Óév este
Szentendre, 2015. december 31.
/Lk 12,35-40/
EÉK 174, 2, 175, 176, 291, Himnusz
Horváth-Hegyi Olivér
Álomkór helyett ébrenlét
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Anthony de Mello jezsuita szerzetesnek van egy története, ami a virrasztásról szól. Egyszer a mestert megkérdezi a tanítványa:
- Van valami, amit én magam tehetek azért, hogy elnyerjem a megvilágosodást?
- Körülbelül annyi, amennyit azért tehetsz, hogy a nap reggel felkeljen.
- De akkor mi haszna van a lelkigyakorlatnak, amelyeket kötelezővé teszel számomra?
- Hogy biztosan ébren legyél, amikor a nap kezd felkelni.
Mindig megnyugszom, ha arra gondolok, milyen jó emberismerő volt Jézus. Az evangéliumi kor embere valószínű nem sokban különbözött tőlünk. Dolgozott, családot alapított, küzdött a betegségekkel, örült a barátainak, tudott ünnepelni, szerette a gyermekeit, olykor elege volt mindenből.
Az ige kapcsán van azonban egy említésre méltó különbség. Azok, akik kétezer éve ezt a tanítást hallották Jézustól, hogy "legyen derekatok felövezve, lámpásotok meggyújtva; várakozás; azonnali ajtónyitás; virrasztás; tudták, hogy az emberfia eljövetele közelre várható és a gyülekezetek józan, erkölcsös, de ami még ennél hatványozottabban fontosabb, a Jézustól közvetlenül ellesett magatartásra és életvitelre törekedtek, ami nem erkölcsi, hanem hitbeli alapokra épített élet volt. Tehát Jézus korára, a szemtanúkra sokkal inkább jellemző a tudatosság és az ő valódi visszavárása, mint a mi korunkra, ahonnan kikopott, elgyengült és már nem is nagyon foglalkozunk azzal, hogy észrevétlenül jön vissza. A két kor közötti különbség ebből fakad. Jézus korában az emberek még reálisak voltak, akár civil életüket nézzük, akár hitéletüket, szemben velünk, akik a valóságvesztett generációt neveljük, vagy mi magunk is valóságvesztés áldozatai vagyunk.
Életünk egyre nagyobb része virtuális. A filmek, digitális technikák, az internetes játékok, vásárlás, ügyintézés álomba temet minket. Megszűnik a világ és egy másik, idegen dimenzió nyílik, ahol fiataljaink nevelkednek. De a globalizáció, az interkulturalizáció, a más földrész országairól percenként elérhető hírek a valóságot, ami országunkban, az utcánkban történik, szinte teljesen összekeverik azzal a párhuzamos történéssel, amihez nem volt és nem is lesz közünk.
Jézus szavai itt fognak meg engem: "Legyetek éberek!" Egyre azt érzem, hogy éberségünk a józanságot és az előbb említett torz életvitel visszaszorítását jelentheti.
Ne veszítsétek el valóságérzeteteket! Annyi félelmet keltő merénylet, áradás, időjárási képtelenség volt 2015-ben, hogy nehéz eligazodni, az emberek egy része magára húzza a takarót, a fal felé fordul és tovább alszik, mert nem jó ebben a világban élni, gyermeket vállalni, küzdeni egy élhetőbb Földért, a jó levegőért, a tiszta vízért. Az alvó állapotot pedig az internet kínálta valótlan világ tökéletesíti. Talán nem túlzás, ha ezt a kábítószert (nem kisebbítve a többi ártalmasságát) veszélyesebbnek tartjuk, mint a klasszikus függőséget okozó szereket, szokásokat. Legyetek hitben erősek, hogy ezek a történések ne ámítsanak el annyira, hogy lemondotok valamiről, ami mindez fölött áll.
Jézus egy tudatos, szorongás nélküli jövőépítésre hív Óév estéjén. Gyere és foglakozz azokkal a dolgokkal, amelyekkel én is foglalkoztam, gondolkozz olyan témákon, problémákon, amelyeken én is sokat törtem a fejem, beszélgess olyan megoldásokról, amelyekről én is rengeteget beszélgettem a tanítványaimmal, tervezz sokkal távolabbra, mint a legjobb fejlesztő mérnök!
Néhány nappal ezelőtt Deli Ernő bácsi javasolta, hogy örökítsem meg a templomudvar rózsabokrát, mert ilyet még nem látott a világ: karácsonykor rózsa virágzik. Nekem is tetszett a pünkösd óta el nem múló rózsautánpótlás. El is hoztam a gyülekezetnek, mert az év utolsó napján különös jelentést kapott számomra ez a szál virág.
December 31-én ez a rózsa számomra ennek a gyülekezetnek a Krisztusát szimbolizálja, ami a faggyal szembeszállva még mindig virágzik. Így látom az elmúlt évet. Nem mi vagyunk virágzó gyülekezet! Ebben a gyülekezetben az a szép, hogy Krisztus virágzik benne.
A mögöttünk lévő évet tehát én ezzel a virággal zárom. Ennek a virágnak az ébersége, ha tetszik virrasztása számomra példa. Szeretnék ilyen jel lenni. Szeretném, ha városainkban, családunkban ilyen virágzó hitű, jövőbe bátran lépő, az új esztendőtől nem rettegő, álmodozók helyett mindig jelenlevők lennénk.
Mello történetében az elszalasztástól akarja megmenteni tanítványát. Imádságban és csendben töltött napjai a tanítvány egyetlen maradék esélye. Az elmúlt évben egyre gyakrabban szervezett lelkigyakorlatok, szárszói elvonulások ilyenfajta felkészülést szeretnének biztosítani.
A tudatos keresztény élet választása áldozatokkal jár.
2016-ban egészen biztos vagyok benne, hogy nekünk Istentől rendelt kötelességünk gyámolítani az Iszlám Állam álnok tetteitől rettegőket, ahogyan az Útmutató 2016. évi igéje is ebbe az irányba mutat: "Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket." (Ézs 66,13). Kötelességünk felébreszteni a számítógépes játékokba, internetbe temetkező gyermekeinket, szüleinket, azokat, akiknek éjjelük és nappaluk egybefolyik, mert rabjai lettek egy rémálomnak, de küldetésünk van azok felé, akik a jövő évben fognak meghalni és még nem ismerték meg és nem hisznek Krisztusban. Jézus boldog szolgákról beszél: "Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál." "Az eljövendő boldogság átszüremlik a jelenbe és eltéphetetlenül a remélt jövőhöz köt."
A rózsa virágzik, Krisztus közöttünk van, ezért lehet igazi jelened és gyönyörű jövőd!
Ámen.