Újév napja
Szentendre, 2017. január 1.
/1Móz 17,1-8/
EÉK 178, 1, 179, 183, 12, Himnusz
Horváth-Hegyi Olivér
El-shaddai
Ünneplő Gyülekezet, Testvérim a Testté Lett Igében!
Boldog új évet kívánok! Sokan mondtuk ezt az elmúlt napokban és sokan fogják még mondani a következőkben. Pedig mindenki tudja, hogy egy év nem tud boldog lenni. Nincs olyan, hogy boldog év. Az év lehet mindenféle. De egy időszakaszt nem lehet boldoggá tenni. Az ember, te, vagy én boldog, vagy boldogtalan. Az előtted álló év akkor lesz boldog, ha te magad boldog leszel. Mitől lehetsz boldog? Újévben ez a kérdésünk, amely kérdésre akár elcsüggedünk, akár szépen élünk egymás mellett 2017-ben oda-oda figyelhetünk.
Van egy kis anekdotám. Élt a 19. században egy hírneves kötéltáncos, Charles Blondin. Több alkalommal is átment a Niagara-vízesés fölött egy kötélen. Lélegzetelállító mutatványai közé tartozott, hogy egy alkalommal zsákot húzott a fejére és így is megpróbálkozott az attrakcióval. Sikerült neki. Egy másik alkalommal még merészebb és látványosabb volt: magával vitt egy forró serpenyőt, amelyen - a hatalmas robajjal zúgó vízesés feletti sétája alatt - tojást sütött. Rengetegen bámulták és csodálták ügyességét. Egy alkalommal nem állhatta meg, hogy a kifeszített kötélen egy talicskát toljon át a vízesés egyik oldaláról a másik oldalára. Ezt is sikeresen teljesítette. Amikor átért, körülnézett és igen komolyan megkérte a nagyszámú közönséget, hogy ha már így átjött, ugyan, üljön bele a talicskába valaki, hogy a túloldalra átvigye. A tömeg viszolygott, visszahőköltek, a sok ember morajlott és végül senki sem mert kockáztatni.
Ábrahám 99 éves korában újra a Mindenható Istennel találkozik. Mindenható. Mindenre hatni tudó. Ez Isten egyik fontos jelzője, ezt így tanuljuk meg év elején. Héberül El-shaddai, ami tükörfordításban így hangzik: Isten, aki elegendő. Ábrahám az elegendő Istennel találkozott. Miután elhívta az Úr Ábrahámot, beleült a talicskába és engedte, hogy Isten áttolja a lehetetlennek tűnő életszakaszon. Idős kora, felesége, Sára meddőségének borúja ellenére sok-sok utód ígéretét kapja Istentől, aki elegendő.
Újévi történetünkben ennek a beszélgetésnek három következményével találkozunk: először Isten azt mondja Ábrahámnak, hogy járj énelőttem, mire Ábrahám arcra borul, majd meghallja azt, amit minden istenkereső meghall egyszer: Istened leszek.
Járj énelőttem. Megfogadom, hogy ettől a naptól kezdve másképp lesz. Ezekben a napokban fogadalmak milliói hagyják el az emberek száját. Hasznos értékelni, mérleget vonni, a változtatás igényét elhatározni, jobbá lenni. Dietrich Bonhoeffer (20. századi evangélikus teológus) újévi soraiban azt írja, hogy aki ilyen fogadalmakat tesz, "az még teljességgel a pogányság rabja". A szándék, a puszta meggyőződés oly kevésnek szokott bizonyulni. Megannyi fogadkozás sérült és lett nevetséges, mert az ember mindenhatónak, elég istennek képzelte magát egy-egy fogadalom betartásához. Egy új kezdet, egy változás, egy radikális fordulat mindig Isten műve, ha ő ezt akarja. Mi nem vagyunk képesek őelőtte járni, ahogyan Ábrahám sem tehette ezt magában. Nem tudta úgy rábízni magát Istenre, hogy erre ne maga Isten kérte volna őt. Hiába lett volna Ábrahámnak az az ötlete, hogy márpedig ő innentől fogva hisz, nem lett volna képes rá.
Amikor valaki magában él, nem tekint ki önmagából, mindent eldönt magában, mint egy zárt rendszerben és önmagából kiindulva szeretne megérkezni a megváltozott önmagához, az csak a régi tud maradni. Egyedül ahol Isten van, ott van új kezdet. Járj énelőttem - kéri Isten tőlünk 2017 hajnalán. Légy a színem előtt, ne legyenek titkaid, takargatni, szégyellni valóid. 2017 legyen az "új szívnek és az új léleknek" (Ez 36,26a) az új reformációnak az éve.
Ábrahám ezeket hallva arcra borult. Emlékezz vissza azokra a pillanatokra, amikor a Mindenható szólt hozzád és kért tőled valamit. Emlékezz csak arra, amikor meghatódtál, hogy egy ige a Bibliából neked szólt. Elérzékenyültél egy éneksor éneklésénél. Amikor szíven ütött egy imádság félmondata és libabőrös lettél. Emlékezz Isten direkt neked készített prédikációjára. Emlékezz hitbeli felismeréseidre, arra, hogy egy nagy bajra visszatekintve nem találsz más magyarázatot, mint az elég Isten jelenlétét. Ugye ezekben a helyzetekben te is leborultál előtte? Ugye te is térdet hajtasz a téged tenyerén hordozó, kezdeményező Isten előtt?
Ábrahám ezt tette. És amikor megtette, jött a harmadik mozzanat. Kimondta a teremtő hatalom, a világmindenség Ura, hogy Ábrahám, Istened leszek. De itt nem hallgatott el Isten. Azt is mondta, hogy Istened leszek neked és utódaidnak. "Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a ép, amelyet örökségül választott." (Zsolt 33,12) Egész évben boldog az az ember, akinek Istene az elegendő Úr.
Tudjátok, sokféle Istent választhattok magatoknak. Vallásfilozófiából azt tanítom a felnőtt konfirmandusoknak hogy minden korban, még a primitív vallások idején is az ember végességéből adód kérdésre Isten volt a válasz. Ma is Isten a neve annak, ami az embert végsőleg meghatározza - hitvilágában ez lesz istenévé és fordítva: az ember csak az iránt hozhat végső elhatározást, ami a számára az isten.
Ki, vagy mi a te istened? Ki, vagy mi iránt hozol elhatározást? Isten 2017 nyitó istentiszteletén azt mondja neked: Istened, az elegendő leszek. Mit lépsz erre? Leborulsz? Mást választasz? Vagy van hited beülni abba a bizonyos talicskába, amelyet ő tol maga előtt, hogy színe előtt menj, lásson téged és te hidd el neki, hogy rajta kívül nincs más, aki át tud tolni téged arra az oldalra, ami számodra is el van készítve. Kalandos út ez. Rábízni magad. Boldog, mégis ettől leszel.
Ámen.