Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap
Szentendre, 2015. október 18.
/2 Sám 12,1-10/
EÉK 492, 9, 490, 48, 291
Horváth-Hegyi Olivér
Szegényen gazdag
Keresztyén Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Teremtés ünnepén Nátán próféta példázatán keresztül arra a kérdésre keressük a választ, hogy a keresztyén embernek lehetséges-e a világ kegyetlen kizsákmányolásából kimaradni, illetve az evangéliumnak van-e elég ereje hatni a folyamatokra.
A felolvasott igeszakaszból Nátán példázatának előzménye mindenki számára sejthető. Dávid korlátlan hatalommal bír. Több száz felesége és ágyasa volt, ezzel együtt királyként kívánja meg a szomszédos udvaron fürdőző szép termetű Betsabét, (aki később Dávid fiának, a bölcsességéről messze földön híres Salamon királynak lesz az édesanyja), és Dávid királyként alattomosan öleti meg Betsabé férjét, legjobb hadvezérét, a hettita Úriást, hogy jogot formálva magának elvegye gyönyörű és lenyűgöző feleségét.
Két eseménnyel találkozunk hát. Egy paráznasággal és egy kifosztással. Mindkettő a kielégületlen vágyakozás tünete. Elvenni a másét és hatalommal birtokolni. Jézusnak sokszor volt ez témája, hiszen amióta társadalomban, közösségekben élünk bennünk van a többet és jobbat akarás vágya. Dávid vaksága félelmetes. Miután Nátán elmondja példázatát, Dávidot teljesen felháborítja a tanmese, úgyhogy gondolatban azonnali bíróságot állít fel, amelyben halál fiának nevezi a zsarnokot. nem ismeri fel az összefüggést a prófétai beszéd és saját tette között, annyira titokban és elszigetelten gondolkodik arról, amit tett. Mintha birtoklásvágyából fakadó két égbe kiáltó bűne a palota falai között maradt volna, mintha Dávid is elfelejtette volna az eltulajdonlás borzasztó tényét. Még a keresztény emberek fejében is hasonlóan válik ketté a gazdagok és szegények közötti egyre nagyobb különbség, amit világviszonylatban, de országunk keleti és nyugati vége között is becsülettel valljuk meg, alig akarunk észrevenni.
Érdekel a Bibliai korokban megfigyelni a gazdagság kialakulását. Ábrahán utódai sokáig nomádok, félnomádok voltak. Amíg nyájukat oda terelgették, ahol dús legelő volt, nem birtokoltak. Jól látható volt, ha valakinek több jószága volt, mindenki tisztába volt a másik vagyoni helyzetével, Isten ege alatt bár nem volt mindenki egyenlő, de mindenkinek volt elég betevő falatja. Amint kialakul a letelepedett életmóddal együtt járó királyság, erőteljesen megjelenik a vagyonkülönbség. Birtokolni, birtokot tartani, a földet tulajdonba venni, felosztani az egyik legfőbb rendező elvvé vált a társadalomban. Mindenki kezébe vette a sorsát, vagyis a földjét és azzal gazdálkodott. Minél többen lettek, annál fontosabbá vált, kinek mi jut. A gazdagok száma csökkent, a szegényeké nőtt. A gazdagok sok mindent megtehettek, a szegények elszenvedték azt.
Dávid ekkori élete, illetve Nátán példázata egy az egyben erről szól. Aki megtehette, az meg is tette. Úriás pedig áldozat lett.
Érdekes üzenetté válhat az erkölcsösségről szóló prófétai szó még háromezer év távolából is. A gazdag elveszi a szegény egyetlen juhocskáját, amit gyermekeként szeret. A jóléti társadalmak polgárai, mint amilyennek magunkat is tekinthetjük, pazarlásunk közben elvesszük a szegény országok lakosainak jutó keveset is. A gazdag több oxigént, több ivóvizet, öntözőrendszert, termőföldet használ el, mint amennyi neki jutna. Nem spórol, gondolkodik hosszú távon, jut eszébe a másik hét és fél milliárd, hanem birtokol, kisajátít és a sokhoz még többet szerez. Dávid, miután jól kidühösködte magát naivan kérdezi Nátán prófétától: "Ki az az ember, aki mindezt megteheti?" Te vagy az az ember! - válaszol Nátán.
Teremtés ünnepén, egy évben egyszer ebben a templomban is gondolkozzunk el teremtett világunk kincseinek elosztásán. Ki mit fogyasztott? Mit tehet egy gyülekezet azért, hogy környezetét, a természetet, a vizet, a levegőt, a földet, az energiát ne használja mások kárára? Kikkel kell nekünk megosztani azt, amink van? Kik vándorolnak és milyen klímából, termőföldről, körülmények közül a gazdag Európa felé? És mindebben mi az első lépés?
Miután Dávid szembesül harácsoló természetével, a Biblia legmélyebb bűnbánati imádságát mondta el: Könyörül rajtam kegyelmeddel Istenem! Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal." (Zsolt 51) Megalázkodik, letérdel , mert valaki rámutatott bűnére. Dávid összetör, mert hatalomvágyát, fékezhetetlen önzését észreveszi és rettenetesen nehezen viseli. Szégyelli maggát, megutálja magát, majd Istenhez fordul, és aztán így folytatja: "Tisztíts meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és fehérebb leszek, mint a hó." Az isóphoz fényes, tartósan meleg, de nem forró időre van szükség, egy jó nyári évszak kell hozzá, a fehér színű hóhoz pedig jó hideg és valamennyire csapadékos télre. Vannak-e még egyenletesen meleg, szép nyarunk és hófödte tájaink életvitelünkből fakadó éghajlatváltozásban? Együtt kell tenni valamit ennek a gyülekezet, ennek az országnak, a gazdagoknak ahhoz, hogy ezt a zsoltárt még unokáink is mondhassák magyarázkodás nélkül.
Jézusnak sok fejtörést és szomorúságot okoztak a gazdagok. Egyrészt nem nagyon voltak rá kíváncsiak, el voltak telve minden jóval, nem volt szükségük megváltóra, a pénzben hittek, borzasztó elégedettek voltak magukkal, másrészt Jézusnak sem volt mondanivalója számukra, mert nem tudott nekik mit adni, ahogy a Biblia fogalmaz, olyan kövér volt a szívük. Szegény gazdagok! De a szegények, ők világosan meglátták Jézusban a Szabadítót, nekik volt fülük a hallásra. Jézus róluk mondja a Hegyi beszédben: "Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa." Ők a gazdag szegények. lelkiekben, ígéretekben, hitben gazdagok. Ahogyan Jézus érkezését is a legszegényebbek, a mezőn nyájat őrző pásztoroknak jelent meg az angyal az "Üdvözítő született ma nektek!" hírrel, úgy érkezik a nem önelégült, szükséget szenvedő, nem mindent birtokló emberhez az emberszerető Jézus.
Ámen.