Karácsony este
Szentendre, 2015. december 24.
/Ézs 9, 1-6/
EÉK J
Horváth-Hegyi Olivér
Jézus ringatása
Ünneplő Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Féltve őrzött ünnepünkhöz értünk. Isten oldaláról nézve az idő egyenesén mi szoktunk megérkezni egy dátumhoz. Ezeken az "idő pontokon" ő ott vár minket. Egész ádventben erre a napra készült, és készített minket. A sok gyermek és felnőtt számára egész évben várt ünnep olyan, mint a sötét éjszakai erdő szélére érve megpillantott első derengő fény. A karácsony a tisztánlátás ünnepe.
Ézsaiás próféta és kortársai epekedve várták a karácsonyt, úgy, ahogy most a gyermekek. Lelkesen, misztikus csodaként látva azt, teli titokkal. Nekik még nem adatott meg ez az ünnep, az ünnep okát még nem küldte el az Ég. A karácsonyi prófécia azonban már előre vetíti azt az örömöt, ami a sötétség radikális feloszlatását hozza.
A hálaadó himnusz egy önmagában is békés és magából békességet árasztó kisfiúról jövendöl, aki ezzel együtt mégsem csupán angyali: "Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz ..., uralma növekedésének és a békének nem lesz vége." (5.v.) Ez a kisfiú a kivételes helyzetbe hozott Mária karján, József biztonságot adó apai szeretetébe érkezett. Milyen jó volt neki! Ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy Jézus szülei visszatükrözték azt, amivé kisfiuk változtatta őket. Jézus sokunkat megváltoztat. A betlehemi jelenet nem idegen tőlünk. Gondoljunk csak vissza hitéletünk kezdetére, nyiladozó hitünk éveire! Mit is tettem? Kezembe vettem, kutattam a tekintetét, szemléltem őt, gyönyörködtem benne, miközben a titokzatosan működő hit által egyszerre én lettem ringatott. Ő hajol fölém isteni jóságával és épp emiatt emberszeretete egy idő után elhagyhatatlan vágyam. Ringat egy el nem múló békességben, ami sohasem illúzió.
Jézus szeretetben ringatására sóvárogva vár a világ, mindeközben nekünk megadatik ez az elképesztő ajándék.
A betlehemi születést leginkább óvodásaink értik. Ők az igazán elégedettek. Az ünnep nagy élvezői. Nekik nincsenek kérdéseik, egy keresztény család karácsonya csordultig van azzal, amire az év minden napján vágyunk. Mi felnőttek pedig egyre csak azt kérdezzük magunktól, hogy "Mit is kérek én most ahhoz, hogy rendben legyen bennem végre minden?"
Luther Márton az újkor legnagyobb teológusaként egyik karácsonyi prédikációjában szinte egy gyermekistentiszteleti helyzetet teremt egyszerű szavaival: "Tán bizony a ludak, récék és tehenek kedvéért jött a Krisztus? Nézz rá! Ha valami más teremtményen akart volna segíteni, akkor annak képében jött volna el. Ő azonban ember Fia lett."
Nézz Krisztusra! Azért lett olyan, mint te, hogy megértsd Isten szándékát. A legnagyobb trónt foglalta el, amit nem emberi kéz épített. Ez a ma ünnepelt újszülött az uralkodás egészen szokatlan módszerével érkezik hozzánk. Ringatni tanítani szeretne minket, a te Krisztusod, a te életed igen jó ismerője. Ringatni az igazán jólétbe, amit a test kívánsága sohasem ér el, de a lélek ebben nyugszik meg igazán.
Belegondoltál már, hogy ő lehet a te csodálatos Tanácsosod, erős Istened, örökkévaló Atyád, békességed Fejedelme? Luther ludakról, récékről és tehenekről beszél, de mi beszélhetünk magunkról. Ki az közülünk, akihez nem jött el Jézus?
Néhány napja az e-mailes karácsonyi üdvözlőlapok között egyik unokatestvéremé mindközül kiemelkedett.
A lapon egy karácsonyfa-részlet látható egyetlen piros üveggömbbel. Az üdvözlet így olvasható: "Ne feledd, hogy az igazi karácsonyi ajándék nem a fa alá, hanem a fára került." A piros üveggömbben a golgotai három kereszt tükröződik.
Jézus születésétől kedvet kapunk a világosságra menni és abban élni, mert ott a legnagyobb gond is elviselhető, a félelem múlékony lesz. Karácsony este téged is el akar ringatni Krisztus szeretete, s közben azt várja, milyen kívánságod van, amit kérve, és gyermeki, karácsonyi hittel fogadva végre mindent rendbe tesz.
Ámen.