Böjt 1. vasárnapja
Szentendre, 2016. február 14.
/Zsid 4,14-16/
EÉK 188, 3, 208, 312, 12, 481
Horváth-Hegyi Olivér
Böjtölve
Keresztyén Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Otthon már vártuk a böjtöt. Vártuk a visszafogottság, az imádság hat hetét. A korai felkelést, hitünk konfirmálását, a hitvestársi hitközösséget, melyben a másik felem hitben társam. Már vártuk a farsang, a torkos csütörtök lecsengését, vártuk a megszokott esték és reggelek böjti csendes percekkel történő megszakítását. Nagyböjt csendre int, az évben egyszer rávesz minket Jézus szenvedésének, halálának mély végiggondolására, s arra, hogy ebben a történetben hol vagyok én? Böjt nem arra kínál lehetőséget, hogy Jézus szenvedéstörténetének néhány napját, szűkebben értve azt a bő fél nagypénteket hat héten át ismételgessük. A böjt nem fogyókúra. Böjtben talán kicsit lesoványodunk, mert Jézus halálára készülve másképp étkezünk, ilyenkor nem is kívánjuk úgy a kövér falatokat, mint máskor. Böjt Isten nagypénteki megváltására tereli gondolatainkat.
Felkészít, mint mikor egy nagy beszélgetésre készülve időt adunk magunknak az összegzésre a Duna partján sétálva, hosszú autóúton elgondolkodva, vagy épp míg a család alszik, az éjszaka csendjében, takarónkat magunkra húzva, nyitott szemmel, éber elmével. Böjt az egész embert kívánja. Milyen végeláthatatlanul egybefüggő láncolatot alkotnának az évek, ha nem lenne böjt. De böjt van. Értünk van. Becsüljük meg ezt az időt!
Már csak azért is, mert Jézusról is tudjuk, hogy sokszor böjtölt. Ilyenkor ő is visszafogottabb volt, mint máskor. Talán nem is tanított, nem gyógyított, asztalhoz is másképp ült, nem kereste az emberek, tanítványai társaságát. Pontos ismeretünk nincs arról, miként fogott hozzá, hogyan jelentette be övéinek, de elvonult és sokat imádkozott, mert Jézusnak is szüksége volt rá.
Ilyen szent időt használt fel a kísértő. A kísértő szereti a szent időt. Azt a leglátványosabb megtörni. Az ördög számára kibírhatatlan gyötrelem, ha Jézus közelében vagy. A döntés jó és rossz között, a kísértés és a kísértés megállása között hitvallás. Szeretné, ha mellette döntenénk és megvallanánk, hogy azt az életet jobban szeretjük, mint amit Isten kínál fel nekünk. Ahogy a bűnbeesés történetében olvastuk: a kígyó szeretné, ha megnyílna a szemünk. Elhiteti, ha megteszed, több leszel. És igaza van. Annak a bűnnek a tapasztalatával több leszel, és ha telhetetlenségedben még sokszor elköveted, akkor még több lehetsz.
Jézus azért jött, hogy ettől a többlettől megmentsen. Ez a többlet megfojt, és a halálba visz. Jézust is oda akarta vinni, legyőzve isteni tisztaságát. "Hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt", tehát bűntelen maradt. Böjt első vasárnapjának megerősítő üzenete ez. Jézus tudja, mit jelent a kísértés. Ezért fogalmazhat így a Zsidókhoz írt levél szerzője: "Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken." A megindulni a görög nyelvben a συμνπαθεω szava. Jézus a kísértéseinkben nemcsak hogy együtt érez, szimpatizál, részvéttel van, hanem a kísértéseink által okozott szenvedésben, harcunkban velünk együtt szenved, küzd, és ezzel, bármily furcsán hangzik, közösséget vállal a megkísértettel. Elképesztő felismerése ez a levél írójának. És igaz.
Míg a zsidó vallásban a főpap egy óriási tekintély volt, aki évente egyszer mutatott be áldozatot a templom legbelső részében, a Szentek Szentjében, mialatt a kint lévő tömeg körmét rágva várta, vajon elfogadja-e Isten az áldozatot és a főpap életben marad-e, a mi főpapunk, Jézus nem kér áldozatot, nem olyan trónra ült, amit ha illetéktelenek, méltatlanok megközelítenek, halál fiai, hanem elesettségünkben, gyenge jellemünkben, bűnre hajlamos testünkkel- lelkünkkel együtt szenved.
Volt már úgy, hogy valami miatt nagyon sírtál és melletted volt valaki, aki veled együtt sírt és ez vígasztalt meg, adott erőt és billentett ki a holtpontról? Ilyen főpapunk van. Kísértéseink lesznek. Tán még itt, az istentisztelet alatt is. Jövő héten is lesznek helyzetek, amikor döntened lehet. De ezekben a vívódásokban, még ha pont erre nem is gondolunk, pont ezt nem is várnánk, pont ezt nem is akarjuk, Jézus ott van velünk.
Az a Jézus, aki kétszer törte át az eget: egyszer, amikor földre jött, majd amikor Isten jobbjára ült. Amikor fentről szállt alá hozzánk, és amikor lentről ment fölfelé. Ám Isten jobbján úgy ül, mint aki majd eljön ítélni élőket és holtakat. De addig? Addig itt van velünk. Nem akar elítélni. Nem akar kirekeszteni az üdvösségből. Épp ezért töltött itt velünk ennyi időt. Azért, hogy tanuljuk meg Isten irántunk érzett édesapai szeretetét. Ezért engedte, hogy írók, apostolok, szemtanúk leírják és megőrizzék váltságművét. Azt a művet, amire böjtben koncentrálunk. Azt a váltságot, ami nélkül nincs örök életünk.
Otthon várjátok a böjtöt! A hat hétből még pont van hat hét. Legyetek éberek!
Ámen.