Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap
Szentendre, 2015. augusztus 16.
/1Kor 15,1-11/
EÉK ..., 293
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Kutatók, különösen a neurobiológusok szerint jelenleg annyi információ jut el hozzánk az interneten, médián, munkahelyünkön, családi és civil életünkön keresztül, hogy mindezt agyunk képtelen befogadni, feldolgozni és mindenre emlékezni. Az Isten által csodálatosnak alkotott emberi agy sok tízezer éves fejlődése lassú folyamat volt, ám az elmúlt három évtizedben százszor gyorsabban kellett volna fejlődni az agykéregnek ahhoz, hogy a "világegyetem eddig ismert legösszetettebb információs berendezése" lépést tartson a környezetünk információáradatával.
A legtöbb esetben valaminek valamire emlékeztetnie kell, hogy eszünkbe jusson egy régen elraktározott adat. Ránézek a telefonra és eszembe jut, hogy tegnap nem hívtam vissza Édesapámat. Egy óriásplakátot látok mindössze egy mondattal és egy képpel, ami véleményemet akarja befolyásolni. Sétálunk a Dumtsa korzón és az illatok eszünkbe juttatják a vacsorát. Villő felett elmegy egy repülőgép és eszébe jut a berlini nyaralásunk. Nézegetem a felnőtt konfirmandusokról készült képeket és sorba eszembe jutnak, akiket évek óta nem láttunk.
Pál is így kezdi: "Eszetekbe juttatom, testvéreim." Az apostol azt érzi, hogy valamire emlékeztetni kell ezt a gyülekezetet, mert gyorsan felejt.
Úgy, ahogy Nátán, Isten embere, a próféta egy szegény ember báránykájáról szóló példázattal juttatja eszébe a nagy Dávid királynak hitvány tettét, hogyan marta el a hettita Úriás feleségét, Betsabét. Talán Dávid magától nem emlékezett volna erre, gyorsan túltette magát rajta, a feledés homályába tűnt a megcsalás. Nátán szavai élesen járták át az egyébként becsületes és istenfélő király szívét, aki rádöbbent vétke súlyára, bűnbánatot gyakorolt és Istennel rendezte botlását. Isten válasza a bocsánat volt. Kellett egy emlékeztető ember, aki Isten szavát és törvényét állítja Dávid elé. Kellenek Nátánok, akik emlékeztetnek foltjainkra, mert az elhívottakat Isten meg is igazítja.
Jézus is célzott szavakkal emlékeztette a gőgösöket a farizeus és vámszedő példázatával. Ti gőgösök, ne kérkedjetek azzal, milyen hívő életet éltek, inkább nézzétek meg a vámszedőt, aki beismerve hibáit, mellét verve, "mea culpa"-t mond és irgalmasságért könyörög. Isten igéje sokszor jókor talál el bennünket. Persze inkább azokat, akik naponként foglalkoznak vele. Sokan elmondjátok, hogy milyen egyértelmű helyzeteket teremt a mindennap olvasott ige. Amikor házat, vagy telket vásároltok, az ige fényében döntötök. Iskolaválasztásnál nem mindegy milyen útmutatást kaptok az igében. Engem is befolyásol az ige, szeretem naponként látni, mit kér tőlem Isten. Imádkozni szoktam azért, hogy ne kallódjon el gondolatom a sokféle bibliai mondat között, lényeglátásért sokszor könyörgök. Az Útmutató heti igéje is az előbb említett jézusi példázatot erősíti: "Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad." (1Pt 5,5) Akinek ma erre az igére van szüksége, legyen füle nyitott a hallásra.
Pál apostol is szeretett konkrét lenni. A korinthusi gyülekezetet emlékezetei valami nagyon alapvetőre, amit épp ezért a mindennapiságért bizony hajlamosak voltak elfelejteni. "Eszetekbe juttatom az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok." (1.v.) A feltámadás, mint evangélium. Keresztény közösségek számára – mi sem vagyunk kivétel – a feltámadás húsvéti téma. Tudjuk, ismerjük, persze, hogy Jézus Krisztus feltámadása hitünk alapja. Az apostol nem kételkedik a korinthusiak hitében, de a feltámadásról nem gondolkoznak egységesen. Némelyek nem hisznek a halottak feltámadásában, ezért rokonaik, szeretteik helyett próbálnak hinni, azért vállalják a keresztséget, hogy rokonaik, haláluk után ne maradjanak a sötétségben. Pál az egész 15-ik fejezetet a feltámadásnak szenteli. Érdemes elolvasni otthon.
Az elképesztően sok információ ki tudja ölni a legfontosabbakat. Olyan sok minden történik egy héten, hogy hajlamos elfelejteni, mit tett Isten Fia értünk.
Figyeljük csak meg, hogyan közli ezt Pál a gyülekezettel. Felsorolja, ki mindenkinek jelent meg feltámadása után Jézus, aztán utolsóként magát említi, mint torzszülöttet, mert ő a legkisebb az apostolok közül. A torzszülött régi fordítása az idétlen. Régen arra a gyermekre mondták, hogy idétlen, aki sokadik gyermekként, a szülők öregségére koraszülöttként, idő előtt született. Időtlen–idétlen-torzszülött. Krisztus nem várta meg, míg Pál szép lassan, évek alatt megtér, hanem miután Jézus sokaknak megjelent és ezzel hitet ébresztett (Gondoljunk bele, micsoda megrázó és egyszerre csodálatos élményük lehetett azoknak, akik a Feltámadottal személyesen találkoztak!) Jézus maga vezette Pált hitre, aztán az apostolságra, mint utolsó, kései szülöttet. Ezért olyan megjegyzendő mondat a 10. igevers eleje: "De Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok." Dávid szájából is hangozhatott volna. Bűnöm ellenére, isten kegyelméből király vagyok. És a vámszedő szájából is.
Isten kegyelméből a bűnbocsánat által pénzéhes, csaló létemre vagyok, aki vagyok. Isten gyereke vagyok, mert Jézus hozzám való kegyelme nem lett hiábavalóvá.
A feltámadásnak tehát ekkora ereje van. A te életedben mekkora ereje van? A feltámadás, mint erő, hogyan hat a heti beosztásodra, a hét hét napjára? Miért jó neked, hogy van feltámadás, hogy van egy Jézus, aki legyünk Dávidok, vagy vámszedők, minden csúnya vétkünkért meghalt.
Ámen.