Te Deum Tanévzáró istentisztelet
Szentendre, 2016. június 12.
/1Móz 8/
EÉK 529, 48, Ubi caritas, 338
Horváth-Hegyi Olivér
* bolondnak gondolt Noé lett az emberiség reménysége
* Isten megbánta, hogy ilyen rettenetet hozott a földre és a kibékülés jeleként egy csodálatos égi jelenséget ajándékozott az emberiségnek
* a szivárvány nem csak ígéret, hanem a szövetség jele
2.)
Nem csak Noé története szól szivárványról
Ez 1,28
Ezékiel látomásában a Kebár folyó mellett négy négyarcú, négy szárnyú élőlényt látott, akiket szivárványszínű fényözön vett körül - ilyen volt az Úr dicsőségének látványa. Ezékiel, amikor ez meglátta, arcra borult.
Hasonlót olvasunk Jel 4,3 és Jel 10,1
János szintén látomásban lát egy trónust, amin valaki ül, őt imádja a négy élőlény és a 24 vén, a trónus körül pedig szivárvány volt.
A 10. fejezetben pedig a mennyből száll le egy erős angyal, aki felhőbe volt öltözve, lába olyan volt, mint a tűzoszlop, arca mint a nap, fején pedig szivárvány volt.
A mennynek, isten dicsőségének jeleként olvasunk a szivárványról.
Noé történetében is Isten dicsősége látszódott az égen, miután Noé hálaáldozatot mutatott be az oltáron.
Nekünk nincs szükségünk áldozatot bemutatni, hiszen az oltáron a feszület is jelzi: Krisztus meghozta az egyetlen értelmes és minket Isten irgalmába helyező áldozatot.
3.)
Tudósok a szivárványokat asszerint osztályozzák, hogy mekkora vízcseppek törik meg a beeső fényt. Minél nagyobbak a vízcseppek, annál élénkebbek a szivárvány színei: a piros, a narancs, a sárga, a zöld, az indigó és az ibolyakék.
4.)
Jézus a zsidóság lombsátor ünnepének utolsó napján, a fény ünnepén úgy beszél magáról, mint aki a világ világossága. Ő életünk fénye.
Mi csupán vízcseppekként engedjük át magunkon az ő fényét. Vízcsepp életünk arra alkalmas, hogy Krisztus fényét átengedje.
Ám a vízcseppekről is tudjuk, ha szennyezettek, a szmoggal keverednek, porszemekkel teliek, képtelenek átengedni a fényt. A szivárvány, Isten dicsőségének feltétele a megtisztított élet, a kristálytiszta vízcsepp.
5.)
Tanévzáró istentiszteletünkön hálát adunk az elmúlt munkaévért. Nem csak az óvodai és iskolai tanévért, hanem a nyári leállás, a felnőttek vakációja előtti nagy munkákért.
Gyülekezetünk dolgait is ide értjük, amit hamarosan imádságban is megfogalmazunk.
Az énekkar azt énekelte, hogy "minket Krisztus szeretete gyűjtött egybe". Ahogyan a vízcseppek egymás mellé állva gyönyörű színekben pompázó ívet húznak az égen, úgy válik egy gyülekezet is pompázóvá. Töredékességünk, porszemekkel teli, szennyezett életünk ellenére Krisztus át akar világítani rajtunk, hogy széppé tegye ezt a világot.
Hálaadásunk erről is szól. Hálát adunk, hogy az övéi lehetünk, meghívottak, ha a meghívást elfogadjuk, kiválasztottak, akik ott ülhetnek Isten trónusa körül az ő asztalánál.
Ahol szeretet és jóság, ott az Isten. Minket Krisztus szeretete gyűjtött egybe. Ujjongjunk és őbenne örvendezzünk! Féljük és szeressük az élő Istent! És őszinte szívvel szeressük egymást!
Ámen.