Szentháromság ünnepe utáni utolsó előtti (reménység) vasárnap
Szentendre, 2015. november 15.
/Mt 25,31-46/
EÉK 280, 9, 296, 502, 496, 291

Horváth-Hegyi Olivér

Diónyi szeretet

Keresztyén Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Péntek este az asztalunkon púposodó nagy kupac megtört dió felett (nem tudva, hogy ez lesz vasárnap igehirdetési alapigéje) Édesapám elmondta, hogy ilyenkor mindig a kecskék és juhok történetére gondol. Ahogyan a küldetését betöltő megtört diót megpucoljuk és az értékes, egészséges színű dióbelet gondosan elválasztjuk az értéktelen, tűzre való héjától, és az avas, férges részektől, úgy tesz majd az Emberfia. Diópucolás végére egy kupacból két kupac lett. Az egyik valóban a kályhánkban félelmetesen intenzíven égő tűzrevaló, a másik az ünnepi asztal megbecsült csemegéje egy finom aranygaluska ékessége. Valószínű, Édesapám érthető hasonlata tovább öröklődik majd gyermekeink emlékezetébe.

Jézus meglepően hosszan fejti ki az utolsó ítélettel kapcsolatba hozható tanítását. Múlt héten a közöttünk szolgáló szupplikáló teológától az utolsó idők vérfagyasztó eseményeinek előrevetítéséről hallottunk, ma pedig az utolsó idők utáni elkerülhetetlen utolsó fejezetről olvasunk. Az is tudjuk, hogy az utolsó fejezet után már az öröklét lesz, ahol nem történni fognak az események, hanem egy időtlenné váló létben leszünk. Közülünk valakik, a pásztoréletből vett hasonlat alapján nevezzük mi is bárányoknak, a világ kezdete óta számukra elkészített mennyek országában, egy ünnepi asztalnál, mások, nevezzük mi is kecskéknek, az ördögnek és angyalainak szánt vesztőhelyen, a "kályha" tüzében.

Mindenekelőtt megállapíthatjuk a végítélet egyetemességét. Minden nemzet, nép ott lesz, akik valaha éltek a földön. Én is ott leszek, te is ott leszel. Jézus is ott lesz, akit a kereszten királyként gúnyoltak: kezébe nádpálcát adtak, fejére töviskoronát nyomtak, most viszont tejhatalmú Úrként, a teremtett világ királyaként ítél majd. Az ítélet kirekesztő lesz. "Boldogok csak az irgalmasok lesznek, mert ők irgalmasságot nyernek." (Mt 5,7)
Érdemes megfigyelnünk a bárányok első reakcióját, ami egyébként tökéletesen egyezik a kecskék kérdésével: "Mikor láttunk téged?" (37.v., 44.v.) Mintha az Atya áldottai nem is tudták volna, kivel tettek jót? Mintha mi, gyakorló keresztények sem tudnánk mindig, hogy kivel teszünk jót, vagy nem jót.

Sokan keresik Jézust. Nem találják. Pedig ő nem bujkál előlünk. Az orrunk előtt van. Keresd Jézust ott, ahol valaki éhezik és tégy azért, hogy jóllakjon. Ne egyszer, vagy évenként karácsony előtt. Legalább annyiszor lakasd jól, ahányszor te is jóllaksz. Miért érdemelne kevesebbet ő, mint te?
Keresd Jézust a szomjazók között. Egyre többen vannak. Afrika levegője csak forrósodik, vízkészlete kimerülőben van. Szomjas embert nem Szentendre utcáin, vagy a metró aluljárójában találsz. A szomjasak egy másik kontinensen szenvednek. Ha inni kér, adj neki inni. Egy magyar ember talpa alatt rengeteg ivóvíz van. Miért adnánk nekik belőle?
Keresd Jézust a vándorok között. Úgy vélem mindannyiunk számára felkavaró volt tegnap hallani az Iszlám Állam terroristái által elkövetett párizsi merénylet hírét, a mára kihirdetett gyásznap a sötét erők előretörését sejteti. Az ördög sok ezer éves tapasztalattal rendelkezik, minden történelmi korban ismeri gyengénket. 2001. szeptember 11 óta a félelem a gyengénk. A sötétség fejedelme azt akarja, hogy féljünk. Erre építi fel alattomos tervét. Ennek a félelemnek persze rengeteg következménye van. Az egyik aktuális következmény, amit a mai ige kapcsán nem lehet elhallgatni, hogy félj a jövevényt befogadni. Végtelen egyszerűen éri el ezt: a sok Krisztus arcú ember közé vegyülnek a sátán kacajú emberek. A gonosz által fogvatartott, irányított, becsapott és manipulált veszélyforrások, akik meggyőződésem, hogy az ördög áldozatai. Félj tőlük és utasíts el több millió olyat, akiről az evangélium beszél.

Mindannyiunknak meg kell állni az Emberfia eljövetelekor. Az ítélőszék előtt egy kérdésünk lesz: "Uram, mikor láttunk téged...?", és ő erre a kérdésre már most elmondja nekünk a válaszát. És mi ezt halljuk. Érzékeljük 2015 európai lakosának helyzetét? Becsapott.
Jézus példabeszéde egyszerű, mégis szinte befogadhatatlan. Jézust nem lehet szeretni a másik ember szeretete nélkül. Jézus Péterhez háromszor intézett kérdésére emlékszünk: "Szeretsz-e engem?" Ez a mi kérdésünk is. A jó válasz nem egy elvont személy iránti szeretet. Jézus azt várja, hogy mutassuk meg neki, mennyire szeretjük őt. Az elutasítás elválaszt a szeretettől, így Jézustól választ el, mert ő az elutasított. Ma az a trendi, ha saját hasznunkat nézzük. Bolond, akit a másiké is érdekel. A fősodorból nehéz és népszerűtlen kiállni. Jézus azt kérdezi az őt követőktől Márk írása szerinti evangéliumban: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mk 8,36). A világ mindig másképp gondolkozott, mint a keresztények. Más az érdek, más a cél. Ami a világ logikájával briliáns megoldás, az sokszor ütközik az evangéliummal. Több más ok mellett ezekért az ütköztetésekért járunk templomba, ezek megértéséért próbáljuk együtt értelmezni a Bibliát.
Mit használ az embernek, ha e világ szerint okos és előrelátó? A számítások, latolgatások csak akkor helyesek, ha az Jézus minden szavával összeegyeztethető. Ha nem, újra kell tervezni. Aztán Jézus még ugyanitt olyat is mond, hogy "aki szégyell engem, én is szégyellni fogom." Nem nyújt túl sok perspektívát annak, akit Atyja dicsőségének eljövetelekor az angyali sereggel az oldalán kecskeszámba vesz.

Ne szégyelljük kimondani és megtenni: Jézus egyértelműen a kicsik, a legkisebbek, a legszerencsétlenebbek, legkiszolgáltatottabbak millióival azonosítja magát. Ha rájuk tekintünk, őt látjuk. Ezzel tanít meg minket határok nélkül szeretni. Miért? Azért, mert amikor feltöretik a hetedik pecsét diónyi életünkkel együtt, az elfogadástól egészséges szeretetet akarja látni benne, hogy a jobb keze felől sorakozó megváltottak közé soroljon. Jézus ezzel is arra törekszik, hogy ne a kecskék mekegésétől legyen hangos ama nap, hanem a bárányok bégetésétől.

Az idei egyházkerületi misszió nap plakátján egy Krisztus arc volt látható, amit apró arcképekkel mozaikszerűen raktak ki. Az interneten is fellelhető plakátot megkeresve kíváncsiságból ráközelítettem a miniatűr képekre. Sok-sok kedves ismerős evangélikus arcot fedeztem fel rajta, köztük rengeteg lelkészkollegáét. Keresni kezdtem magam. Hiába. nem, mintha bármiféle jelentősége lenne, kik vannak ezen a Krisztus arcon, mégis elindult bennem egy gondolat. Ámen.
Ámen.