Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap
Szentendre, 2016. június 5.
/Ézs 55,1-5/
EÉK 61, 7, 435, 307, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Meghívás
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úrban!
Az elmúlt két évtizedben sokat hallottunk arról, hogy a föld ivóvíz készlete kimerülőben van. Látjuk a tiszta víz nélkül maradt országok népeinek vándorlását, vizionáljuk a vízért kirobbant háborúkat, talán kezd lelkiismeret-furdalásunk lenni, ha gyorsan folyó vízben mosogatunk vagy hosszasan zuhanyozunk. A víz életet ad, életben tart, kánikulában enyhíti a szomjat, tisztára mos, az asztalunkra kerülő eledel feltétele. Ha nincs víz, nincs zaftos paradicsom, kövér búzakalász, jóízű burgonya. Gyönyörködünk a tavaszi eső áztatta rétekben, kertekben, zöldell az egész ország, hetente nyírjuk a füvet. A víz aranyat ér.
"Ti szomjazók, mind jöjjetek vízért" - halljuk a próféta kiáltását. Szomjasnak lenni kínzó érzés, egy idő elteltével szédülést, fejfájást okozhat, hosszabb szomjúság után az ember szervezete legyengül, kritikus helyzetben tragédiához vezethet. Ritkán kerülünk ilyen helyzetbe, mert normális helyzetben ennél sokkal gyorsabban teszünk valamit azért, hogy ki ne száradjunk.
A lélek szomjúsága kínzóbb a test szomjúságánál.
Ezékiel prófétának van egy különös látomása (Ez 47,1kk), amely arról szól, hogy a jeruzsálemi templom küszöbe alól víz folyik ki, amely először kis erecskeként folytatja útját, majd bővizű patak, végül hatalmas folyam lesz belőle, amely mentén élet támad.
"A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el, havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledel, levelük pedig orvosság lesz." (12.v.) Sőt, a tengerbe jutva a sós víz meggyógyul tőle.
János evangéliumának 7. fejezetében Jézus a lombsátor ünnepére érkezik, aminek utolsó napján ezt az ezékieli látomást ünneplik. Várják, hogy jöjjön valaki, aki meggyógyítja ezt a világot, aki kifogyhatatlan vizet, elmúlhatatlan gyümölcstermő életet tud adni. Jézus ezen a forró, vizet ünneplő napon kiált: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz énbennem, ahogyan az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek."
"Ó Istenem ... utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld." (Zsolt 62,2b)
Voltál már így? Érezted már Isten szükségét ennyire, mint ennek a zsoltárnak az írója, Dávid, aki a pusztában írta meg mindezt? Én már voltam így. Nem is egyszer. Ilyenkor először nem is tudtom mi bajom van. Pont úgy, mint amikor elfelejtek inni.
Csak érzem, hogy valami nem stimmel. Nyűgös vagyok, nem is sikerülnek úgy a dolgaim, ha egyik-másik mégis, annak nem tudok úgy örülni. Nem látom meg a szépet, mint amikor betegek vagyunk. Aztán történik valami. Ez nem egy félórás pihenő, egy szelet finom csoki, még csak nem is gyermekeink szemet gyönyörködtető játéka, vagy egy számomra élvezhető pillanat. Kiszikkadt lelkem kap egy kortyot. Egyetlen korty megváltoztat mindent. Nem szoktam mohó lenni. Csak átélem az élő víz jelenlétét és gyógyító erejét. Megtörténik velem. Ez általában egy felismerés szokott lenni.
Például, hogy a helyemen vagyok családommal együtt. Isten vezet engem. Ő hatalmasabb minden ellenségemnél. Földi gondjaink múlóak. A sok jó közül kell választanom. Szeretnek engem. Krisztushoz tartozom. Nem kell mindig erősnek lenem, lehetek gyenge. A test dolgai, életünk körülményei nem olyan fontosak, a lélek a lényeg. Ilyen gondolatok jönnek. Ezekből csak egy-egy, ami éppen, mint egy falat kenyér vagy korty víz átsegít a krízisen.
"Hallgassatok rám és élni fogtok! - mondja az ige. És nem csak kenyérrel és vízzel elégít meg Isten, hanem tejjel és borral, ami elképesztő, de ingyen van. A tej és a bor jelképe a kényeztetésnek. Ez az ő bősége. Még a kényeztetésre is jut. A lélek sokkal többet és igényesebbet kap Istentől, mint amire szüksége van. Ez igen kecsegtető.
Ehhez a bőséghez el lehet jutni. Aki gyülekezetünkben komolyabb lelki életet él, a bőség kosarából táplálkozik, az Édenben lakik. Mert van egy lelki éden. Amiről Ezékiel is beszél. Az Úrjézus közelében dúskálni lehet a lelki jókban. Minél többször próbáljuk ki, annál nehezebben szakadunk el tőle.
Lukács evangéliumában Jézus nagy vacsoráról szóló példázatában jelzi, hogy sokan vannak a meghívottak. Én ezt úgy értem, hogy mi, akik most is halljuk az ő hívását az igehirdetésen keresztül, meghívottak vagyunk. A válaszunkon sok múlik. Ez nem az istentiszteletre járásról szól. Ha eljössz istentiszteletre, üdvözülni fogsz és a jelképes jézusi metafora szerint ott ülsz majd a mennyei megterített asztalnál. Ez inkább az a jánosi értelmet kapja, ahol Jézus, miután magához, mint élő vízhez hívja a sokaságot, így folytatja: "Aki hisz énbennem, ... annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek." (Jn 7,38)
Így válik idilli keresztény illúzió helyett nagyon is emberközelivé János levelének néhány sora, ahol az igazi testvéri szeretetről ír (1Jn 3,13-18): bár gyűlöl minket a világ, aki szereti a másikat, az átment a halálból az életbe, aki nem gyűlöli testvérét, az nem embergyilkos, aki életét is oda tudja adni a másikért, nem tesz mást, mint Krisztus, aki világi javait, keresetét, pénzét, lehetőségeit megosztja a másik emberrel, abban Isten szeretete lakik.
Mindezt Isten ingyen adja. Nem kér cserébe semmit. Ez az ember luxusa is a földön, amibe sokszor beleütközünk, mert megszoktuk, mindennek van ellenértéke. A léleknek legízletesebb falatjait, a megbocsátást és a kegyelmet ő már kifizette. Fia halála volt az ára. Ezzel örök szövetséget is köt népével, vagyis velünk, aminek jól érthető jele lett. A Noéval kötött szövetség jele a szivárvány volt, az Ábrahámmal kötött szövetségé a körülmetélkedés, a sínai-hegyi szövetségnek a vérrel való meghintés. Ennek az örök szövetségnek örök jele lesz, amely az újjáteremtett világ. Dávid isten hatalmával legyőzte az ellenségeket, ezzel Izrael legnagyobb királya lett és uralma alá vonta a környező népeket.
Hasonló fog történni, de míg Dávid fegyverrel és háborúban tette ezt, Jézus lelki győzelmet aratott legnagyobb ellensége fölött. Jézus Krisztusnak ez a győzelme akkora lesz, hogy népe mágnesként fogja vonzani a népeket Isten országába.
Tegnap a Skanzenben az Ökumenikus Családi Napon akik a gyülekezetből ott voltunk, érezhettük, hogy milyen vonzó egy nagy keresztény közösség, ahol nem az ember van a középpontban. Egy gyülekezet, egy város kereszténysége mindig akkor vonzó, ha az önmagán túlmutat. Így keresse meg a helyét a gyülekezetünk is városainkban, falvainkban, így találjuk meg igazi küldetésünket, akik már meggyökereztünk ebben a gyülekezetben!
Mindezen túl az az imádságom, hogy mi, akik együtt éhezzük és szomjazzuk Krisztust, már itt belekortyolhassunk az ő országába, talán épp a néhány perc múlva megélt úrvacsorai közösségben, és egykor pedig mi egy egymást és világot szerető gyülekezetként léphessük át annak a bizonyos kapunak a küszöbét, ahol az el nem múló szeretet bősége vár ránk, akik már itt elfogadtuk Isten országának hívását.
Ámen.