Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap
Szentendre, 2016. augusztus 14.
/Mk 7,31-37/
EÉK 45, 10, 296, 431, 348, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Dömdödöm csodája
Jézusnak természetes közege volt a betegek között lenni. Nehéz lenne összehasonlítani az akkori betegségeket a mai betegségekkel. 2000 éve az orvoslás egészen más volt, mint ma, az emberek sokkal kisebb betegségekbe is belehaltak, a családokban a beteg, a gyógyíthatatlan, a szenvedő akár gyermek, akár fiatal felnőtt nem volt ritka, sőt talán az volt a kivétel, ha egy családban nem volt beteg. A testi betegség születéstől halálukig átszőtte életüket.
Így Jézus akármelyik faluba, vagy városba tért be, nem kellett elmennie a kórházba ahhoz, hogy a gyógyulásért jelentkezők tucatjával találkozzon. A betegek, vagy családtagjaik azonnal megtalálták, sokszor már a határban azzal fogadták, hogy siessen, mert nagy szükség van rá. Olykor már csak egy halottas menettel, vagy gyászukban sírókkal találkozott, ám ő ott is Úr volt. A harmincas éveiben járó csodadoktor híre mindig megelőzte őt.
Sohasem volt tétlen. Megtette, ami tőle tellett. Ha időbeosztását nézzük, a gyógyítás toronymagasan kiemelkedett a többi tevékenysége közül. Látta a betegségeket akár testi, akár lelki, akár mentális bajról volt szó és közben tudta, hogy nem feltétlenül kellene betegségeknek lenni a világban. De isteni hatalmánál fogva nem szüntette meg a betegséget. Inkább küzdött vele.
A szó szerint dadogó süket baját sem söpörte félre. Unhatta a sok beteget? Nem volt könnyű ennyi nyomorúsággal találkozni, de nem unta őket. Szerette a szerencsétleneket, a szerencsétlenek pedig vonzódtak hozzá. Tudta, hogy kiszolgáltatott állapotukban ezek az emberek extra érzékenyek. A dadogó, perifériára szorult süket egész betegsége alatt azzal küzdött, hogy nem értette a többi embert és őt sem értették meg. Magányos lehetett, akit megtűrt a közösség. És most végre itt van valaki, aki érti és akit ért. Megértette, hogy Jézus az egyetlen esélye és Jézus is értette, hogy ennek az embernek isteni hatalmával fog segíteni, hogy személyesen találkozzon a hatalmas Istennel.
A dadogó süket tehetetlent kíséretéből kihívja és félrevonja. Előttem van az a mozdulat, ahogy int, ahogy kezével óvatosan, udvariasan, szeretetteljesen mutatja a félreeső helyet, ahol ebben a pillanatban csak nekik kettejüknek lesz dolguk egymással. Ez a négyszemközti, meghitt, együtt töltött 1-2 perc döntő. Bármilyen bajod, fájdalmad van, amit vagy meg tudsz te, vagy orvosaid fogalmazni, vagy nem, Jézus félrehív. Ott kell hagynod házastársadat, barátodat, szüleidet, orvosaidat és Jézussal el kell vonulnod ahhoz, hogy meggyógyítson. Időbeosztásunk, munkánk, családi életünk, figyelmünk és megszokásaink mind-mind nehézséget jelentenek akkor, amikor Jézus kihív és félrevon. Hányszor mondtunk már nemet erre. Jézus, csak ne most. Vagy meg sem hallottuk. "Gyere, mert most vagyok itt, most gyógyítalak meg." Mi szemrebbenés nélkül képesek vagyunk válaszolni: "Jézus, most nem alkalmas, gyere vissza máskor." Vagy: "Majd én hívlak!"
A dadogó süket nem mondott ilyet. Ő ennél betegebb volt. Engedett a Mesternek.
Ekkor hangzik el a tudatosan le nem fordított felszólítás: Effata! Kulcsszó ez. Nyílj meg! Itt a szájnak és a füleknek monda Jézus: Nyílj meg! Hány nem feltétlenül fizikai betegségünk eredete a bezárt száj és bezárt fül. "Nem szól szám, nem fáj fejem." Néha igaz, néha nem. Dadogunk, ha magunkról, múltunkról, hibáinkról, gyengeségeinkről kell beszélni, amit persze senki sem ért meg, mert bár a dadogó szavait elkezdi, de befejezni nem tudja. Dadogunk, ha nehéz beszélgetésre készülünk, és dadogásunk, némaságunk megbetegít.
A házasságok mélyrepülései sokszor kezdődnek itt. A kommunikáció hiánya vagy a rossz kommunikáció olyan, mint a vírus. Mindenkiben benne van, de csak azokat támadja meg, akik legyengülnek. Akkor aztán félelmetes pusztításra képes. És süket fülekre találnak szavak, amelyek legközelebbi hozzátartozóinktól jönnek. Nem halljuk meg őket, ezért nem is értjük és marad az eltávolodás, a ridegség, a közöny, a fásultság, amelyet felszínes beszéd, értelmetlen fecsegés takar be.
Jézus a dadogók és süketek orvosa, aki "a megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki." (Ézs 42,3)
Bodrogkereszttúri nagycsaládi nyaralásunkra nővérem használt eszközöket kért kézműveskedésre, barkácsolásra. Édesanyám rendszerető. Amikor meglátta a több ládányi műanyag, WC guriga, textil, madzag kupacot, majdnem elájult. Másnap csodák születtek belőle. Gyönyörű vonat, nyakékek, hangszerek, amit az unokák készítettek.
A dadogó süket az eldobható kategóriába esett. Aztán megérkezett az életébe Jézus. Jézus a vacak, elhasznált emberekből csodákat szül. Nincs olyan leamortizálódott, kiselejtezett élet, amit ő kezébe véve ne tudna értékessé és mások számára megbecsülhetővé tenni. Gyógyításának fantasztikus erejét ebben tapasztalom. A társadalom, egy család megmentendő kincseit kihalássza, a sebeket bekötözi, a lelket ápolja, aminek eredménye az egészséges, értékes ember. Akire ráteszi áldó kezét, akivel leül a kút kávájára, a templompadba, akivel igéjén keresztül párbeszédet folytat, akinek megengedi, hogy köntöse szélét megérintse, mind meggyógyul.
Effata! Nyílj meg! Nyílj meg házastársad előtt, nyílj meg családod körében, nyíljon meg szemed és vedd észre azt, aki rád vár! Effata! Nyílj meg Istened előtt! Nyíljon meg a füled, hogy naponként jól halld, értsd! Nyíljon meg neked a mennyek országa, az igazi szabadság, nyíljanak meg bezárt kapuk, amin keresztül olyan világ tárulkozik ki előtted, amit egyedül Jézus képes adni neked!
A dadogó süket meggyógyult, de ennél sokkal nagyobb dolog történt vele. Jézusban találkozott Isten hatalmával. Ezt nem tudta magában tartani, ezzel kürtölte tele a világot. Jézus szava olyan erőket indukál, amire nem is gondolsz. Megállíthatatlanul gyógyítanak téged és a veled élőket. A rendetlenségből rendet teremtenek, mint annak idején, a világ kezdetén, amikor a föld még kietlen és puszta volt.
Jörg Zink német evangélikus lelkész, író Jézust a következőképp látja: "Aki őhozzá ment, annak nem kellett bizonygatni, hogy megváltozott. Helyette felszabadult arra, hogy megváltozzon, és amikor útjukra bocsájtotta őket, ezt mondta nekik: "Menjetek el békességgel!". Fejezd be a harcot! Isten minden békétlenségnek véget vetett. Te is tedd le küzdelmedet önmagaddal és másokkal!"
Dadogásunk közepette, amikor már nincsenek szavaink, olykor csak annyit tudunk mondani, hogy "Dömdödöm". Jézus ezt érti és ezzel elkezdődik a dadogó, süket énünk felett végbemenő csoda. Ámen.
Ámen.