Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap;
Szentendre, 2015. szeptember 6.
/GAL 5,16-24/
EÉK 47, 7, 461, 307, 12
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Az ősz első vasárnapján három olyan bibliai szakaszt olvastunk fel a lektorokkal az oltár előtt, ahol Istennel, illetve Jézussal megtörtént találkozás után valami új kezdődött.
Jákób álmát már a vasárnapi iskolás és hittanos gyerekek is jól ismerik. Isten álmában ígéri meg Jákóbnak, hogy apjával együtt a világ legerősebb népének atyja lesz, mert Isten megáldja őket. Ez a közvetlen találkozás, a mennybe vezető létra és az angyalok jelenése olyan határozott élmény, hogy Jákób fogadalmat tesz. Te leszel az, ami az én emberi végességemből fakadó kérdésemre - ti. Mégis, kihez tartozom? - választ ad. Te vagy Uram, aki engem végérvényesen meghatározol, ezért én téged nevezlek Istennek, mert nem lehet más az életemben Isten, csak te. Ezért én irántad hozok egy végső döntést, mert Istenként téged ismertelek meg és hiszek neked.
Jákób belső gondolatait követően kimondja: "Bármit adsz nekem (juhot, kecskét, búzát, földet, javakat) a tizedét adom vissza neked. Ez a keresztény adományozás rendjének is az alapja. Jákób életét nem azért változtatta meg, mert jobb ember akart lenni, hanem azért, mert megérkezett. Istennél nem ismert addig sem és azután sem nagyobbat, sem hatalmasabb erőt. Vagyonának jelentős részét sem azért ajánlotta fel, mert kötelező lett volna. Szívéből tört fel a vágy, az ötlet, hogy tizedet adjon annak, akitől egyébként is van mindene.
Az evangéliumi történetben szereplő egyetlen meggyógyult leprásban hasonló dráma játszódhatott le. Az öröm őrületének határán ő nem rokonaihoz futott, hanem fennhangon dicsérve Istent visszament Jézushoz. Jézus visszaadta egészségét - abban a korban még inkább igaz volt: mindenét. Aki leprás volt, annak csak a könyörület és a halál várása maradt. Jézus azonban meggyógyította őt. Fontos látnunk, hogy a tíz leprás bár meggyógyult, de a következő években, évtizedekben ők is meghaltak. Sokszor átéljük a gyógyulás örömét, egy szerettünk jobban lett, az orvosok is reményt keltő szavakkal bíztatnak és még évekig itt vannak, akár teljes életet élve édesanyák, nagyapák, gyermekek. De egyszer mindannyian elmegyünk. Mégis, egy-egy gyógyulás élmény hálaénekre indíthat, különösen, ha olyanokat hallunk meg szívünkben, amit Jézus is mondott a hozzá visszatérő hálás páciensének: "Kelj fel, menj el, hited megtartott téged!"
Ez a tízedik meggyógyult leprás egészen más életet élhetett, mint a másik kilenc. A többiek ugyan meggyógyultak, de nem hallották a lényeget: Hited megtartott téged.
Harmadik igeként (előző vasárnapunkhoz hasonlóan) itt van a galatabeliekhez írott levél, az evangélikus teológiai gondolkodás számár különösen is fontos szakasza A test cselekedetei és a Lélek gyümölcseiről szóló rész.
Eszembe jut az a józan kimutatás, ami a kedvelt gyümölcsünkről az eperről szól. Soha nem volt és nem is lesz annyi eperültetvény, hogy azt a mennyiségű eperjoghurtot, eperlekvárt, fagyit, édességet és ételkészítményt előállítsák, amennyivel találkozunk az üzletekben. Ezért kellett egy ausztrál fának a kérgéből, fűrészpor állapotában kémiai úton kiáztatni az eperhez igen közel álló ízt, így használva az "epres" jelzőt megannyi terméken, amiből következik, hogy olyan, mintha eper ízű lenne.
Pál ezt nem akarja. Nem akar keresztény aromát. Nem akar másból hasonló ízt nyerni, mint ami az eredeti, aki Jézus. Ez az olyan, mintha élet a keresztény ember számára is veszélyes helyzetet teremt. Ezért fontos a 17 bűn, a 17 testi kívánság és a 9 Lélek gyümölcse előtti és utáni igevers, ami elengedhetetlen a helyes értelmezésben: "Lélek által járjatok,… akik Krisztuséi vagytok." (16.v. 24.v.)
A teljesség igénye nélkül felsorolt bűnkatalógus, a szexuális bűnök, hitbeli tévelygés, belső indulatok, a közösség ellen elkövetett vétkek, és a léha életmód kielégítése szolgamód hajt bennünket a bűn igája alá, mégsem ezekkel kell szembeszállnunk. A keresztény ember ne ezekkel küzdjön, mert ezek ereje úgyis nagyobb. Mert Pál sem az ember biológiáját érti a test alatt, hanem az Istentől eltávolodott állapotot, aminek lenyomata a sokféle bűn, és a Lélek alatt sem az ember spirituális életét, vagy lelkét érti, hanem a Szentlelket, bibliafordításunk ezért is használ nagy kezdőbetűt. A Lélek az ember erőfeszítéseit messze felülmúlva, mintegy létrára állítva visz bennünket a mennyei dimenzióba anélkül, hogy Illéshez hasonlóan el kellene minket ragadni tüzes szekéren.
Pál azért tud így írni, mert Jákóbhoz és a hálás szívű meggyógyult lepráshoz hasonlóan találkozott Jézussal. A damaszkuszi út élménye elengedhetetlen, ahhoz, hogy olyanná váljunk, mint ami Pál elgondolása a keresztény emberről. Nem morálisan kell egy magasabb szintet elérnünk, mint amit a poshadt erkölcsű világ él, nem etikai kódexekkel, erkölcsi törvények betartásával és betartatásával kell elérnünk, hogy ne a test, hanem a Lélek szerint járjunk, hanem a keretszavakkal: a Lélek által úgy, hogy közben már Krisztuséi vagyunk.
A Lélek gyümölcsei Eva von Tiele-Winckler parafrázisában mindent a szeretetből vezet le. Gondoljatok most egy bevándorlóra, vagy migránsra, a barátotokra, feleségetekre, a gyülekezetből valakire, egy politikusra, az utcán egy szembe jövő járókelőre, egy orvosra, aki mellettetek állt, egy tanárra, akivel hetente találkoztok a suliban és hallgassátok így a következőket: A Szentlélek gyümölcs a szeretet: / Az öröm, az ujjongó szeretet. / A békesség a nyugodt szeretet. / A türelem a hordozó szeretet. / A szívesség a fénylő szeretet. / A jóság az osztozó szeretet. / A hűség a kitartó szeretet. / A szelídség a védtelen szeretet. / Az önmegtartóztatás a tiszta szeretet.
Ámen.