Ádvent 3. vasárnapja
Szentendre, 2016. december 11.
/1Kor 4,1-2/
EÉK 134, 1, 141, 147, 13
Horváth-Hegyi Olivér
Karácsonyi sáfárkodás
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Tegnap délután komótosan zártam be a templomkert kapuját, hogy halljam egy öttagú baráti társaság néhány mondatát. A karácsonyi jelenetünk iránt töretlen az érdeklődés. Senki sem megy el szó nélkül, e szavak azonban folyamatosan dolgoznak bennem. Megismerem idegen emberek karácsonyi gondolatát. Tegnap hosszas, néma nézelődés után a társaságból megszólat egy középkorú nő: "Hol a gyerek?" Abban a pillanatban hangja egyszerre volt számonkérő és értetlen, amiben némi közöny is került. Kérdése végighasított a lelkemben. Kit keres? Miért fontos neki az, akit keres? Tudja-e kiről beszél? A templomunk előtti pásztorokkal és az örömhírt vivő angyallal összenéztünk.
A misztérium felületesen szemlélve gyenge, vagy épp érdekes mese, de nem több. A misztérium nem Betlehemben kezdődött és ért véget. Az öttagú társaságból valaki más is megszólat: "Tényleg, hol van?". Majd mindannyian sarkon fordultak és eltűntek a karácsonyi forgatagban.
A titkot sokan ismerik, de csak kevesen értik. A karácsonyi készülődésben a titok sokaknak lényeges alkotóelem, de azzal, hogy érzik, közel a titok, betelnek és minden mélységet nélkülözve, értetlenül és némi közönnyel beleolvadnak a tömegbe.
Pál apostol korinthusi tapasztalata, hogy Jézus titka megérthető. Bár hosszú utat kell megtenni ahhoz, hogy elhiggyük: egy gyermek születése hozza el az emberiség történetének legnagyobb fordulatát; egy gyerekben fedezzük fel üdvösségünket és megváltásunkat; egy gyermek lesz, akinek már az istálló bölcsőjében vállára nehezedik minden valaha élt és majdan élő ember bűne és aki már ott elkezd hordozni téged; egy törékeny újszülött gyermek kerül a kozmoszközéppontjába, akiben összekapcsolódik minden elmúlt és minden eljövendő; egy titokzatos, mégis egyszerűen megismerhető gyermek már a jászolban elkezdi az uralmat a világ felett; mindez kifürkészhetetlen a felületes szemlélő számára, de aki ádvent várakozással teli idejében elcsendesedik, annak Isten iránta érzett szeretetének csodája.
Mi nem egy-két percre állunk meg a testté létel története előtt. Mi beljebb jöttünk. Áthatoltuk a templom falát, keressük a mélyebb értelmet.
Mindkét téli bakonybéli lelkigyakorlatunkon visszatérő gondolatunk volt egy kortárs költőnő gondolata: "nem szólni semmit / csak figyelni rád / amíg a csend / kilép a hallgatásból".
Mielőtt kérdéseket teszünk fel, el kell némulnunk. Mielőtt Isten titkainak sáfáraiként meghalljuk a választ: a jászolban fekvő gyermek nem más, mint maga Isten, a bölcsek kacifántos utazását, a pásztorok virrasztással teli éjjelét, szamárháton megtett mérföldek megpróbáltatásokkal tűzdelt végelláthatatlanságát éljük át. Dietrich Bonhoeffer templomunk reggeli ádventi csendes perceiben felolvasott áhítatát megszívlelve: Álljatok meg egy percre és figyeljetek! Ne hangoskodjatok, ne zavarjátok magatokat beszéddel, ne szóljatok egy szót sem, még gondolataitokat is zárjátok ki néhány pillanatra. Álljatok meg e szavak előtt: Isten gyermek lett. Nem kisjézusnak hívják, hiszen isten még csecsemő állapotában sem lehetett kicsi.
Gyermekjézusnak mondjuk, aki hús-vér ember. A test-vérünk és mégis Isten. Ez a titok, aminek mi gyülekezetként is sáfárai vagyunk: olyan emberek, akiket megbíztak valami fontossal, akinek bizalmat szavaztak, akik a többiek előtt haladva, de újra és újra lehajolva, visszafordulva, időt szánva rájuk felelősségteljesen vezetjük be őket karácsony titkába.
Hétfői napom úgy alakult, hogy Jakab kisfiúnkkal (1,5 év) voltam Budapesten és az esti Cantate kórus próbája előtt már nem volt időm visszahozni, így őt is elvittem a kórusiskolába 40 felnőtt közé. Amikor a beéneklésnek vége lett, és a beénekeltető tanár megköszönte nekünk a munkánkat, Jakab megtapsolta őt. Amikor kórusvezetőnk (Sapszon Ferenc) kérdezte, hogy kik énekelnek tenor kettőt, Jakab azonnal felnyújtotta kezét és még akkor is tartotta, amikor negyven szempár mosolygott rá. A próba felénél az ölemben ülve vagy 8-10 percen keresztül fogta a kottát magabiztosan, mint akármelyikünk. Várom, hogy Jakabbal együtt énekeljünk be egy kóruspróba elején, hogy szép tenor kettő hangja legyen, és a kottát tudja olvasni. Jó úton halad.
Beavatni valaki abba, ami neki új, még ismeretlen, kivételes feladat. Látni, ahogyan nyiladozó értelme befogadja mindazt, amiről szó van, a megérkezés nagyszerű pillanata.
Ti mindannyian a karácsonyi titok hordozói, megfejtői és továbbadó vagytok.
Ézsaiást így olvastuk az Útmutatóban: "Építsetek utat a pusztában az úrnak! Az Úr jön hatalommal." (Ézs 40,3.10) A szentendrei, budakalászi, pomázi, budapesti pusztában. Az emberek élete kietlen és puszta, üres és éhező. Szükségük van a ti jó sáfár szolgálatotokra. Ahogy keresztelő János idejében, tömegek mennek ki "szélringatta nádszálat" (Mt 11,7) nézni, a látvány minden időket meghaladóan fókuszba került, szépnek látszani rengeteg idő és energia, s közben a lelkek gyengülnek, sorvadnak, távolodnak attól, akitől kaptuk. Az un. "z" generáció egy vibráló, látványos látszatvilágban nő fel. Ezért is választottam a konfirmandusokkal péntekre a hittanos karácsonyra az árnyjáték betlemehest. A mozdulatlan karácsonyi történet árnyékai időt adnak a befelé fordulásra.
Ádvent harmadik vasárnapjának üzenete és feladata: Karácsony titkába belemerülni, nyílt titokként elmondani, így a ránk bízott Krisztus testet öltésével jól sáfárkodni.
Ámen.