Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnap Teremtés ünnepe (aratási hálaadó) / bakancsos istentisztelet
Szentendre, 2016. október 16.
/Mt 5,5/
EÉK 487, 9, 490, 312, 11

Horváth-Hegyi Olivér

Legyünk (öko-) szelídek!

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

A tömör mondatok füzérét tartalmazó Hegyi beszédre különösen is igaz, hogy érdemes rászánni az időt. Jézus szavai gazdagértelműek, idő kell a megértéshez és frissesség az aktualizálásához. Teremtés ünnepén (aratási hálaadó) nem megszokott jézusi mondással találkozunk. Vajon miért épp ez az ige kerül elénk: "Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet." Hol vannak a kapcsolódások a szelídség, föld és környezetvédelem hármasában? Ennek meglátáshoz nézzünk meg két szót, aminek megfejtése az üzenet értéséhez elengedhetetlen.

A szelíd görög szava a πραυσ (praüsz) A Bibliában megszokott szó jelentése sokrétű, így jelenti azt, hogy: békés, béketűrő, galamblelkű, gyöngéd, jámbor, kezes, csendes, szerény, mértéktartó, puha. A visszafogott ember jellemvonásai. Boldogok a galamblelkűek, szerények, mértéktartók, mert ők öröklik a földet. De az értelmezésben haladjunk tovább. Pál tudja, hogy Jézus boldogmondásaihoz gyakorlati tanácsokat kell adni a Hegyi beszéd nem mindennapi szavain csodálkozó gyülekezetnek, így a kolossébelieknek ezt írja: "Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, jóságot, szelídséget és türelmet." (Kol 3,12) Öltsétek magatokra, mint egy habitust, ezek határozzanak meg titeket! Jézus egy másik helyen még érthetetlenebb és sokak számára elfogadhatatlan tartalommal bővíti ki az eddig is, végletekig leegyszerűsített emberi magatartást, amely hordozója a légynek sem árt: "Hallottátok, hogy megmondatott: szemet szemért, fogat fogért. Én viszont azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt, tartsd oda a másik arcodat is." (Mt 5,38-39)

Mahatma Gandhi és követői jézusi rokonlelkek, akik a durva beavatkozásokat, az agressziót minden testmozdulatukkal, tettükkel és minden szavukkal elutasították és kerülték. Gondolataik mindig erőszakmentesek voltak, példát adva milliók számára. Egyik fő alapelvük a "Ne végy el többet, mint amennyire szükséged van." Boldogok a béketűrők, kezesek, szerények, mert ők öröklik a földet. Ez az evangéliumi életszemlélet kicsiknek és nagyoknak egyaránt?
De milyen földről esik itt szó?

A 37. zsoltárban ezt olvassuk: "A szelídek pedig öröklik a földet és gyönyörködnek nagy békességben." (Zsolt 37,11) Izrael várta a megígért Kánaánt, amely az Édenhez hasonlóan minden gasztro-lakhatási-esztétikai, igényüket kielégítette. A megígért föld rendkívül gazdag, az egészséges életmódra legalkalmasabb hely, bámulatosan szép, harmonikus, tejjel-mézzel folyó föld, tehát nagyon is élhető. Jézus, amikor az öröklött földet említi, már a mennyek országába vezet minket, hiszen a földi Éden tükörképeként elénk táruló mennyei föld lakói mindent megkapnak, amire csak szükségük van, mert szelídek voltak.
Ám a szelídség, galamblelkűség, mértéktartó, szerény élet e földi életünk környezetére is hatással van. Ha az előbb említett magatartás szerint, amely nem kizsigerel, hanem gazdálkodik; nem akar végelláthatatlanul sokat és mindig többet, hanem megelégszik; nem rombol, hanem csak annyit vesz el, amennyi szükséges, az Éden-kertben adott parancsot teljesíti, vagyis e csodálatosan megteremtett világot őrzi és műveli.

Az európai népek az elmúlt évezredben sokszor voltak agresszívak, durvák, erőszakosak, mert a hatalom és vagyon iránti vágy féktelen volt. Jézus mondása fék. A Megváltó nem csak megváltásunkon munkálkodott, hanem jólétünkön, amely szerinte - és miért ne ő tudná ezt legjobban - a békesség, a szelídlelkűség útján érhető el. Elgondolkodtat saját szelídségünkről és arról, hogy egyáltalán örökölhetünk-e édeni földet ezzel az életvitellel és életszínvonallal, mohósággal, amiben és amivel most élünk. Unokáink, dédunokáink fogják-e látni a pilisi erdőket, 30 év múlva folyik-e tiszta víz a Duna medrében, lehet-e majd maszk nélkül a fővárosba utazni, fürödnek-e majd a Balatonban, ki lehet-e majd menni 11 és 3 óra között az utcára? Vagy az édeni, ígéret földi állapot végéhez érkeztünk?

Bakancsos, Teremtés ünnepi istentiszteletünkön, amikor a még termő föld adta táplálékok díszítik az oltárunkat, igénk, ez a többféleképp értelmezhető boldogmondás szembesít néhány kérdéssel: Szelídek és mértéktartóak vagyunk-e a fákkal, növényekkel, amelyek körbevesznek minket és azért élnek-halnak, hogy nekünk oxigénünk legyen? Szelídek és mértéktartóak vagyunk-e a vízzel, amelyért ugyan fizetünk, de aminek mennyisége véges. Szelíden és mértéktartón bánunk-e az állatokkal? Szelíden bánunk-e a nőkkel és gyermekekkel, a teremtett világ koronáival? Szelíden bánunk-e egymással?

A szelídek öröklik a földet. Minél több a szelíd, mértéktartó ember, annál nagyobb esélyünk van az élhető örökségre. Ennek a földnek, a levegőnek, a teremtett világnak szelídségre van szüksége, mert környezetünk, az ökológia igen törékeny.
A teremtő Isten kezünkbe, a te kezedbe adta a képességet arra, hogy őrizd, gondozd, műveld a földet, akkor is, ha csak fogyasztó vagy. Ferenc pápa Laudatio si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikájában ezt írja: "Fel kell hagynunk a korlátlan anyagi fejlődés mítoszával."

A Húsvét-szigeten található hatalmas, sziklákból faragott emberfejeket jól ismerjük. Kutatások szerint a szigeten virágzó kultúra, édeni bőség, idilli környezet volt, amíg a fegyveres konfliktusok, a birtoklás betetőzött és túlcsorduló vágya, az erdők teljes kiirtása, a féktelen fogyasztás, végül az élelem hiánya teljes ökológiai és civilizációs katasztrófához nem vezetett. A népesség töredékére zsugorodott, a magasan fejlett kultúra radikálisan leegyszerűsödött. Hova tart Európa? Mi felé tart nemzetünk? Hogyan gondolkodnak fiataljaink? Mit tanulnak tőlünk gyermekeink és unokáink?

"Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet." Anélkül, hogy a migráció kérdését a sajtóból megszokott módon említeném, lássuk és érezzük, hogy a szegények, a szárazságtól, élelemhiánytól, háborútól szenvedők elindultak a gazdagabb, csapadékosabb, élelemben gazdag, békés területek felé. Ez a teher ma még eltörpül amellett, hogy ezeken a területeken sokkal többen maradtak, halnak meg gyermekeikkel és unokáikkal együtt. Földünk változóban van, nekünk is meg kell változnunk!

Seperjünk a saját házunk előtt. Szükség van az európai ember szelídségre, önkorlátozására, elégedettségére, természet-szeretetére, őrző-védő szolgálatára, tudatos, környezetbarát életvitelére, józanságára, bölcs belátására, hogy a teremtett világ fennmaradjon, hogy benne a teremtett ember emberséges maradjon, mert évezredek múltán is igaz Isten igéje.
A jézusi mondatok olyan maximák, amelyek a maguk teljességében teljesíthetetlenek, ám Krisztust követőként kötelességünk ezeket magunkra venni, és törekedni a lehető legtöbbre, ami tőlünk telik. Tehát legyünk csak szelídek!
Ámen.