Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap
Szentendre, 2016. január 17.
/Mt 5,17-19/
EÉK 57, 2, 358, 258, 291

Horváth-Hegyi Olivér

A törvény szeretete

Keresztyén Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Vízkereszt ünnepe utáni vasárnapokon, amikor a karácsonyi csoda után vagyunk olyan igékről szólnak az igehirdetések, amelyek azt emelik ki, hogy "Velünk az Isten". Isten ugyanis testet öltése utáni 33 év elteltével nem költözött vissza a mennybe. Látogatása nem villámlátogatás volt, nem csak úgy "leugrott" hozzánk, hogy a próféták ígéreteinek eleget tegyen, hanem világosságával beragyogta világunkat és fényének igazságával tovább világít. A felnőtt konfirmandusok (idén is nyolcan) erre a fényre gyűlnek össze, mert Jézus világossága vonzó. Tegnap is olyan jó érzéssel töltött el a több óvodás szülő és munkatárs jelenléte. Ők most a fény felé fordulnak, hogy Húsvét hajnalban a feltámadott Krisztusból valami, kinek-kinek más, de rájuk ragyogjon. Gondoljunk erre a kedves csapatra!

Az útmutatóból nemrég olvastam a köszöntő igét: "Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad!" (Ézs 60,2). Különös, de ilyen ragyogó lámpás a törvény is, amit Jézus sok törvénytudó véleményével ellentétben nem törölt el, hanem ő maga töltött be. Bár tudjuk Jézusról, hogy a zsidóság szerint hajmeresztő dolgokat tett: szombaton is felvette a munkát és szerencsétlen betegeket gyógyított; nem szúrta le a tanítványokat, amikor azok nem böjtöltek; a kor igazságát nem engedte érvényre jutni, amikor a bosszútól és a törvény ítéletének könyörtelen igazától lihegő tömeget egy kérdéssel eltántorította a parázna asszony megkövezésétől és ezzel zárta le a vitát: "az vessen rá először követ, aki nem bűnös"; a váló levelet Mózes engedményének tudta be, és még sorolhatnánk. Nem eltörölni jött a törvényeket, hiszen ő maga mondta, hogy ha valaki a görög ábécé legkisebb betűjének, a latin "i" betűnek megfelelő, mindössze egy vonalból álló vesszőcskének, az iótának a szarvacskáját elhagyja, óriási hibát követ el, mert a törvényt megmásítja. A törvénynek ugyanis csak akkor van értelme, ha azt hiánytalanul, a maga egészében, a teljes egészhez képest a kicsi és jelentéktelen ióta szarvacskáját is komolyan vesszük, tehát nem minden másodikat.

Két hete mindenhonnan halljuk, hogy sok fiatal, leendő vagy már most három, vagy annál több gyermekes család gondolatát megmozgatja az új Családi Otthonteremtési Támogatás, a nép nyelvén a CSOK, ami sok millió forintos, vissza nem térítendő támogatással segíti az új nagycsaládos házak építését. A rendelet szigorú, mégis elkezdődtek a spekulációk, a legális és megerőszakoltan legális kiskapuk keresése, a jogi csűrcsavarok. A törvény megkerülése, sajátos értelmezése a nagyobb haszon reményében évezredek óta ismert.

Jézus szerint azonban a törvényt nem lehet kigyomlálni a nekünk megfelelő módon. Jézus szavát, amikor azt mondja, hogy aki a törvények között válogat és akárcsak magában szemezget belőle – ezt megtartottam, mert ez klappol nekem, azt nem fogom megtartani, mert mondjuk nem értek vele egyet és nehéz – Ravasz László bibliafordításában nem úgy fordítja, hogy a "legkisebb lesz a mennyek országában", hanem radikálisan úgy, hogy az az ember "semmi sem lesz az Isten országában".
Jézus láthatta, hogy a zsidó ember hogyan viszonyul Isten törvényéhez, a Tórához. Nekünk európai embereknek különösnek tűnnek ezek a törvények, az aprólékos leírásaival, mindenesetre a leírásból tanulhatunk.

Nézzünk meg egy példát, most eltekintve attól, hogy a Családi Otthonteremtési Támogatás kihasználásának törvényt kijátszó technikáit szednénk pontokba. A zsidó törvények szerint szombat az Istennek szentelt nap, ezért nem szabad munkát végezni. Azonban szombaton is élni kell, így némi engedményt mégiscsak tenni kellett és a minimális munkavégzés legális volt. Munkavégzésnek számított például a teher felemelése és cipelése. De mi a teher? A Tóra leírja. Még éppen nem számít tehernek két kiszárított füge. Az egyik kézzel föl lehet emelni egy nádpálcát ahhoz, hogy valaki két betűt leírhasson. Mi számít még munkavégzésnek? Egy rövid üzenet leírása még nem munkavégzés. Rövid üzenetet azonban csak úgy lehet írni, ha valaki felváltva használja a kezét és egyszerre csak egy betűt ír le a kezével, hiszen ha valaki két betűt leírt, többet aznap nem írhatott és így tovább.

Miben fogalmazódnak meg a törvények? A parancsolatokban. Mi a legfőbb parancsolat? Szeress. Kettőt szeress. "Szeresd az Urat, a te Istenedet (teljes szívedből, lelkedből, és erődből), a második hasonlít ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Nincs más parancsolat, amely nagyobb ezeknél." Luther a Nagy kátéban azt írja, hogy a parancsolatok megtartása az első parancsolat komolyan vételétől függ.
Amikor a Tízparancsolatot végiggondoljuk, minden helyzetben azt a kérdést tegyük fel magunkban, hogy szeretem-e az Urat és embertársamat. Ha nem a válaszod, nem fogod tudni betartani a többit, mert ha ennél a kettőnél gond van, gond lesz a többinél is. Ez nekem kicsit arra rímel, amit Édesapámtól gyermekként rakoncátlankodásunk közepette sokat hallottunk otthon: "Ahogyan itthon viselkedsz, úgy fogsz máshol is."
Legyünk becsületesek önmagunkhoz. Az ember nem tudja betölteni a törvényt. Ha valamit nem tudunk betölteni, az egy űrt hagy maga után. Olyanok leszünk, mint a töltetlen cukorka. Belül is kemények. Csak akkor lesz teljes és egész az életünk, ha ezt az űrt Krisztus tölti be az életünkben.

Még egy mondaton érdemes elgondolkodnunk. A törvény attól súlyos, aki adja. Ha Isten ad törvényt, az súlyosabb, mint az ember alkotta törvény. Merem állítani, olykor fölülírja azt, hiszen egy-egy országnak számtalan rossz, elhibázott törvénye és vélt igazsága van. Ezért vált megfékezhetetlenné a hitleri nácizmus, ezért felel az egyház sok millió ember haláláért, ezért alakulhatott meg törvényi alapon az Iszlám Állam terrorszervezet… – de hiszen ismerjük ezeket. Istennek azonban az általa teremtett világra nézve van egy kigondolt rendje, ami alapján jól működhet világunk, emberi kapcsolataink, de mi ezekre sokszor vállat vonunk, vagy magát Isten akarjuk kijátszani. Ez az ember bolondsága. Jézus azért jött, hogy betöltse a törvényt, és váltságot szerző halála és feltámadása példát adjon nekünk, hogy kell betartani a törvényt úgy, hogy a szeretet parancsolata legyen mindenek előtt.

Pál Róm 13,10-ben azt írja, hogy "A törvény betöltése a szeretet." Mindennek a mozgatórugója a szeretet, és mindennek a gátja a szeretetlenség. "Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek: mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt."
Jézus szeretett. Meg kell tanulnunk szeretni azt is, akit borzasztóan nehéz elfogadni és szeretni. Ebben sem maradunk magunkra. Akinek életébe beleragad Jézus, rajta keresztül képes lesz a képtelenre, sikerülni fog a hihetetlen, könnyű lesz a nehéz, ami beragadt és nem működött, menni fog, mint a karikacsapás.
Sem a szeretet parancsát, sem a szeretetből fakadó többi törvényt nem tudjuk betartani anélkül, aki önmaga maradéktalanul töltötte be ezeket.

Ne félj tehát a törvénytől. Jézus nem a nádpálcás tanító szigorával lép be ebbe a világba és próbál rendet tenni a rendetlenségben, hanem szeretettel.
Immánuel, velünk az Isten. Mindig veled lesz az Isten, ha a szeretet kettős parancsolatát magadévá teszed. Szeress és könnyedén meg tudod tartani a törvényt.
Ámen.