Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap
Szentendre, 2015. július 26.
/Ézs 2,1-5/
EÉK 238, 7, 296, 442, 48, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Béke

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!

Hetvenöt évvel ezelőtt itt, a talpunk alatt kezdték el építeni a környék első evangélikus templomát, azonban a II. világháború közbeszólt. A felhalmozott építőanyagot központi utasításra 1940-ben hamar elvitték, hogy bombabiztos óvóhelyet készítsenek belőle. A templomépítés közel tíz évig szünetelt. Templomunk téglái talán életeket mentettek meg. Más templomok nem voltak ilyen szerencsések. Harangokból ágyúgolyót öntöttek, később lőszert készítettek. Kereszteket, úrvacsorai készleteket raboltak el és adták tovább szép summáért. A háborúkból sokan nagyon jól megélnek. Mert vannak, akik akarják a háborút és vannak olyanok, akik ellenzik. Vannak pacifisták, akik nem fognak fegyvert és vannak fegyverforgatók, akik ha kell, ölni tudnak. Vannak békét teremtők és vannak konfliktust gerjesztők.

Ézsaiás próféta a béke korszakáról szól. Isten megengedi neki, hogy lásson egy olyan világot, ahol az embert ölő kardokból földet művelő kapák lesznek, az egyszerű gyilkolásra használt lándzsából szülőt ritkító metszőkések. A látomásban, ami a jövő egy darabkájának, de fontos darabjának megjelenése Ézsaiás lát egy kimagasló hegyet, a jeruzsálemit, ami a zarándokok úti célja lesz, az óvóhely, ahol népek találnak békés otthonra, a fegyverek fölöslegessé válnak, mert azok az életet szolgáló eszközökké válnak, nép a népre nem támad, ahogyan Jézus is mondja az evangéliumban: "Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában." (Lk 13,29)

Látomás. Ézsaiás jövőképe. Szemünk látja a híradók képeit: a tízévesek kezébe adott élesre töltött fegyvereket, egy 21. századi új exodust, egy zsúfolt metrószerelvényben érezzük az idegenből, háborúk elől menekülők más illatát, lelki sebeik fertőzően hatnak, segítségre szorulnak, de legtöbben inkább az általánosításokba burkolóznak, könnyebb az elutasítás szavaival és mozdulataival élni.
Európa ütőerén kitapintható a heves szívdobogás lüktetése, ami nem a segítés izgalmában ver oly’ hevesen, hanem a félelme és a komorra festett jövő miatt. Mindannyian érintettek vagyunk, különösen mi hívő keresztények, akik Jézustól pontosan megtanultuk, mi ilyenkor a vészforgatókönyv. Csak olvassuk el az irgalmas samaritánus történetét. Jézus mond ilyet a Hegyi beszéd vége felé: "Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem." (Mt 7,17). Aztán kicsit odébb hozzáteszi: "Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én Mennyei Atyám akaratát." (21.v.)

Ézsaiás igéivel világbéke hangulatot kelt, ahogyan könyvének 11. fejezetében is, aminek felirata ez: A Messiás békét hoz a földre. "Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever. … A tehén a medvével legel, … az oroszlán pedig szalmát eszik." (Ézs 11, 6.7.)
Akarsz-e békében élni? Szeretnéd-e, hogy gyermekeid, unokáid ne egy háború rombolta Magyarországon éljenek? Mit teszel azért, hogy az idegengyűlölet helyett a szeretet, a kitoloncolás helyett a befogadás, a szegregáció helyett a felkarolás jó íze járja át országunkat, a géppuskák, kézi fegyverek helyett békés Lego, építőjátékok kerüljenek gyermekeid kezébe? Ez az én Isten előtti felelősségem, ez a te felelősséged, az a mi felelősségünk a jövő békéjének megteremtéséért.

Ézsaiás azonban nem erről szól. Próféciája ennél reálisabb. Ember az embergyűlöletet megakadályozni nem tudja. A tiszta, megalkuvások nélküli világbéke nem emberi kezdeményezésre jön létre.
Mai igénkhez a Jelenések könyve ad számunkra kiegészítő magyarázatot. Isten az új Jeruzsálem képében, az ő lakóhelyének kiterjesztésében képes elhozni a békét; azt az országot, amely mentes a nagyhatalmak játékától, a személyes gyűlölettől, a rivalizálástól, a pénz uralta gondolkodástól: "És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felkészítve." (Jel 21,2)
Mintha az Éden köszönne vissza. A békesség kertje, ahol Isten jelenlétében otthon vagyunk, ahol Isten hegyének lelki magassága és biztonsága nyújt oltalmat, ahol az ő tanítását hallgatva, őrá tekintve átjár bennünket a nyugalomtól megszentelt békesség.

Ézsaiás mindezt a jövőben látja: a halmok közül kimagasló Jeruzsálemet, Isten tanítására özönlő népeket, de keresztény gyülekezetként nekünk már itt van a kezünkben az élet igéje. Mi már nem várjuk azt, aki nekünk erről tanít, mert már megérkezett. Már most ismerjük a tanítását, hiszen ebben a pillanatban is az ő szent helyén ülsz. "A te szeretetedről emlékezünk, istenünk, a te szent helyeden." (Zsolt 48,10)
"Jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!" (5.v.) Engedjünk Jézus magatartásunkat, nézőpontunkat formáló tanításának, amelyben kenyérrel dobnak vissza, miszerint oda lehet tartani a másik arcunkat, ahol báránytörvények uralkodnak, ahol nem kell száraz puskapor, amelyben másnak nem ásunk vermet, amiben a hangosan agresszív ordítás megszelídül, aminek következménye, hogy a szöges kerítés nem épül meg, galamblélek találkozik galamblélekkel.
A békesség kertjéhez visszavezető utat az emberré lett isten mutatta meg. Úgy mutatta, hogy közben megélte. Nem vágott vissza, nem rúgott bele senkibe, nem kacsintott össze az aktuális hatalmakkal, isteni hatalmából nem kovácsolt politikai tőkét. Jézus a békesség példája volt. Vele barátkozzunk.

Három héttel ezelőtt emlékezhettem vissza, hogy lelkésszé szenteltek. Testvéreim, barátaim egy ifjúsági éneket énekeltek az oltárnál. "Tégy engem békeköveteddé, / mert sóvárogva vár rád a világ! / Óh, add, hogy lámpás legyek szent kezedben, / Aki utat mutat másoknak hozzád."
Nekem Jézus mutatta meg az egyetlen és legkiválóbb utat, amivel életem során találkoztam. Útmutató lehetek, de csak addig, amíg az ő békéjét hirdetem mások üdvösségére, addig, amíg engedem, hogy szelíden kivegye kezemből a magam fabrikált és használt fegyvereket, amíg engedem, hogy a szeretet fegyverével győzzön le engem, amíg belátom, hogy a másik kezében lévő kard és lándzsa ellenére és maradok a kapánál és a metszőkésnél. Ebben a világosságban szeretnék én járni a gyülekezettel a legnagyobb krisztusi békességben.
Ámen.