Húsvét második napja
Szentendre, 2016. március 28.
/1Kor 15,20/
EÉK 388, 5, 217, 306, 11, 254, Himnusz

Horváth-Hegyi Olivér

Húsvétkor új ember születik

Keresztyén Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

"Húsvétkor új ember születik." Luther Márton így summázza egyik húsvét utáni prédikációját.
Az elmúlt hetekben eldönthettük, hogyan böjtölünk. Sok éve tanuljuk együtt, miként tudunk felkészülni Nagyhét eseményeire, a húsvéti ünnepkör mélységeire és magasságaira. Igen-igen nagy utat tesz meg ilyenkor a Krisztus életét szemlélő keresztény. Nagyhét gazdagsága Nagypénteken és feltámadás napján a leggazdagabb. Akinek nincs Nagypéntekje és Húsvétja, annak egyáltalán nincs jó napja egész évben." (Luther) A húsvéti feltámadás azért kifogyhatatlan tartalmú ünnepünk, mert olyan, mint a Visegrád feletti Kaán-forrás. Vize mindig tiszta, a hegy gyomrából megállás nélkül jön, és sok hónapra elég vizet vehet az oda érkező, ha elég tárolóedénye van. A minap én is elzarándokoltam oda három ballonnal. Csak akkor kezdtem sajnálni magunkat, amikor megpillantottam az előttem töltőket harminc ballonnal.

Hozzám hasonló lehet annak a Húsvétja, aki nem számít arra, milyen erőforrás a feltámadás ünnepe és úgy érkezik istentiszteletre, hogy szívében kevés tárolóedényt készít elő, épphogy elég néhány napra. Húsvét örömüzenetének ki kell tartania a következő Húsvétig. Most még odakészíthetünk néhány edénykét, hogy mire hazamegyünk, csordultig legyen mindegyik! Így válunk a feltámadás részesévé.
A történet ugyanis csak részben szól Jézusról. Ha a gyülekezet felől tekintünk a feltámadására, akkor azt is merészelem mondani, hogy a történet inkább rólunk, mint róla szól.

Húsvéti gazdagon megrakott sonkatáljainkról ismerjük és szeretjük a zsenge retket, újhagymát, snidlinget és a többi tavaszi friss zöldséget, de az ilyenkor már szedhető első kucsmagomba is más, mint később, a zsenge húsú bárányt az ünnepi asztal pompájaként köszöntjük, óvatosan is bánunk vele. Az első hajtás mindig a legfinomabb, a tejjel táplált bárány puha és omlós.
Pál apostol úgy beszél Krisztusról, mint a halálából való feltámadás zsengéje. Ő az első, a legértékesebb, aki mindenkit megelőz. Bár ismerünk három feltámasztási történetet: Jarius lányáét, a naini ifjúét és Lázárét, ők mégsem zsengék. Jézus feltámadása halála oka miatt lehet az első zsenge. Ő ugyanis a Nagypénteken még bennünk kavargó bűnöket (Luther), amikkel nem igent tud mit kezdeni az istentelen éppúgy, mint az istenfélő, feltámadásával legyőzi és diadalra visz minket, ahogyan a győzelmi himnusz trikolonja sűrítve összegzi: Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat - "Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik"
Ezért egyedül ő tud minket a veszélyek legveszélyesebbikétől, az örök haláltól megmenteni. "Eltaposta és elnyelte a bűnt." (Luther)

Pál azért ír egy hatalmas lélegzetvételű fejezetnyi gondolatot a feltámadásról, mert némelyek a gyülekezetben bár Jézus húsvéti csodáját elhiszik, nem ülnek fel pletykáknak és hazugsággal terjesztett mendemondáknak, amik Jézus tetszhaláláról, tanítványok testet lopásáról szólnak, de saját és egymás feltámadásában már nem hisznek. Pál meg is fordítja ennek logikáját és azt írja: "Ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támad fel." (13.v.) Teszi ezt azért, mert sem halálát, sem feltámadását nem lehet másképp értelmezni, mint értünk szenvedett és értünk vívott győztes csatát. Jézus nem fölényességből tusakodott a sátánnal, hanem bűneink miatt. Nem akarta, nem akarja, hogy a sötét erői legyünk. Azért nem, mert eredendően mindannyian az övé vagyunk. Erre emlékezünk keresztségünkben, ezt erősítjük meg konfirmációnkban, ahogyan tegnap hajnalban 9 felnőtt testvérünk tette ezt Isten és a gyülekezet színe előtt. Ha nem élek ezzel a győzelemmel, megkárosítom Istennek és Fiának győzelmét.
De elsősorban nem őket, hanem leginkább magamat. Kísértéseinkben, bűneink láttán ezért érdemes Krisztusra tekintenünk, úgy ahogy a robosztus vaskeresztünkön szimbólumként elhelyezett fehér halotti lepel hirdeti: Krisztus nincs a sírban, mert feltámadt.

Húsvétkor új ember születik. "Félig máris feltámadtunk, hiszen a fej és a szív már mennyben van, s csak a hitványa van hátra:a test." (Luther)
Ennek öröme szólal meg minden évközi vasárnap, hiszen ünnepnap vasárnap a feltámadás ünnepe! Péter apostol jézus mennybemenetele után nem sokkal már Kornéliusz házában hirdette, hogy nem személyválogató az Isten és Jézus "az ördög igájában vergődőket meggyógyította" (Apcsel 10,38) Minket is így gyógyít. Bármilyen bűn környékezzen meg, tekints fel a keresztre, akár a fehér lepelre, akár az üresre és higgy a feltámadásban. Ne gondold, hogy ez mindig egyformán intenzív a szívben. Egyszer úgy érezzük, bárcsak a mennyországban lennénk már, máskor kételkedünk, még talán Húsvét csodájában is. Tusjuik és számítsunk rá mindenkor, hogy a Kísértő kikér minket és megrostál, de akik Krisztusban vannak, sem kísértés, sem okoskodó tudósok és teológusok, sem semmi rettenetes teológia nem választhat el minket az örök életben vetet hitünktől

Az emmausi tanítványok sem hittek, szemük vak volt arra, hogy a vándorban felismerjék Jézust. Haladunk életünk útján, ki a vége felé, ki a közepén, mások még csak az elején tartanak, de ez a vakság nem válogat. Lásd meg te is akár az igében, akár az úrvacsorában, hogy aki hitünk által közöttünk van, az maga Isten Fia.
Az első zsenge feltámadása megtörtént. A tavasz folytatása mi vagyunk!
Ámen.