva vált minden ott lévő számára egyértelműen isten fiává, hiszen mennyei hang és egy föntről reá szálló galamb jelezte mennyei hovatartozását. Később a középkorban az ünnep tartalma kiegészült Jézus első csodatételének megemlítésével, a kánai menyegző történetével. A középkori szertartáskönyvek ezért illetik három névvel a mára összezsugorodott és feledésbe merülő hétköznapi ünnepet. Epifánia, Krisztus megjelenése a pogányok előtt, akiket a három napkeleti bölcs testesít meg.
Három idegen vidékről, talán három különböző földrészről érkező nem zsidó származású embernek jelenti ki Isten egy csillag által mindazt, amire az egész pogány és nem pogány világnak szüksége van. Mindezzel már a betlehemi jelentben érzékeljük: Isten nem személyválogató, nincs különbség ember és ember között, a hatalmas Isten előtt mindenki egyenlő bőrszínre, fajra, nyelvre, vallásra tekintet nélkül. Ezt Isten azóta sem gondolja másképp. Második vízkereszti idegen szavunk a Teofánia. Jelentése Isten-jelenés, amelyben Jézus megkeresztelkedésekor a Szentháromság mutatja meg magát: az Atya mennyei hangján jelentkezik be, amelyet mind a négy evangélium leír: "Ez az én szeretet Fiam, akiben gyönyörködöm!" (Mt 3, 13-17; Mk 1,9-11; Lk 3,21-22; Jn 1,32-34) a Fiú szemmel látható, a Szentlélek szimbólumában ereszkedik a Fiú vállára. Ezt a misztériumot még maga, a keresztelő János sem értette, pedig, a Szentháromság ebben a történetben jelenik meg a legmarkánsabban.
Harmadik elnevezése a legritkábban emlegetett bethfánia, amikor Jézus a vizet borrá változtatta, ezzel első ízben megmutatva dicsőségét és hatalmát. Mindhárom mozzanat kinyilatkoztatás: Isten látogatása hétköznapi emberek hétköznapjaiban nem hétköznapi módon történt.
Ma a napkeleti bölcseket, görögül a mágojokat, mágusokat vezető csillagról énekeltünk, igehirdetésünk fókuszába ők kerülnek.
A Máté szerinti evangélium írja le legrészletesebben és leghűségesebben Jézus születésének körülményeit. Nem röstelli elhallgatni a félelmet keltő politikai aktualitást: "Amikor Jézus megszületett ... nyugtalanság fogta el Heródes királyt és egész Jeruzsálemet." (1.3.v.) Heródes nagyhatalmú, igen jó és tehetséges vezető ember volt. Kegyetlen harcmodora és lelkiismeretlen stílusa vezette győzelemre Kr.e. 37-ben, amikor sikerült neki visszafoglalni Jeruzsálemet, de idegenként sohasem élvezhette a zsidók maradéktalan pártfogását, ezért érthető az a rettegés, amely a zsidók újszülött királyának érkezése vált ki belőle. Félti hatalmát, félti életét, félti mindazt, amihez görcsösen ragaszkodik.
Igen, amikor Jézus megérkezik valaki életébe, el kell tudni engedni bizonyos hatalomgyakorlást. Azt, amit görcsössé, féltékennyé, vagy kapzsivá tesz bennünket, legyen az a pénz, egy szerelem, olykor valódi hatalom egy ügy, emberek, események felett, vagy csak a családi körben, bizony kiesik a kezünkből. Mert az, aki érkezik, elgondolhatatlanul nagyobb és erősebb hatalommal bír, mint mi legerősebb pillanatainkban.
Míg Heródes irtózik a Jézussal való találkozástól, addig a bölcsek, ahogyan azt nevükben is hordozzák bölcs döntése, hogy szomjazzák Jézus közelségét és nagy örömmel és készülődve várják a találkozást. Ha nincs mit féltened Jézustól, és mindarra, amit ő elvehet tőled úgy tekintesz, mint elvétetésre ítélt dolog, nem irtózol tőle. Ha Jézus riválisod, mint Heródesé, megölöd, nehogy föléd kerekedjen. Heródes nem értette meg és nem is érezte át azt a melegséget, amit a jászol körül a pásztorok, Mária és József, végül a bölcsek élhettek meg. Pedig Heródes és minden földi halandó ezt a melegséget keresi. Isten a napkeleti bölcsek történetével talán azt is közvetíteni akarja, hogy sokszor nem földrajzilag, családilag, származás szerint kiválóak jutnak be a kincset rejtő istállóba, hanem akik egykor nagyon is távol voltak tőle.
Sokszor gondolkodom a szomszédainkon, egy-egy Szentendrén lakó lelkészgyereken, felnőttként megkeresztelten, akik számára akár egy vízkereszti, akár egy évközi istentisztelet evidencia lehetne. És csodálattal tekintek a másokra. A fényévnyire érkezőkre. A megtért alkoholistákra. Az erkölcstelen fertőből feltápászkodó hívő emberekre. A kommunista szülők templomos utódaira, akik szívvel-lélekkel vannak itt közöttünk.
Könnyű neked, szokták mondani családomat ismerő barátaim, de még az épphogy megismert kívülállók is. Könnyű, mert te egy hívő családba nőttél bele. Édesanyád, Édesapád, nagymamád már akkor imádkozott érted, amikor még meg sem fogantál. Való igaz. Nekem tálcán kínálták Jézus Krisztust, ahogyan Jankával mi is tálcán kínáljuk őt gyermekeinknek, óvodásainknak. De a heródesi aggály kísértése az egyházba születetteket sem kerüli el. A heródesi hatalomvágy, tudom én, mi a jó nekem ott ólálkodik az imádságban hordozott gyermek gondolataiban. A heródesi félelme, mi lesz, ha elvesz tőlem mindent és szolga leszek érzés parányivá zsugorító érzésével nem könnyű küzdeni. A heródesi aggodalom a jövőért, mi lesz, ha lesz egy új király, minden egoista múlttal bíró ember aggodalma. Pedig ennek nem így kellene lennie. Vízkereszt ünnepén Jézus itt és most jelenti ki magát azzal az igénnyel, hogy minden üdvösségünket szolgáló hatalmat átvesz tőlünk. Ámen.
Ámen.