Böjt 2. vasárnapja
Szentendre, 2016. február 21.
/1Thessz 4,1-8/
EÉK 81, 4, 189, 305, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Megszentelődés
Keresztyén Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Hogyan élhetek Istennek tetsző módon? Ez a kérdése egy ifisnek, egy felnőtt konfirmandusnak, egy halálára készülő idős embernek, egy gyülekezet minden gondolkodó és tudatosan élő tagjának, miután történt vele valami. Valami komolyabb elmozdulás Isten irányába. Valami réginek a megutálása, annak elhagyása, a piszkos ruha levétele. A tiszta élet utáni olthatatlan belső késztetés. Megszentelődés.
Ritkán beszélünk erről, idegenül is hangzik a mai fülnek. Pedig milyen jó az a gyülekezet, ahol csupa megszentelődött ember van együtt. Milyen jó az a család, aminek tagjai megszentelődve élnek: gyerekek, szülők, nagyszülők, unokatestvérek, sógorok, anyós és após. A megszentelődött emberek nem csodabogarak, nem csak szerzetesek, nem ájtatos manók. De kik is lehetnek megszentelődött életű keresztények? És egyáltalán, vessük fel a kérdést, mi a megszentelődés?
A megszentelődés nem egy egyszeri pillanat, hanem egy élethosszig tartó folyamat. Isten végzi rajtunk úgy, hogy közben bevonja az ember akaratát, tehetségét, erkölcsi erejét, lelkiismeretét, lelki komfortját, érzésit belevitte, tehát az egész emberi valóját, hogy kezdő énekünket idézve a "Tebenned élek és mozgok, tenélküled semmi vagyok." (EÉK 81,2) valósága tapasztalat legyen. Ez a megszentelődés. Krisztusért és Krisztussal lemondás a lényegtelenről, amely azonban nem hagy maga után űrt. Tiszta tekintet, egyenes gerinc, egy jézusi lelkület. Nem az elérhetetlen szentté válás, hanem egy állandó nyitottság arra, hogy Isten megkérdőjelezzen engem, korrigáljon engem, változtasson rajtam, miközben én nem ellenkezem, hanem hagyom magam.
Mindezt nem bábként teszi velünk, inkább úgy, mint ahogyan a három nappal ezelőtti, egyik legnagyobbként emlegetett nemzetközi szakácsverseny magyarországi fordulóján, a Bocuse d'Or-on dolgozik a séf segédjével, a commis-szal. A világ legjobbjai mérik össze gasztronómiai tehetségüket, az utolsó három hónapban különösen intenzíven tanulnak, fantasztikus pénzeket elköltve, energiát beletéve készülnek, fogadják a tréner, előző évek nyerteseinek tanácsait, és a verseny után is folytatódik más ételek készítésének tökéletesítése, hiszen ott, csak egyfajta hal-és egy húsételt készítettek. Egy ilyen séfverseny győztese finomat tud főzni, de másnap még egy egyszerű omlett elkészítése is teljes jelenlétet és tudásának legjavát kívánja, mert a séfek már csak ilyenek.
Ilyen tanulás a megszentelődés. Nem versenyhelyzet, nem a keresztények rivalizálása, de a jelenben mindig Istenhez a lehető legközelebbi megoldás hívő életünk fonákságai, restellni való dolgaink ellenére.
Nagyon sok embernek nem célja a megszentelődés, pont a nehézsége miatt. Csakhogy amint említettem, ez nem emberi erőfeszítés. Ezt Krisztus teszi. Húsvétkor a világ felett átvette az uralmat, de nem rögtön valósította meg azt. Várja, hogy mindannyian szabadon, belső indulatunkból fakadó döntésünk alapján beilleszkedjünk abba a rendbe, ami az övé, amire azért nem vár a végtelenségig, mint azt az ézsaiási prófécia mondotta a terméketlen szőlőről: "Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett... ezért lerombolom kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalakat, hogy összetiporják." (Ézs 5,2c.5b). Ha még állnak a keresztény Magyarország, a keresztény Európa kőfalai, van idő a megszentelődésre.
A türelem ideje alatt Isten munkája ez, amiből nem hagy ki minket, amiben társat lát bennünk. Isten ma ezt mondja neked: megszentellek téged, de ehhez te is kellesz. Van egy jó tervem! De nem mindenkinek mondja.
Luther Márton egyik igehirdetésében a kánaáni asszony történetére milyen könnyedén és igazan írja: "Ez aztán nagyszerű! Ez az asszony szaván fogja Jézust! Az úr kutyához hasonlítja, és ő nem tiltakozik. Nem is kér többet, minthogy az lehessen. A kutyának igenis dobnak morzsát az asztal alá: ez az övé. Ezért meg is enyhül Krisztus szíve és engedi, hogy az asszony most immár ne kutya legyen, hanem Izrael gyermeke." (Jer örvendjünk keresztények 143.o.)
Hogyan élhetek Istennek tetsző módon? Eldönthetjük, hogy böjtben akár erre az egy kérdésre fókuszálunk és hetekig ezzel a kérdéssel kelünk és ezzel fekszünk. De a válaszra lehet, hogy heteket sem kell várni...
Az 1Kor 5,9-ben ezt olvassuk: "Arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki (az Úrnak).
Igénk példaként említi a legszorosabb választott emberi kapcsolatot, a házasságot. A bibliai gondolkodás gyakran használja a házasság képét Krisztus és egyháza, Isten és népe kapcsolatára, hiszen hasonlóan működik, mint a házasság.
Egy nő és egy férfi közötti elköteleződésnek érdemes jól működnie, különben a legszebbnek induló szerelem is pokollá válhat. Erre kínál az apostol megoldást a következőképpen.
Legyen megszentelt életetek, mégpedig ószövetségi értelemben, legyetek Isten tulajdonába vett nők és férfiak. Arra buzdít, hogy házastársként ne birtokoljuk egymás, ne gyötörjük apró semmiségekkel, amiket felfújunk, ne legyünk körmönfontak, ne vádoljuk egymást, a családban ne állítsunk magunk mellé családtagokat házastársunk ellenébe, hanem a házasság kapcsolata a pillanatnyi, ott és akkor adódó szeretet lehetőséget lássa meg! Induljunk ki abból, hogy úgy döntöttem, vele akarok együtt élni, vele vagyok, tehát tudom szeretni. Addig tudom szeretni, amíg itt van. Miért kell megszentelődni a házasságban? Pál apostol tisztaságról, illetve a szó másik fordítását használva, tiszteletről beszél. Hogy tiszteljem a feleségemet, férjemet. Ha megszentelődöm, Isten lesz az egyetlen gazdám, Uram, felettes hatalmam.
Itt említi az ige a hűtlenségre, a testi szenvedély örvényét, a paráznaságot.
A paráznaságot a πορνεια szóval fejezi ki a Biblia eredeti, görög nyelve. Igen, már a szó kicsengéséből is a pornó szó juthat eszünkbe, ami leginkább szexuális visszaélést jelent. Isten azt akarja, hogy megszentelődjetek: tartózkodjatok hát a szexuális visszaélésektől, ami óriási akadálya a megszentelődésnek. Minden visszaélésnek számít, ami a másikat kijátssza, nincs tekintettel rá, titokban történik, bármilyen hűséget megtör.
A felnőtt viselkedést három dolog jellemzi: elkötelezettség, felelősségvállalás és adni tudás. Hamis boldogságeszmény, hogy kapnunk kell. Egy eldobó, kihasználó, önző kultúra lettünk. Isten másképp képzelte el a világot. Kezdetektől napjainkig védi a házasság szentségét. Ezzel óvja a családot, az abban résztvevők jellemét, a legfontosabb kisközösséget, ahová tartozunk. Egy gyermek csak így nőhet fel biztonságban.
Hol máshol kezdődne a megszentelődés, mint annál, akivel a legintimebb emberi kapcsoltban vagyok? Megszentelődni tehát egyenlő az új életben maradással. Böjtben érdemes ezt végiggondolni, így figyelgetni magunkat, ne a másikat, hogy istennek tetsző életben járjunk. Ámen.
Ámen.