Óév este
Szentendre, 2016. december 31.
/Ézs 30,8-17/
EÉK 174, 175, 176, 177

Horváth-Hegyi Olivér

Óévi gondolatok Dsida Jenővel

Ünneplő Gyülekezet, Testvérim a Testté Lett Igében!

"Életünk hulló karácsonyfáján / halkan repesnek a lángok." Dsida Jenő Hideg téli est versét hívom segítségül az év utolsó estéjének igehirdetéséhez. A vers első két sora hátborzongatóan szép nyugalommal nyitja meg az óév esti keresztény ember lelkét. Itt-ott már seperni kell az aláhulló tűleveleket. Az idő telik, 2016 lassan teljesen a múltba ragadó emlékké mered. "Nap és év elröpül, / Száll sebes nyíl módjára / És vissza nem kerül / Soha senki számára." (EÉK 174,1) - énekeltük kezdőénekünkben. Látjuk és a tűleveleket kezünkkel seperve bőrünkön érezzük, ahogyan elhagy minket a múlt, mégis vannak kicsiny gyertyák, amelyek élni akarnak, még a kopaszodó fenyőágak csupaszságán is. Lángok, amelyek miatt érdemes létezni, leülni és magunkra nézni. Nézni 2016 lángocskáit, amelyekből erő, világosság és békesség árad. Olyan erő, olyan világoság és olyan békesség, ami nem tőlünk jön, de hozzánk érkezik.

"Fölöttünk és bennünk hömpölyög / a hidegáramú csönd. / Mosson ki, vigyen magával / fodros hátán mindent, ami volt: / esdő várakozások meddőségét, / kulcsoltkezű, hasztalan imákat."
Ézsaiás meglehetősen erős szavai jövőbe látó hite mélyéről törnek elő. Jó emberismerőként, jók a meglátásai. Isten népe megrakott tevéket küld Egyiptomba, hogy lekenyerezze a túlerőt. Duplán problémásnak látja ezt a próféta. Egyfelől kritikája, hogy a problémák gyökeréig nem hat el Egyiptom segítsége, "Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten." (Ézs 31,3) Másfelől Isten népe megint harci szekerek és lovak erejében akar bízni, nem pedig Istenében, aki a Békesség Fejedelme. Politikai számításai közben megfeledkezik arról, aki az igazi segítséget adhatja. Ezzel akarva akaratlanul Istene ellen lázad, amely bűnének belátható következményei lesznek. Ézsaiás szól és csak szól, ugyanakkor ahogyan Egyiptomot emlegeti, a tehetetlen szörnyeteg babonázó hatalmából nem tudja kicsalogatni a káosz erőitől fogva tartott népet. Hidegáramú csönd ez. Olyan, mint amikor tudod, hogy mi lenne a jó és tiszta, vállalható és lelkiismeretet kímélő, mégis csábít az a másik megoldás.

Az esdő várakozás meddősége először a ködtől láthatatlan távolságba burkolódzó igazság, amelyhez meg kell érni. Isten népe még éretlen. Csak a nagyhatalmú, nagyerejű Egyiptomot látja, belé veti bizalmát, áldozatot mutat be és áldozatát ott is hagyja. Pedig gyakran repedés keletkezik még a legnagyobb kőfalon is. A látszat csal. Az emberekben bízó ember hamar ott találja cserépedény életét a földön, darabokra törve, akkora darabka sem marad épen, hogy egy parázs elférjen benne (14.v.), de még vizet sem lehet merni vele a tócsából (14.v.). Kinek kell az ilyen összetört élet? Hogyan kiáltson az Isten nélkül összetört szív Istenéhez? Van valaki, akinek kell az ilyen összetört élet. Van valaki, aki saját maga is áldozat lett. Valaki, akit összetörtek, mégis fel tudott támadni összetöredezettségéből.
"Hópárnás nagy fenyők alatt / üljünk le a törpék közé, / burkolózzunk hallgatásba / s húnyjuk le félig a szemünket."

Boldog új évet kívánok! Boldog új évet kívánunk! Ne fájjon a törpék közé ülni és a kis emberek között is legkisebbként mindent újra gondolni. Ne fájjon mindent, de mindent elengedni, kiengedni, átengedni, megengedni az Istennek. Boldogat, újat szeretnénk. Nem apró lépések tömkelege után sóhajtozunk. Rövid törpe lábunknak óráslépésre van szüksége. Harcainkba belefáradva szeretnénk látni a boldog végkifejletet. Évfordulóhoz érve szeretnénk látni 2017-et, mint életünk nagy reformációját. Hát épp itt az ideje, hogy az legyen. Igazi karácsony után igazi új esztendő. Hunyjuk le félig szemünket, hogy csak azt lássuk, amit érdemes látni. Hogy egyszerre legyünk reálisak és irreálisak. Eszünket használva, a hatalmas Isten előtt elhallgatva bízzuk magunkat az ő vezető szeretetére. "A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek." (15.v.)

"S míg csillagok kezdenek pislákoni, / töprengjünk az eljövendő felől: / hogyan kellene megszólalni? / S mindent előről kezdeni?"
"Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy."(Zsolt 103,8)

Hogy van-e időd újragondolni és újra tervezni, nem tudom. Lehetőséged mindenesetre van. Olyan sok embert megvárt már Isten, miért pont téged ne várna meg? Nem tudom. Azt em tudom, hogyan kellene megszólalnod. Mit kellene neki mondanod és mit kellene teljesen elölről kezdened, mert ahogyan azt eddig tetted az teljesen rossz. A magamét kutatom, kérem őt, hogy ebben is legyen világosságom.
Nem akarok többé Isten szelével szembe menni Isten árjával szemben úszni, Isten erejével szembe szállni, lóháton vágtatni el tőle. Az ő jóindulatára van szükségem, az ő nyugalmában akarok megpihenni, az ő elgondolásába akarok biztos lenni.

"Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket." (Ézs 66,13) A bibliaolvasó Útmutató 2016 évi igéje minden nap elkísért minket. 2017-re már egy másik próféta másik igéjével lépkedhetünk majd. "Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek." (Ez 36,26a)
Mihez lesz szükséged új szívre és új lélekre, azt találd meg! Igazoljanak a 2017 végén felidézett napjaid: megtaláltam és hálával gondolok arra az újra, amit elém tett az Isten. Ebben légy bátor, vállalkozó és Istenedben, az Úrban vakon bízó. Ámen.
Ámen.