Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap
Szentendre, 2015. augusztus 2.
/Jer 1,4-10/
EÉK 348, 7, 439, 312, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Elhívás
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
A héten meglátogattam egy idősebb testvérünk, akivel a számítógépén életre keltett házi orgona kíséretével többet is énekeltünk. Nagyon jó tapasztalat volt a templommá varázsolt nappaliban orgonakíséretet hallani. Egyik énekünk a Mit Isten tesz mind jó nekem kezdetű volt, amit ezért is választottam kezdőéneknek. A sokat megélt férfitestvér könnyes szemmel énekelte végig. Látva átélt énekét én is elérzékenyültem. "Hagyom, hogy ő vezessen." – hangzott a héten ott egy evangélikus otthonban és 20 perce minden versszak végén, méghozzá öt alkalommal. Nem tudom ki hogyan gondolt bele ezekbe a sorokba, de nagyon örülök, hogy a 348-as énekünk ezt ötször ismételteti el velünk. "Hagyom, hogy ő vezessen."
Jeremiás elhívásakor ezt még nem tudta, nem érezte, nem tapasztalta. Nem tudta, hogy Isten választása, majd vezetése milyen. Csak azt látta, hogy Ézsaiás próféta után mintegy hatvan évvel milyen rossz mentális és lelki állapotban, mondjuk ki, romlásban van a nép, akikhez épp most küldi el őt az Úr. Jeremiás fél, szorong, nem érzi, hogy ez az ő feladata lenne, kifogásokat keres, kedvetlen. Megpróbálja lebeszélni Istent erről a tervéről.
Annak idején Mózes arra hivatkozott, hogy nem tud rendesen beszélni: "Nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok." (2Móz 4,10b). Vagy dadogott, vagy selypített, vagy lámpalázas volt, logopédiai orvosi ló esete, mindegy is, de egy nép szónokának, vezetőjének, irányítójának lenni így elég kockázatos. Jó önismerete volt, tisztába volt tehetségtelenségével, Isten erre mégis azt kérdezte tőle, majd mondja neki, hogy "Ki adott szájat az embernek? … Most azért menj! Én leszek a te száddal és megtanítalak arra, hogy mit beszélj." (11-12.v.)
A Bírák könyvéből jól ismert Gedeon elhívásakor azzal hátrál, hogy az ő nemzetsége a legszegényebb Manasséban és ő a legkisebb atyja házában és csodák sem történnek már, mint a kivonuláskor. Az Úr erre megint csak bátorítóan felelt: "Majd én veled leszek." (Bír 6,15-16)
De Jónás sem volt egy celeb természetű ember. A Jónás könyve elején ezt találjuk: "El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az Úr elől." (Jón 1,3) Menekült az Úr elől! Gyávaságból, kényelemből, undorodva a gondolattól, hogy a romlott Ninivébe kelljen mennie, hogy bohócot csináljon magából, esetleg a mártírok csapatát növelve. Úgy látszik, a bibliai időktől kezdve sokan gondolják másképp, mint az Úr. Isten olyanokat tervez el, ami irreális. Nem gondolja végig a körülményeket, nem méri fel jól a helyzetet, nem dolgozik jó fejvadászokkal, HR politikája igencsak hagy maga után némi kívánnivalót. Ezt gondolták róla nem kevesen.
Jeremiás is ezt a sor erősíti. "Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!" (6.v.) Nem akar egy nehéz helyzetben Isten szócsöve lenni. Ki akar bújni a megbízás alól. Menekül ős is, saját magáról alkotott képe felé és bizonygatja helyesnek vélt önismeretét: én ilyen, meg olyan vagyok, Uram, ezt te sem gondolod komolyan. Hát nem látod alkalmatlanságomat?
Ha az Újszövetség egy regény lenne, ki az közülünk, aki a mennyből közénk érkező Megmentő Jézus csapatot verbuváló koncepcióját kitalálta volna? Hát milyen emberek voltak a tanítványok? A kor értelmisége? Az elit osztály tagjai? A sokat bizonyított, kipróbált tizenkettő? A tanítványok olyan hétköznapi, egyszerű emberek voltak, mit amilyenek többségében mi vagyunk. Te, én, aki melletted ül, a feleséged. Jézus gyűjtése bámulatos volt. Odament a vámszedő asztalhoz és azt mondta Máténak: Kövess engem. Ő felállt és követte őt. Ugyanez történt a tengerparton a halászhálónál Péterrel és Jánossal. Vagy a fügefánál, amikor Fülöp egy szóra követte őt.
Lukács evangéliumában azt olvassuk, hogy mielőtt Jézus kiválasztotta a tizenkettőt, "kiment a hegyre imádkozni és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát." (Lk 6,12) Jézus egy kiváló szolgáló közösséget hívott létre. Nem a saját stratégiáját követte, hanem az Atyát kérte: mutasson neki olyanokat, akik követik
Én most ara gondolok, hogy lehetséges, hogy valaki imádkozik érted. Imádkozik, hogy lásd meg, mi az ő terve veled. Hogy ne Mózes, Gedeon, Jónás, vagy Jeremiás kifogásait ismételgesd, hanem engedj Jézus hívásának.
Olyan sokan megkérdeztétek már tőlem, hogy adjak nektek feladatot a gyülekezetben. Igen, már többször említettem igehirdetésben, balatonszárszói hétvégén, presbiteri ülésen, hogy a keresztény élethez hozzá tartozik a szolgálatvállalás. De nem az, amit én úgy jól kigondolok magamnak.
Isten titeket éppúgy akar használni. Olyan szépen írja Jeremiás könyve. A fazekas példájából merít. "Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek. (5.v.)
Olyan megrázó és egyszerre békességgel tölt el,a mikor gyermekeinkre nézek. Jakab. Olyan kicsi még, már mosolyog, már megtalálta a kis kezét, már fordulna, de még egy kisbaba. Istennek már vele is megvan a terve. Jankával életünk egyik célja és így értelme, hogy a ránk bízott gyermekeket, hasonlóan a gyülekezet tagjait elvezessük ahhoz a Jézushoz, aki a Mennyei Atya tervét kimunkálja bennünk és a Szentlélek erejével kicsinyeink, akik hamar felnőnek, megtalálják a saját útjukat, ami Isten útjával tökéletesen megegyezik. Tudjuk, hogy így lesznek elégedett, boldog, helyükön lévő emberek. Ehhez kell Isten ismerete, aztán az önismeret.
Ezt a két ismeretet szintén mint édesapa értettem meg igazán. Sokan vagyunk, akik gyermekeinkkel kézen fogva sétálunk. A kamaszodó fiatalok kevésbé engedik meg ezt a kiváltságot vágyakozó szüleiknek, mi még nem tartunk ott, ők még megfogják a kezünket. De ez nem elég. Egy óvatlan pillanatban gondolhatnak egyet és a kezünket elengedve rögtön nagy bajba kerülhetnek. Ezért nekünk is kell fogni az ő kezüket.
Nem elég nekünk fogni Isten kezét, hagynunk kell, hogy ő is fogja a miénket. Az önismeret, hogy szükségem van Istenre csak az egyik fele a hitéletemnek. Ez még így féllábú, bukdácsolunk is, de amikor engedjük, hogy Isten ismerete teret nyerjen, ő vezessen, teljes életet élhetünk.
Ámen.