Vízkereszt ünnepe utáni 1. vasárnap
Szentendre, 2016. január 10.
/Rm 12,1-5/
EÉK 357, 1, 371, 361, 291
Horváth-Hegyi Olivér
Okos gyülekezet
Keresztyén Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Néhány éve hozzászoktunk, hogy telekommunikációs eszközünk, de porszívónk, vagy akár mosóporunk is lehet okos, illetve intelligens. Szinte minden fiatal okos telefont szeretne, ha lehet, a legújabbat, mert úgy érzi, e nélkül leszakad, és körön kívülre esik.
Pál megelőzve korát okos istentiszteletről beszél a rómaiaknak és ő valóban azért, hogy a római keresztények körön kívül ne essenek. De mire is kell gondolnunk?
A magas képzettségű, gondolkodni vágyó hellenista emberek számára már-már elviselhetetlenné vált a temérdek és értelmetlen véres áldozat bemutatása, ezért inkább spirituális, szellemi, okos áldozatról beszéltek, amelyre minden bizonnyal Isten jobban felfigyel és értelmesebbnek véli, mint a régi, letűnt korok ábrahámi áldozatát. Ezzel részben egyet is érthetünk. Például Péter 1. levelében erre találunk utalást, amikor az apostol az embereket élő épület élő köveiként lelki egységben láttatja: "Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által." (1Pt, 2,5)
Pál szembe megy az ószövetségi vallásgyakorlattal, amelyben hol a pap áldozatára várt a nép, némi kényelemmel - tegyük hozzá, Isten megközelíthetetlen valóságától rettegve –, hol saját maga viszi be galambját vagy bárányát a jeruzsálemi templomba. Amellett, hogy maga Pál Jézus Krisztusnak, mint egyszeri és tökéletes áldozatnak, Isten Bárányának egyik megismertetője, az ember áldozatát sem rejti véka alá. Senki se gondolja, hogy ezzel Luther tanításának mondunk ellent. Pál magyarázatát kibontva értsük jól, a gyülekezet áldozata a teste, vagyis önmaga: szelleme, biológiai léte, gondolatai és tettei. Ez mind együtt az okos istentisztelet része. Természetesen az istentisztelet itt nem a vasárnap délelőtt 10 órai alkalom, hanem maga az áldozat helye, a Krisztusban hívő ember; "okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket." (1.v.)
A továbbiakat könnyebben megértjük, ha látjuk az első század történelmi hátterét. Claudius császár rendelete szerint mindenkinek el kell hagynia Rómát, aki vallási feszültségeket szít a zsidó közösségekben. Ezt nem volt nehéz megtenni, hiszen aki a 40-es években, egy zsinagógában arról beszélt, hogy Jézus a Messiás, aki Isten Fia, az rögvest hatalmas kalamajkát okozott. Így Pál ebben a részben arra kéri a római gyülekezetet, hogy legyenek okosak, józanok és mértékletesek a gyülekezet védelmében, mert ha túlzásokba esnek, és minden sarkon polemizálnak a zsidósággal, az a római rendőrség részéről a gyülekezet feloszlatásához vezet. A misszióval ellentétes gondolat lenne ez? Inkább okos magatartásra buzdítás. Jézus is azt mondja a tanítványoknak, hogy "amelyik faluba ne fogadnak be titeket, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük." (Lk 9,5).
Keresztény elődeinknek ebben az időben még azt a terhet is el kellett viselniük, hogy a titkosrendőrség figyelte az egyébként papíron megtűrt házi gyülekezeteteket, de ugrásra készen álltak, hogy nyilvános rendőri intézkedéssel elhurcolják a gyülekezet tagjait, ha azok politikai tevékenységet folytattak, ami akár egy egyszerű véleménynyilvánítás is lehetett. Pál tehát megrepedt nádszálként féltő óvatossággal ír a gyülekezetnek és kéri tőlük az okos istentiszteletet.
Ez lehet a gyülekezet közösségének legmeghatározóbb összetartó ereje. Jézus halála mindenkiért történt. Ennek a jó hírnek a letéteményese a gyülekezet. Egy gyülekezetben lehet erről hallani, ezt megélni, nem véletlen, hogy Jézus a tanítványokból verbuvált első gyülekezetet tekintette mintának, akik egymás hite által erősödtek, egymásnak voltak tagjai. Ezt az összetartó közösséget nem lehetett veszélyeztetni holmi egyénieskedő útkereséssel, pláne nem klikkesedéssel. Az ősgyülekezetek nagy felismerése, hogy a gyülekezet egységét okosan meg kellett tartani, még ha vannak különbségek, ahogyan egy testnek sok tagja van, de feladata ugyanaz. Ha a karom nyúlni akar egy pohár vízért, de a vállam nem engedi, a test szomjan marad.
Ezért sem kirakatrendezvény az ökumenikus imahét, ahol az egységet gyakoroljuk egymás elfogadásával, egyedül Krisztusra tekintve. Készüljünk így jövő heti nyitó alkalmunkra. Tegyük próbára szeretetünket, nyitottságunkat. Jézus is ezt tenné: közösséget vállalna a sokszínű gyülekezettel és az egységről prédikálna.
Az okos istentiszteletben önmagamat ajánlom fel Istennek, amely nagy kihívás. Vízkereszt ünnepében Isten földi megjelenéseit említjük, a Jézusban Isten Fiát felismerő bölcseket, a Jézust keresztelő Jánost a keresztelői gyülekezettel és a kánai menyegző szereplőit. Isten nem húzódik el teremtményeitől, hanem különböző formákban jelen meg. Azért teszi, hogy az ő teljes életét el tudjuk fogadni magunkra nézve is, a gyümölcstermés miatt.
Jézus közelségénél nincs nagyobb kincs. Ez a gyülekezet olyan sokszor megtapasztalhatja ezt. Hetente többször. Isten közelségét senki sem kockáztathatja széthúzással, pletykálkodással, rágalmakkal, szembenállásokkal, szeretetlenséggel és önző érdekekkel. Nem azért, mert a gyülekezet szent és sérthetetlen. Isten és az ő ügye, amiről egy gyülekezetben szó van, szent és sérthetetlen.
Az okos istentisztelet, önmagam szőröstül-bőröstül feláldozása Isten akaratának, vezetésének a legtöbb, amivel ezt a gyülekezetet szolgálhatom. Így tudom megőrizni szeretett közösségem tanításbeli tisztaságát, becsületét a világ előtt, vonzerejét a még kívülállók üdvösségéért és nem utolsó sorban békéjét, ami miatt tudom, hogy sokan járnak közösségünkbe.
Isten az igazsága miatt hívott el minket, és ígérete szerint ugyanúgy fogja kezünket, megőriz, mint ahogyan azt Jézussal tette. Mert Jézus bennünk és általunk él ebben a világban. Mit tesz hát egy okos gyülekezet? Jelen van, aktív, hogy aztán jelen lehessen és aktív legyen az Isten után sóvárgó világban. Legyünk okosak!
Ámen.