Szentháromság ünnepe utáni utolsó (örök élet) vasárnap
Szentendre, 2015. november 22.
/Mt 24,36-51/
EÉK 493, 10, 454, 459, 291
Horváth-Hegyi Olivér
Légy résen!
Keresztyén Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Az elmúlt öt és fél évben nem tudnám megszámolni hányszor keltünk fel éjszaka három kisgyermekünkhöz, mint ahogy oly’ sok szülőtársunk. A szervezetem: agyam, fülem, szívem, lábam teljesen alkalmazkodott egy különös éber állapothoz. Az éjszaka bármelyik pontján a legkisebb nyöszörgést észlelve gondolkodás és rossz érzések nélkül készen állok az indulásra, hogy vigasztaljak, vizet vigyek, ha kell, pótvacsoráztassak, betakarjak, magamhoz fogadjak egy apró emberkét, vagy kettőt, akik ilyenkor a világ legboldogabb emberkéi. Ezt egyetemistaként, bár Édesapámtól tudtam, hogy van ilyen, mégis elképzelhetetlennek tartottam.
Krisztus visszajövetelének készen várását is ilyennek élem meg. Ez egy állandósult éber állapot, ami mégsem készít ki és nem idegölő. Annak tudata, hogy Krisztus akármikor megérkezhet és ítéletet tart. Mindkettő egyformán benne van a mai jézusi felkészítőben. Egyfelől megjelenése a tespedt, evangélium hallatára egyik oldaláról másik oldalára forduló, lusta ember számára sírással és fogcsikorgatással zárul, míg az ébredés, ébrenlét emberei Krisztust meglátva megkönnyebbülnek majd, és arcuk a mennyország békességét és örömét tükrözi vissza. A másik a végső számadás, az ítélet tudata. Ez, bár olykor magunk is idegenkedünk tőle, de a felkészülésben segít. Ha tudom, hogy minden szavamnak és tettemnek következménye lesz, nem engedek meg magamnak akármit, pláne nem mindent.
Ez az "y" generáció, a mai 20-30 évesek számára érthetetlen, mert magukat környezetük fölé emelik, öntörvényűek, nem is beszélve a kutatók által "z" generációnak nevezett, a globális-digitális korban felnövő, mai kisiskolásokról, akik már önmagukat építik fel, elképesztő autoritással és identitásképzéssel, tehát felnőttként mindenhatónak érzik majd magukat. Az egyháznak, a mi gyülekezetünknek meg kell érteni, hogy az evangélium szava akár "y", akár "z" generációról van szó, változatlan. De nem csak változatlan, hanem amit a gyülekezetnek is észben kell tartani, érvényes. A hívő keresztény ember 20 év múlva sem tehet akármit, bármennyire ez lesz a trendi. Konzervdoboz lenne az egyház, amelyben akár évtizedekre tartósítjuk gyülekezeteink tagjait? Rosszul gondolkodik, aki így gondolkodik. Mert nem csak évtizedekre tartósítunk. Mi az örök élettel számolgatunk. Tartós kapcsolatot kínál nekünk Krisztus, aminek csak kezdete van.
Ezért hát elég sok forog kockán. Hű és okos szolgákat szeretne látni benned és bennem.
Hű és okos szolga vagy, aki nem enged meg magának egy kis lazaságot? Mennyire laza a mi életünk? Mennyire laza a mi kapcsoltunk Jézussal? Ezen mindenki töprengjen egy kicsit. Töprengjen gyermekén, unokáján is. Megint a gyermekek jutottak eszembe és Jézus világos utalása: hacsak olyanok nem lesztek, mint ezek a gyermekek, nem örökölhetitek Isten országát. Ha gyermekeink tehetnék, egész nap rajtunk csüngenének. Játékból, meséből, együtt töltött órákból sohasem elég.
Mi nem tehetjük meg, hogy állandóan rendelkezésükre álljunk, de a Mennyei Atya megteheti. Meg is teszi. Csüngünk-e rajta? Akarunk-e vele éjjel és nappal együtt lenni, közelében lenni?
Az igét újra kézbe véve két verssel korábban furcsa megállapítást tesz Jézus az utolsó időkre vonatkozóan: "Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik." (34.v.) Akkor mégis tudjuk, hogy mikor kellett volna eljönnie? Miért nem jött el még Jézus generációjában? Ha kiszámoljuk, Jézus óta már kb. 80 nemzedék élt. Hát Krisztus még mindig nem jött vissza. 80 generáció be lett volna csapva? Egyrészt a nemzedék görög szavát fordíthatjuk nemzetnek is.
Jézus talán a zsidóságra gondolhatott. Nem múlik el a zsidó nép, míg vissza nem jön. Másrészt becsapás helyett inkább a kegyelem állapotát lássuk meg. Jézus óta 80 nemzedék ki tudja hány milliárd tagja élhetett ebben a váradalomban, köztük mi magunk. Péter levelére is érdemes figyelni, aki azt írja, hogy "az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap." (2Pt, 3,8b). Ő az idő Ura is. A jövő is az ő kezében van. Ám ő ezt nem akarja elárulni nekünk. A jövőt nem szabad látnunk. De készülnünk nem csak lehetőségünk, hanem keresztyén életünk elengedhetetlen része. Ne is engedjük elveszni, mert ha elvesztjük, vele együtt mi is elveszünk!
Milyen találó Jézus hasonlata. Noé idejében mindenki bolondnak hitte Noét. Megtudhatták Isten tervét, de nekik nemhogy terve, de maga Isten sem számított, a hóbortosnak bélyegezett Noé és hasonló fiai pedig a legkevésbé sem érték el ingerküszöbüket, hogy komolyan vegyék a készülődést. Tovább ettek, tovább ittak, házasodtak, mind meghaltak. Nem az evés, ivás, házasság volt a baj! Ma sem az. Az életforma. Úgy éltek, mintha tudomásuk szerint semmi sem történne a jövőben.
Nem élhetünk úgy, mintha tudomásunk szerint semmi sem történne a jövőben. Nem oszthatjuk be egyetlen napunkat, egyszerűen nem tervezhetjük meg egyetlen hetünket úgy, hogy ezt a fontos információt: Jézus bármikor visszajöhet, kihagyjuk. Barátok közt, munka közben, családi körben, utazáskor, lefekvéskor azzal a nyugalommal nézzünk előre, az éjszakába, akárhova, hogy ha most jön el az Úr, azt tudjam mondani, gondolni, érezni, hinni, hogy készen vagyok. Örök élet vasárnapja erre figyelmeztet. Nem fenyeget és ijesztget! Figyelmeztet.
Egy testvér a gyülekezetből tegnap felhívott és mondta, hogy már nagyon szeretne nekem adni valamit. Éreztem a hangjából, hogy elkészülőben van, talán nincsen sok ideje hátra, mégis megnyugtató volt beszélgetni vele. Hangja is mosolygott. Bátorító szavaimra szeretetteljesen csak ennyit mondott: nehogy szomorú légy, kedves lelkészem, tudod, hogy már készen vagyok. Bármikor örömmel elmegyek.
Eszembe jutott Pál apostolnak az a mondata, amit fiatal szolgatársának börtönből írt levelében ír: "Semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle." (1Tim 6,7) Nem az fog számítani, mennyi órát dolgoztunk, kivel barátkoztunk, mennyit takarítottunk meg, hány elismerést zsebeltünk be. "A régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe." (Ézs 65,17b) Az az egyetlen fog számítani: elkészültél-e.
Ahogyan arra már történt utalás, Örök élet vasárnapján megemlékezünk az egyházi esztendőben elhunytakról, 11 gyülekezetünk területén élt testvérről és mindazokról, akiket a gyülekezet tagjai veszítettek el.
A halál, az elmúlás az elmúlt esztendőben néhányatokhoz nagyon közel került. Talán átéltétek az utolsó perceket is. Isten az utolsó percek előtt is Isten és az utolsó percek után is. "… nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem, hogy mindenki megtérjen." (2Pt 3,9c) A mennyek országában nincs kvótarendszer. Az angyalok nem teszik ki a "betelt" táblát. Neked és szeretteidnek is ajtót szeretnének nyitni. Légy résen! Krisztus pedig ebben siet segítségedre. Ez a vasárnap is segítség akar lenni.
Egyik lelkésztestvéremtől hallottam egy találó mondást: Isten segítsége ott van egy imádságnyi távolságra. Imádkozzatok, amíg elérhető. Az imádság elvezet hozzá. Imádkozzatok az élőkért, magatokért. Imádkozzatok hitért, ébrenlétért. Imádkozzatok azért, hogy legyetek útrakészek. "Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva." (Lk 12,35), mert "sem az órát sem a napot nem tudjátok" (Mt 25,13).
Ámen.