Szentháromság ünnepe utáni 23. (Ítélet) vasárnap
Szentendre, 2015. november 8.
/Mt 24,15-31/

Németh Kitti

Keresztyén Gyülekezet, Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A modern technikai vívmányok világát éljük, melyek közül már korántsem fiatal eszköz vagy talán inkább kommunikációs és adatokat tároló és megosztó hálózat az internet. Mint tudjuk, ez arra alkalmas, hogy információkat szerezzünk és osszunk meg mi magunk is gyakorlatilag szinte az egész világgal. Ezek az információk pedig sajnos a legtöbb esetben gátlástalanul és szűrés nélkül árasztják el mindennapi életünket. A minap éppen ebben az információrengetegben barangolva került a szemem elé egy cikk, melynek címe mondhatom, azonnal felkeltette az érdeklődésemet egy bizonyos szempontból, úgyhogy igencsak szkeptikus kíváncsisággal rákattintottam a linkre, és máris szemem előtt volt az életem megváltoztatását ígérő iromány. Az abban leírt módszer természetesen minden emberre hatásos, csak "hinni kell benne", és már működik is. Megszabadít minden stressz és probléma okozójától, ami megkeseríti az életemet.
Emberi kapcsolatok jó irányba való manipulálásáról van ugyanis itt szó. Tehát ha a cikk szerint eljárva veszek egy papírfecnit, majd valakire erősen gondolva és őt magam elé képzelve ráírom a nevét és azt, hogy mi az, amit az egymással való kapcsolatunkban javítani szeretnék, mindezt követően pedig egy piros gyertya lángjában elégetem, rögtön működni is fog. Ha esetleg úgy veszem észre, hogy nem, akkor valamit rosszul csináltam, így megismételhetem még egyszer, de figyelnem kell legközelebb, hogy valóban minden stimmeljen, és akkor se perc alatt úgy alakul majd minden, ahogy én szeretném. Kedves Testvérek, nem próbáltam ki, de azt gyanítom, én is kivétel lennék a szabály alól, akiknél nem hatna ez a technika. Bár sokunknak már elsőre is nevetségesnek tűnik, rengeteg embertársunk a cikket olvasva azonnal előkapja a fecnit, a tollat és a piros gyertyát, mert a lelkében némi reménység támad, hogy megszabadulhat az életét megkeserítő mindennapos problémáitól. Legalábbis azt hiszi.

Elképesztően könnyen, egyetlen szóra hajlamosak vagyunk bedőlni az agresszív reklámszövegeknek, a megoldást és szabadulást kínáló egy perces megoldásoknak – miért? Miért könnyebb bízni abban, hogy egy papírfecni egy névvel meg egy kis tűz képes lesz majd megváltoztatni mindent? Miért nem elég nekünk, hogy Isten elé víve imádságban hordozzuk az adott emberi kapcsolatot, a segítséget pedig a valódi Krisztusra hagyjuk?

"Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszenek - ha lehet - a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek! Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is." - olvassuk Máté evangéliumában. Jézus nem véletlenül szól és figyelmeztet minket a hamis tanítók és tanítások jelenlétére a világban. Ha ugyanis hamis tanítók hirdethetnek, az azt jelenti, hogy már a végidőkben élünk és ezek az idők viszonylag sokáig tartanak. A Zsidókhoz írt levél így szól erről: "Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette."

Hamis tanítók és hamis tanítások természetesen minden korban vannak, Jézus azonban nem mint általános jelenség beszél róluk, hanem azt mondja, hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és megtévesztik - ha lehet - még a választottakat is a végső szabadulás ígéretével. Fűt-fát, boldogságot és adott esetben "túlvilági" vagy "halál utáni" üdvösséggel kecsegtetnek tanításuk követése jutalmául, és ahogy Jézus is leírja őket, megtévesztésül csodákat és jeleket tesznek. Honnan tudhatná hát az egyszerű halandó, hogy ki a hamis próféta, hogyha jeleket és csodákat is tesz? Ami megkülönbözteti őket, az a szándékuk. Nem azzal a céllal érkeznek, hogy Krisztushoz segítsék közelebb a hívőt, hanem éppen ellenkezőleg: Krisztustól, az egyháztól minél messzebb, ha lehet hátat fordítva nekik, végül pedig teljesen elfeledve őket.
Mindemellett a hamis tanítások és magának a tanítónak teljes mértékű követése és a benne való hit a feltétel. "Íme, előre megmondtam nektek!" - Jézus nyomatékosan figyelmeztet, hogy ne történjen meg mindez.

Ne segítsük diadalra a hamis tanítókat és a hamis tanítást. Ne vessük meg és ne hagyjuk el az Anyaszentegyházat, a gyülekezetet, ne forduljunk el attól a közegtől, melyben az evangélium hirdettetik, és ahol a szentségeket lehet venni, a hamisítatlan lelki eledelt mennyei ajándékként, nem pedig csodaszereket, melyek egy perc alatt megoldást ígérnek - aztán annak beteljesülése valahogy, véletlenül elmarad. Jézus ebben a szakaszban igencsak drámaian beszél az eljövetelét megelőző időről. Jajgatás, menekülés, megtévesztés, valamiféle káosz jelenik meg, a világ minden egyes részecskéje tudja majd, hogy eljött, Aki az utolsó ítéletet kimondja majd. Mindezzel együtt azonban Jézus nemcsak "ismerteti a forgatókönyvet", nemcsak tanácsokat osztogat, miszerint: meneküljetek úgy, hogy vissza se néztek és ne higgyetek a hamis tanítóknak, hanem hozzáteszi azt is, hogy övéiért, a választottaiért megrövidülnek azok a napok, a választottak teherbírása szerint.
Hozzáteszi azt is, hogy az imádságra már most, abban az időben, ahol mi élünk, szükség van! Nem elég, hogyha Övéi csak akkor kezdenek el imádkozni, amikor már érzik, milyen közel is van a veszély. Folyamatosan kell ápolnunk Istennel a kapcsolatot. Talán helyesebb azt mondanom: kellene, hiszen oly sokszor nem tesszük ezt meg. Csak akkor, ha szükségben vagyunk, ha baj van, és ahogy sokszor halljuk: "már nincs más reményem, csak az Isten". Ebben a mondatban csak egyetlen dolog hibádzik: eggyel több szó van benne, mégpedig ott van az a "már". Helyesebb volna azt mondanunk minden időben: "nincs más reményem, csak az Isten", mert ez valóban így van, hiszen az Úr tartja kezében a jelent és az eljövendőt is, így tehát személyesen és a gyülekezettel közösen is reménységgel imádkozhatunk Hozzá ma is és minden napon, hiszen Jézus megmondta, hogy nem elég, ha csak a veszedelem súlya alatt kulcsoljuk imára kezünket.

Egyikünk sem tudja ugyanis, hogy Jézus eljövetele mikorra várható, annyit azonban biztosan tudhatunk, hogy rendkívüli lesz: Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. (...) "Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel." - nem lesz arra szükség, hogy keresgéljük Krisztust. Nem kell bizonygatni, hogy Ő az, pontosan tudja majd a mindenség, hogy eljött az Emberfia, hogy ítéletet hirdessen a világ fölött és magához vonja Őt már rég váró választottait: "És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkáról a másikig." Ennek pontos idejét azonban senki más, csak az Atya tudja.
Nem tartozik ránk, ennek tudása meghaladná emberi természetünket és képességeinket.

A krisztushívő számára azonban a vigasztalás és bátorítás lényege nem az időpont ismeretében adatik meg, hanem annak biztos tudatában, hogy Ura és Megváltója ebben a részletesen leírt káoszban és hatalmas nyomorúságban sem hagyja magára. Sokkal inkább átöleli irgalmas szeretetével, ahogy Ady Endre is írja: "Mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten."
Ámen.