Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap
Szentendre, 2015. június 7.
/Jer 31,31-34/
EÉK 63, 7, 389, 307, 12
Horváth-Hegyi Olivér
Szív
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Gyakran előkerül a gyülekezetben az a kérdés, hogy Isten változik-e? Sok bibliaolvasó láthatja a Biblia két nagy része közötti különbségeket. Az Ószövetséget keménynek, büntetőnek, erőszakosnak tartjuk, tele tőlünk idegen megoldásokkal, az Újszövetség pedig annyira tökéletesn jó, szelíd, szeretetet sugárzó életet kíván tőlünk, hogy inkább a teljesíthetetelen krisztusi jut eszünkbe. Mindenesetre a két szövetség között nagy szakadékot fedezünk fel. De ha az elsőnek és a második szövetségnek is Isten a megkötője, mi történt Istennel a kettőt elválasztó négyszáz év alatt?
Azt látjuk, hogy régi (Ó) szövetség nem volt rossz, de Isten népe nem tudta vállalni a szerződésben foglaltakat, így azt egyoldalúan felbontotta. A szövetség lényege az volt, hogy ti hisztek bennem és csak engem imádtok, én pedig népemmé fogadlak titeket. Ezen esett csorba, szinte állandóan. Isten, mint sértett fél, mellőzöttsége ellenére újra felvette a kapcsolatot az első szövetségbe megbukott emberrel, mert szeretete nem nézhette tovább népének törvényszegéseit és a vesztükbe rohanást. Jeremiás új szövetségről szóló próféciája Jézusban lett érthetővé és láthatóvá, akinek életvitele példázza Isten rólunk elképzelt vágyát, ti. minden dolgunk őszinte szeretetben menjen végbe.
"Ám ha egy sóhaj még vár, keres téged, / Azzal köss, Jézusom, új szövetséget, / Azzal köss, Jézusom, új szövetséget!" (EÉK 374,3)
"Halld meg Uram hangomat, hozzád kiáltok! ne rejtsd el orcádat előlem!" (Zsolt 27,7.9.) A zsoltárában hallható kiáltás lehet, hogy már csak egy Istent kereső sóhaj, de jöhet olyan mélyről, a bűnbánat mélységéből, hogy Jézus azzal fog új szövetséget kötni. Az új szövetség új szívbe írt új törvénye a szeretet.
Erre a szeretetre volt szüksége Isten népének Jeremiás idejében. Erre a szeretetre utal a próféta, ami Jézusban megérkezett. Erre a szeretetre van szüksége a mi gyülekezetünknek is.
Az Újszövetség felől nézve mi már el sem tudjuk képzeli a régi szövetség gyakorlását, annak legitimitását. Nem élünk az áldozati formák között, Luther újra felfedezte, hogy mégsem a törvény, az évszázadok alatt kialakult egyházi előírások, régi hagyományok hűséges konzerválása, szertartások és bemutatott misék által igazulunk meg. Mégis olyan, mintha olykor mindent elölről kezdenénk. Az ember, az egyház, egy gyülekezet, annak vezetői hajlamosak a régi szövetség keretét tartani és parancsolatokkal, erkölcsi követelményekkel kikövezni a templomba, a gyülekezethez vezető utat. Mi már az Új szövetségben járunk. Jézus azért jött, hogy ebbe az újba helyezzen bennünket, ahol a képmás zsigerébe van írva az Isten szerint való.
Jeremiás szíve hevesen doboghatott, amikor ezeket az igéket prófétikus igehirdetéseit követő években leírta. Egy egészen fantasztikus képet látott maga előtt. Egy tiszta, isteni szeretet által vezérelt népet, akik nem kötelességből tisztelik Jahvét, hanem mert mást nem is tudna tenni a belsejükbe írt igék élő és ható ereje által. Egyedül a bűn torzíthat, egyedül az élő Istentől való elszakadás, elmaradás, fellázadás vetheti vissza Isten gyermekeit.
A mi gyülekezetünk akkor lesz befogadó és elfogadó, ha azért ragaszkodunk Jézushoz, mint az új szövetség megteremtőjéhez, mert ő életét adta elszakadásainkért. Aki ezt megtapasztalja, annak nem kérdés Isten követése. Nem csak kíváncsi, mit mond neki az Úr, hanem életvezetést kér naponként, gondolatai őbelőle indulnak és hozzá érkeznek vissza.
A Jeremiás által megjövendölt új szövetség már az ember belsejébe םבל לעו lesz írva. A héber szöveg szívet említ, ami egyben az értelem helye. Isten ezt a szövetségét már az értelembe is beleoltja. Az új szövetséggel egy olyan újfajta emberkép áll előttünk, amelyben már nem az engedelmesség-engedetlenség a kérdés, hanem Isten teljes befogadása. Ha ugyanis az ember belsejében van Isten szava (itt törvény), akkor az képessé teszi a teljes engedelmességre, hiszen így nem tesz mást, mint amit Isten akar.
Ezékiel próféta hasonlóan új életről szól, amit antropológiai szempontból sokkal részletesebben ír le: kőszív helyett hús szívről beszél, ami a régi halottat életre kelti, vagyis feltámasztja (Ez 36,26-27). Ez az ószövetségi feltámadási ige. Jeremiáshoz képest Ezékiel már az ember életébe érkező Lélekről szól, ami a teljes Isten-ember kapcsolat szinte édeni állapotát idézi. Nem a bűntelenség kategóriáját elővételezve, hanem a harmónia és megértés ajándékát, ahogyan azt a Zsolt 40,9-ben olvassuk: "Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van." (vö. Zsolt 37,31)
A két próféta, Jeremiás és Ezékiel a vallásosság felszámolását hirdeti meg. Ez az új szövetségkötés Jézus személyén keresztül történik.
Legyünk igazi újszövetségi nép! Engedjük meg Istennek, hogy törvényét, a szeretetet végérvényesen szívünkbe írjuk!
Ámen.