Karácsony este
Szentendre, 2016. december 24.
/Zsid 1,1-6/
EÉK J
Horváth-Hegyi Olivér
Bölcsőtől a keresztig
Ünneplő Gyülekezet, Testvérim a Testté Lett Igében!
A világ hatalmasai, nagyurai, mágnásai és irányítói számára két hely van, ahol elhagyja őket a bátorságuk, amelytől lelkük mélyén tartanak, ahol nincsenek biztonságban és amit nem röstellnek kikerülni. Ez a jászol és Jézus keresztje - írja Dietrich Bonhoeffer német teológus. Mindkettő hatalommal bír. Mind a bölcsőből, mind a nagypénteki keresztről "Isten dicsőségének kisugárzása és létének képmása" (3.v.) tekint vissza. Ez a hitetleneket elrettenti a hívőknek hívó szó. A jászolbölcső törékeny, egyszerű, fából készített, a benne helyet kapó kisded Jézus törhetetlen, rendkívül összetett személyiség, hús-vér ember, aki test és vérünk, testvérünk lett közös Mennyei Atyánk akaratából. A világ szerényei, elégedettjei, adakozó, szolgálatkész lakói, másokért tenni akarói számára két hely van, ahol elhagyja őket bizonytalanságuk, bátortalanságuk, amely felé lelkük mélyén folyamatosan tartanak, ahol békességben és nyugalomban vannak, ahol nem röstellnek letérdelni.
Ez Betlehem és a Golgota. A mi hitünk a jászolnál kezdődik és a Golgotán teljesedik be.
Kinek a megszületését ünnepeljük hát?
A félreértett és félreismert Isten közénk jön. Nagyobb ő mindannyiunknál, még az angyaloknál is dicsőbb. Szavával kezdi el hordozni a mindenséget (3.v.). Ami eddig csak próféták szava volt, a beláthatatlan messzi időbe gondolt Messiás, most megszületik. Ezzel elkezdődik a teljes átalakulás és a világ teljes újrarendeződése. A velünk folyamatosan kommunikáló Isten végre elképzelhető. Olyan formát ölt, mint amilyenek mi vagyunk. Milyen jó, hogy van édesanyja, Mária, aki igazi édesanyaként bánik kicsiny gyermekével. És van apa, József, aki gondoskodik a család biztonságáról, megélhetéséről. Isten földi megjelenésének van családja, van gyermekkori története, életének kifutása. A Mindenható így adja értésünkre, milyen hatalmas szeretettel vagyunk gondolataiban.
Ezt el is mondja nekünk. A legtisztább és legtisztességesebb módon, ahogy ezt az Isten megteheti: Fiát küldi az embervilágba. Majd a megszületett Megváltó felnőtté válva szavain keresztül, megtérésünk után egy egész életen át beszélget velünk. De nemcsak szaván, hanem embereken keresztül, ezen a gyülekezeten keresztül, a templomunk tárgyaink, szimbólumain, illatán, színein, fényein és zenéjén keresztül. Szól a nagycsaládosokhoz és a presbiterekhez, szól a hittanosokhoz, nyugdíjasokhoz és a szinglikhez, vendégeinkhez és törzstagokhoz. Ez karácsony. Isten elküldi Egyetlenét, aki millióféleképpen megszólít, amit megértve életünk alakul, mégpedig mindig jó irányba.
Egy gyülekezet közösségében minden attól függ, kinek hisszük, látjuk, mondjuk Jézust. Mindaddig nyugtalanok vagyunk, míg meg nem találjuk őt. Nyugtalanul nézünk szét a világban, mígnem egyszer csak a pásztorokkal és napkeleti bölcsekkel rátalálunk. A jászolbölcső és kereszt között töltött időben – sokan értitek miről beszélek -, rátalálunk arra az életünkre, amit mindenestül el tudunk fogadni, és szeretni tudunk. A jászol és a kereszt nem engedi, hogy szétessünk, elkallódjunk, mert összefog, megtart, biztossá tesz.
Karácsony estéjén az tart együtt minket, akit Isten minden angyala imád, aki egyedüliként képes békét teremteni a világban, aki téged is vár, de nem csak akkor, amikor már egy lépést sem tudsz tenni, hanem pont ma, születésének ünnepén.
Ámen.