Húsvét ünnepe utáni 3. (Jubilate) vasárnap
Szentendre, 2016. április 17.
/1Pt 2,11-20/
EÉK 70, 6, 371, 305, 13
Horváth-Hegyi Olivér
Otthonteremtés
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Jövevények vagyunk. Ez a világ nem az igazi otthonunk. Szeretjük a tavasszal nyíló virágokat, szeretünk bakancsot húzni és a Pilis tetejéről letekinteni, vannak világi barátaink, értékes kapcsolataink, nagyon szeretjük gyermekeinket, mindenünket odaadnánk értük, részt veszünk társadalmunk életében, érdeklődünk a média kínálata iránt, ahol csak lehet, használjuk a wifit, tableten olvassuk a regényeket, gasztronómiánkban más földrészek fűszereit használjuk, rengeteg jó élményünk van, így is jó volt a biblia első lapjainak segítségével végiggondolni a teremtés történet, mégsem vagyunk itthon ebben a világban. A keresztény ember igazán majd a mennyországban érzi magát otthon. Biztonsággal forgolódunk, itt mégsem teljes az életünk. Jövevények vagyunk, létünk egy szempillantásnyi idejét töltjük a földön, ami az örökkévalósághoz képest elenyészően kicsiny.
Péter levelében ezért nevezi jövevényeknek és idegeneknek azokat, akik Jézust követik, magát a gyülekezetet, ahogyan Jézus magára hasonlóan tekintett. De ne gondoljuk, hogy az apostol mindezt negatív előjellel teszi.
Isten perspektívája felől nézve mi az ő országának lakosai vagyunk. Polgárai egy másfajta berendezkedésű társadalomnak. Mennyei léptékben a trónt elfoglaló királyunk maga az Atyaisten, szolgái az angyalok, a kerubok és a szeráfok, a jogrend alapja a szeretet, a Családi Otthonteremtési Kedvezmény az öröklakás, határok nincsenek.
A világ felől nézve más a helyzetünk, ahogyan azt már a múlt heti igehirdetésben is érintettük. Ugyanis ha Isten országában otthon vagyunk, ebben a világban idegenek vagyunk.
Az idegennel mindig másképp bánnak. Olykor lejöttmentezik, nehezen fogadják be, már messziről méregetik. Az idegen gyanús, egy jövevény sohasem lesz őslakos. A folyamat is érdekes. Míg általában ahhoz szoktunk, hogy egy jövevényből, egy migránsból hosszú idő után lehet polgár, a hívő ember a világ őslakosából lesz jövevény, hiszen aki megtér - az evangélium szóhasználatát kölcsönözve - azt érzi, hogy nincs itt maradandó városa.
A héten hosszú levelezésben voltam egy testvérrel a gyülekezetünkből. Egyik téma a "mi" keresztények és az "ők" a világ tengelye köré csavarodott. Krisztusban nincs "mi és ők" de vannak e világ fiai és Isten gyermekei. Isten azt karaja, hogy minden ember üdvösséget kapjon. Az ő szeretetével hirdetjük a teremtett világban heti igénket. "Aki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt és íme: új jött létre." (2Kor 5,17) Jubilate, az örvendezés ünnepén ez örömünk!
Péter szintén arra bíztat minket, hogy ne rohanjunk ki a világból, ne különüljünk el, ne viselkedjünk felsőbbrendűen, ne szektásodjunk, ne zárkózzunk be egyházi elefántcsonttornyainkba, hanem lássuk meg, hogy Isten már itt elkezdte építeni az ő országát, ami bár csak halvány előképe lehet annak, ami odaát vár majd ránk, mégis osztályrészünk lehet, így annak a világnak nem vendégei, hanem az efezusi levél nyomán szentek polgártársai, Isten házának népe vagyunk. (Ef 2,19)
Igaza van Luther Mártonnak, amikor azt írja, hogy "a keresztény ember a földön jár, de tekintetével az égre néz", mert ugyan e világban, de nem e világból él. Jézus a hegyi beszédi logikája szerint még tovább megy: hegyen épült városról és lámpásról beszél, ami nem rejthető el, sőt egy óriási megerősítés is elhangzik arra vonatkozóan, hogyan viselkedjen az, aki őt követi, amely idézet sok esetben lesz konfirmációs ige: "Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti Mennyei Atyátokat." (Jn 5,16) Érdekes, milyen harmónia van e szavak és Péter szavai között, szinte ugyanaz. Isten célja velünk, hogy hassunk a világra, nem pedig az, amit a 19. századi baptista prédikátor, C.H. Spurgeon tapasztalt: "Azért nem tud az egyház hatást gyakorolni a világra, mert a világ túl nagy hatást gyakorol az egyházra."
Egy ókeresztény levélben, amit Diognétoszhoz írtak olyakat olvasunk, ami egy az egyben ma is megállja a helyét. "A Krisztusban hívők mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra ... a földön időznek, de a mennyben van polgárságuk… mindenkit szeretnek és mindenki üldözi őket." (Vanyó László: Ókeresztény írók 3. kötet, 371.o.)
Péter apostol a hogyan éljen a keresztény ember kérdésre konkrét életvezetési tanácsadást nyújt levelében, amelyre egy-egy gondolattal figyeljünk most:
Önmegtartóztatás. Távol maradni a pogány rómaiak bevett szokásától, akik könnyedén megosztották másokkal testüket, de nem akárkivel vállaltak asztalközösséget. A keresztények, ahogy Jézustól tanulták, könnyen megosztották asztalukat, de testüket nem. "Közös volt az asztal, de nem volt közös az ágy." (u.o.) Ez nekünk is iránymutató.
Engedelmesség. Valaminek alávetni magamat. Mind Jézus, mind az apostolok arra bíztatnak minket is, hogy legyünk engedelmesek a felsőbbségnek, ne legyünk felkelést szítók, fogadjuk el e világ játékszabályait, amit valljunk be, sokszor nehezen teszünk. Luther kettős kormányzásról beszél. A világ kormányozza a világot, az egyház kormányozza az egyházat és ne legyünk határsértők.
Tiszteletadás. Ez bizony kivétel nélkül mindenkinek jár. Mindegy honnan jön, milyen a bőrszíne, vallása, genetikája. Tiszteljétek embertársatokat. Vajon mi hol állunk ebbe, amikor sokféle népből érkeznek Euróba?
A szenvedés csendes elhordozása. Ez a legkeményebb. Nem szeretjük elhordozni a szenvedést és nem is vagyunk jók benne. Direkt szenvedni nem Istennek tetsző. Nem önjelölt mártírokat toboroz Isten. Ám amikor jön a megpróbáltatás, az átokmondás és a jaj, ne lázadjatok, ne üssetek vissza - próbálja Péter apostol belénk plántálni, - hanem maradjatok szelídek.
Kik hát a keresztények? "Ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban." - válaszol az ókeresztény író.
Örvendj, egész föld, az Istennek! (Zsolt 66,1) Azért örülj, mert Isten Jézus Krisztusban egy másik világot is feltár előtted, az igazi otthonod! Olyat, amelyben mindenki kényelmesen megfér egymás mellett. Érdemes átköltözni! Ámen.
Ámen.