Nagypéntek – Passió istentisztelet
Szentendre, 2016. március 25.
/Jn 19,16-30/
EÉK "K"
Horváth-Hegyi Olivér
Elvégezte
Keresztyén Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Mikor jöhetne el a világba olyan Megváltó, akit nem feszítenek keresztre? A válasz csak nagypénteki lehet. Ha olyan jönne el, akit nem feszítenek meg, nem volna, nem lehetne Megváltó.
Luther azt írja, hogy ami Istentől való, annak keresztre kell feszülnie ebben a világban.
Régóta készülünk erre a napra. A gyülekezet hetek óta hallja és beszél erről a napról. Beszélünk róla, de félve, nem szívesen, inkább visszafogottan.
Reggel egy nagy rúddal helyeztem el robosztus vaskeresztünkön a Jézus halálát szimbolizáló drapériát. Megszenvedtem vele. Nem tettem szívesen. Olyan érzésem volt, mintha én tenném fel Őt a keresztfára. De nem a viszolygás miatt volt bennem nyugtalanság, hanem ennek a néhány perc küzdelemnek az igazsága miatt. "Én, én okoztam minden szenvedésed, / Bűneim vittek keresztfára téged. " EÉK 198, 3
Szükséges volt Jézusnak meghalnia? Ha nem lenne bűnünk, nem lett volna szükség rá.
Szükség volt arra, hogy a tövisből font koronát csontig nyomják krisztus fejébe; hogy jogarként nevetséges nádpálcát adjanak a kezébe, hogy nyálukkal köpjék, ostorukkal, botjukkal verjék; hogy Pilátus három nyelvű gúnyfeliratot készítsen Jézusnak; hogy elvéve Jézus utolsó előtti ruhadarabját, még azon is osztozkodjanak; hogy morbid humorukkal megkérjék, hogy szálljon le a keresztről? Nem, erre nem lett volna szükség. Ám a próféták ezt is előre megjövendölték. Isten tudta, mi fog történni, az események minden perce az Atya kezében volt a legapróbb részletekig, nem, mert így „rendezte meg Fia halálát”, hanem mert mindent előre tudott. Bizony, erre Jézus fel volt készülve.
Isteni természetét leteszi (Luther) és úgy szenved, mit bármelyikünk tenné. Az ördög vég nélküli kegyetlenségének melegágya lesz Isten Fia. Mindent belead. Megteheti, hiszen sokakban talál partnert. Katonák, írástudók, főpapok kollaborálnak az ördöggel. Vigasztalást is csak egy maroknyi végtelen gyenge hitű tanítványi körnél keres, és a kereszten egy rablógyilkos lator szavai vigasztalják és emlékeztetik, hogy nemsokára a paradicsomban lesz, igazi otthonában, ahol az Atya létében megtapasztalt, minden értelmet felülmúló békessége és szeretete várja őt. A hit, amely Péterben meghalt, a latorban feltámadt - írja Luther.
És végül elhangzik a minket egyszerre sírásra fakasztó borzalom és a hálára indító szó: Elvégeztetett. Jézus Krisztus elvégezte azt, amiért jött. A kereszt innentől túlmutat a botrányon, és ez a legteljesebb szeretet kiűzi a félelmet. (1Jn4,18) Ezért hát Nagypéntek, még ha félelmetes dolgok is történnek, nem a félelem napja, hanem a megbékélés napja. "Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával" (2Kor5,19), úgyhogy nem tulajdonít nekünk vétket. Értünk halt meg Jézus, hogy nekünk ne kelljen örökre meghalnunk. Értjük mi ezt?
Ámen.