Szentháromság ünnepe utáni 23. (Biblia-) vasárnap
Szentendre, 2016. október 30.
/Apcsel 8,26-40/
EÉK 254, 9, 260, 521, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Így is lehet

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Egy kedves, jól megjegyezhető, fontos történet áll előttünk. Tegnap este a lelkészi hivatalban amikor leültem az ige mellé, ott állt mellettem Fülöp (gyermekünk, 4 év) és nézett, mivel fogok most foglalkozni, Janka (feleségem) pedig azt mondta neki: "Fülöp, érdemes édesapára figyelni, mert egy olyan történetből készül, amiben te is benne vagy." Elgondolkoztam, hogyan is van benne ebben a történetben a mi Fülöpünk. Bár meg van keresztelve, kicsi még, mégis végig ott volt gondolataimban négyévesünk és aztán a testvérei is. Vajon mikor lesz nekik ilyen élményük?

Az etióp kincstárnok megtérése egy nagy élmény leírása. A kincstárnok álmában sem gondolhatta, hogy az ő esete millióknak lesz példa arra, hogy így is lehet. De mi minden jelent ez az így is lehet?
Azt olvassuk, hogy pénzügyminiszterünk az etióp kincstár fölé rendelt ember, aki a királynő udvarának egyik főembere volt. Biztosak lehetünk abban, hogy a kincstárnok eunuch volt, aki a mózesi törvények szerint nem tartozhatott Isten gyülekezetébe. (5Móz 23,2) Ennek ellenére gyakorta ment Jeruzsálembe, hogy az egy igaz Isten templomban imádja őt. Tudta, hogy sohasem tartozhat közéjük, és ha titka kiderül, még ki is tilthatják őt, ezzel megfosztva őt személyes lelkigyakorlatától. De mert Isten megérintette, nem tartotta őt vissza semmi. Emberileg, vallásjogilag esélytelen volt, de őt ez nem érdekelte. Bár nem felelt meg az elvárásoknak, vágya olthatatlan maradt, szomjazta az Istent. "Jön majd olyan idő - így szól az én Uram, az Úr -, amikor éhséget bocsájtok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására." (Ám 8,11)

Van egy testvérünk, aki 20 napja minden reggel fél 7 körül jön és jó fél órát imádkozik itt a templomban, hétvégén is, ma is volt. Így is lehet. Keres, mint a kincstárnok a jeruzsálemi templomban. Éhes és szomjas az Úr szavára. Sokat beszélgetünk, és azt látom, hogy csendes imaórái alatt kezdi megérteni: "Mit árthat a hajótörés, ha Isten maga az óceán?" (Klaus Douglass)
A kincstárnok életében is számtalan kérdés lehetett, különben nem tette volna azt, amit tett. Nyüstölte Istent?
A nyakára járt? Illetéktelen behatoló lett volna? Egy erőszakos befolyásos gazdag, aki még ezt is megteheti Istennel? Vagy egy őszinte, bizalommal teli, magát elengedni tudó szélfútta porszem, akit most Isten szele kapott fel és fújt jókor, jó irányba?

A hétvégén Szécsénybe vittem lelkigyakorlatra az óvodánk munkatársait. Teremtettünk magunknak egy olyan órát, amelyben bármit lehetett kérdezni egymástól. Felmerült a kérdés, hogy ha valaki nem felel meg az elvárásoknak, vehet-e úrvacsorát.
A válasz Jézus szavaiból született meg, aki azt mondja: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek." (Mt 9,12b) Jézusnak sohasem volt elvárása, hogy patika tisztaságú, letisztázott élettel közeledjünk hozzá. Mehetünk úgy, ahogy vagyunk. Az etióp kincstárnok megtisztulása sem a találkozás előtt történt.

Azonban Isten ennek az embernek a megtisztulását, megtérését nem hagyta a véletlenre. Megszervezte.
Azt olvassuk, hogy a Lélek mondta Fülöpnek: "Menj oda és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." (29.v.). Később az is le van írva, hogy erre a váratlan eseményre a kincstárnok reagál nagyon pozitívan: "Gyere Fülöp és ülj mellém!" Két ember egy kietlen, már akkor is veszélyes, Gázába vezető úton teljes bizalmat szavaz egymásnak. Így is lehet. Megtehették volna, hogy kelletlenül elfordulnak a lehetőségtől. A Lélek olyan sokszor mondja nekünk, hogy "szálljunk fel annak a hintójára", akinél Isten terve szerint dolgunk lenne, de nekünk az egyik fülünkön be, a másikon ki. És hányszor megtörtént már velem is, hogy valaki próbál beülni "az én hintómba", oda mellém, de én nem engedtem őt leülni. Fülöpnek bátorság, a kincstárnoknak nyitottság kellett a közös Istenélmény megéléséhez.

És még valami. Bár a kincstárnok gondolatai Demjén Ferenc Tiszta szó című dalának soraihoz lehettek hasonlóak: "Segíts hát nekem, / Hogy lelkemben, s fejemben / Újra rend legyen.", ez a rend nem állt volna be, ha Fülöp mellébeszél, és Ézsaiás prófétát kezdi exegetálni. Bibliavasárnap olyan jó ebben az igében is meglátni: az Ószövetség az Újszövetség Krisztusára mutat. "Fülöp az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust." (35.v.)
Ez történetünk kulcsmondata. A kincstárnoknak nem kortörténetre, vallásfilozófiára és ószövetségi ismeretre volt szüksége, nem egy jó pszichológusra, gurura, életvezetési tanácsadóra, hanem Jézusra, aki Lázár feltámasztásának történetében magáról mondja: "Én vagyok az élet." (Jn 11,25). Ha visszaemlékezünk a történetre, nem azt mondja Mártának, hogy bennem van az élet, vagy én ismerem az örökélet titkát, vagy higgy az örök életben. Jézus azt mondja: "Én vagyok az élet."

Fülöp ezt hirdeti, ami gyülekezetünk sok felnőtt korban megkeresztelt és konfirmált tagjához hasonlóan a kincstárnoknak is elég, hogy "leszálljon a vízbe" (38.v.). Figyeljük csak meg, mennyire finoman, képiesen, mégis egyértelműen fogalmaz a történet írója, Lukács, az evangélista. Keresztségről beszél, ami alámerülés, a bűnnek, az óembernek, a régi énemnek a megfulladását jelenti. Ott és akkor a kincstárnok meghal a keresztségben. És ahogyan Krisztus meghalt és feltámadása által a holtak birodalmából feljött, úgy az etióp kincstárnok is életre támadt fel "és örvendezve haladt tovább az útján". Így is lehet.

Holnap, a 499-ik évforduló után elkezdődik a Reformáció 500. éve. Tulajdonképpen Luthernek köszönhetjük mai történetünk magyarázatát. Luther egész teológiai, lelkészi, tanítói munkájával Krisztusra mutatott. Mi, evangélikusok, az ő utódjaként, mint lelki örökösök ma sem teszünk mást. Az etióp kincstárnokhoz hasonló reformáció az életünkben nem azért lesz, mert mi azt eldöntöttük. Reformáció az egyházban nem azért lesz, mert mi csinálunk egyházat, mi építünk gyülekezetet.

A reformáció, megújulás Krisztus által történik. Ez a régi és újkori reformátorok nagy felismerése, amiért hálát adunk.
"A reformátorokhoz viszonyítva mi olyanok vagyunk, mint a törpék, akik óriások vállán ülnek. Kisebbek vagyunk, mint ők, de az a tény, hogy a vállukon ülünk, lehetővé teszi, hogy valamivel messzebbre lássunk, és meglássunk olyan dolgokat, amelyeket ők még nem láthattak." (Klauss Douglass)

Az etióp kincstárnok története ismétlődik. Luther Márton története is ismétlődik. Más a környezet, a nagypolitika, az egyházak, nemzetek helyzete, ezért szükségünk van az óriások vállára állva saját gyülekezetünket, városunkat, családunkat, személyes életünket tisztán látni. Kellenek a lutheri felismerések, hogy egyedül a Szentírásból ismerhetjük meg Krisztust, egyedül kegyelemből, hit által van üdvösségünk. Ám reformátoraink vállán állva csak Krisztuson keresztül szemlélve látunk helyesen. Így is lehet. Így is kell!
Ámen.