Pünkösd 2. napja
Szentendre, 2015. május 25.
/ApCsel 10,34.42-48/
EÉK 229, 6, 244, 306, 12, Himnusz
Horváth-Hegyi Olivér
A falakon túl
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Tegnap délután három és öt órakor pünkösdi szolgálatom volt templomunktól néhány méterre lévő a Dumtsa-forgatagban. Papp Kornélia testvérünk öt fehérbe öltözött, virágkoszorús kislánnyal mutatta be a pünkösdi királyné választás szép magyar népszokását a turistáknak, eszegetőknek, nézelődő családoknak. Néhány éve már feladatom, hogy a népi énekes játék előtt pünkösd ünnepéről beszéljek. Ez evangelizáció. A szekuláris környezetben Jézusról bizonyságot tenni. A népi hagyomány és egyházi ünnep között a laza kapcsolópont a zsidó hagyományban már meglévő pünkösd, a sávuót. A Mózes 3. könyvében elrendelt ünnepen egyrészt megemlékeznek a Tízparancsolatról, másrészt hálát adnak a Teremtő Istennek az első aratásért. A magyar népszokás utolsó kis jelenetével közvetlenül is kapcsolódik a zsidó hagyományhoz: miközben a legkisebb koszorús leánykát a nagyobbak felemelik, azt mondják: amilyen nagyra nő ez a lányka, olyan nagyra nőjön a kender, vagyis a lenvászon alapanyaga.
A hetek ünnepének is nevezett sávuót a minden zsidó férfi számára kötelező három nagy ünnep egyike. Ilyenkor fel kellett menni Jeruzsálembe, természetesen a templomba. Jézus mennybemenetele után tíz nappal sávuót ünnepe volt, ezért Jeruzsálemben akár több millióan is lehettek. Egy hatalmas forgatagot képzeljünk el, ahol ember embert ért, az akkori ismert világ minden pontjáról haza mentek a férfiak az ünnepre. Ahogyan pünkösd első napján említettem, ez az előzménye annak, hogy olyan sokan hallgathatták Péterék pünkösdi beszédét. A Szentlélek kitöltetése és az abból fakadó igehirdetés egy elképesztő tömeg kellős közepén történt. Az eredmény: háromezer férfi megtér és megkeresztelkedik Jézus nevére, ezzel megszületik Krisztus egyháza.
Tegnap jó idő volt, aki sétált a belvárosban, láthatta a regiment embert. Bár nekem nem volt előzenekarom és hatalmas szélzúgáshoz hasonló hang sem hallatszott, ami összegyűjtötte volna a kíváncsiskodókat, de mikrofonom volt. Tapasztalatom azonban ellentétes volt a pünkösdi csodával. Itt inkább elhaladtak mellettünk, néhány tucat ember figyelt, egy asszony megjegyezte, hogy szép volt, amit mondtam. Jézus azt mondta Nikodémusnak: "A világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot." (Jn 3,19b). Nem vártam háromezer megkeresztelkedőt, egy újabb gyülekezetnyi embert, akinek egy második templomot kellene építeni. Pusztán tettem a dolgom, ahogyan a szívem diktálta, ugyanakkor fájt itt belül, hogy pünkösd ünnepe és mindaz, ami abból következik, agonizál. Haldoklik az egyház, pedig a Szentlélek stratégiája nem változott. "Viharverten és sakáltépetten / várjuk: jöjjön hát a kitöltetés." - sóhajt Ady Endre 'Szent Lélek karavánja' című versében.
Péter is így érezhetett, miután megvolt a hatalmas élményük azzal a háromezerrel. Micsoda felfokozott érzésekkel mehettek tovább pünkösd másnapján, hogy mindenkinek hirdessék az evangéliumot. Ám a pünkösdi csoda már egészen másképp ismétlődött, mint az első. Nem sokkal ezután Péter Jánossal együtt börtönbe került, máskor üldözték őket, de több olyan tudósítást olvasunk, ahol személyes beszélgetés és meghívás kapcsán keresztelkedtek meg akár családok.
Egy ilyen történet részletét olvastam fel.
Kornéliusz, az idegenlégiós itáliai csapat századosa istenfélő ember volt, de nem keresztény. Látomásban azt a kérést kapta, hogy hozassa házába Péter apostolt. Mindeközben Péter apostol joppéi szállásán szintén látomást látott, egy lepedőbe mindenféle tisztátalan állat: csúszómászó, madár, négylábú volt, amit meg kellett ennie. Péter ezt nem akarta: Sohasem ettem semmiféle közönségeset, vagy tisztátalant. (14.v.) "Amit az Isten megtisztított azt nem mondd tisztátalannak." - hangzott a válasz. Ezek után Pétert Kornéliusz cézáreai házába vitték, ahol Kornéliusz családja és barátai már várták az apostolt. A Szentlélek szervező munkájának és két ember engedelmességének köszönhetően egy házi evangelizáció következett. Ott értette meg Péter, hogy nem személyválogató az Isten. A pogánymisszió elindult. A Jézusról szóló beszédet követően a Szentlélek leszállt és ajándéka kitöltetett a pogányokra is.
Néhány nappal később a jeruzsálemi zsidó származású keresztények nekiestek Péternek és vitatkoztak vele: "Körülmetéletlen emberekhez mentél be és ettél velük." (Apcsel 11,3) De Péter nem esett kétségbe, mert tudta, hogy inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint az embernek.
Mind a joppéból Pétert elkísérő keresztény testvérek, mind a jeruzsálemi gyülekezet tagjai elképedtek a Szentlélek munkáján. Új volt nekik, hogy nem csak Izraelhez, hanem a pogányokhoz is eljött a Lélek.
Ez a gyülekezet kisebb ébredést élhetett meg. Adataink szerint évenként négyszer-ötször többet keresztelünk, mint amennyit temetünk. Minden évben szép számmal vannak felnőtt konfirmandusok. A Szentlélek munkája vagytok, akik itt ültök és hisztek Jézusban. De sohase feledje el a gyülekezet, hogy "A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését." (Rm 8,19) Egy idősebb asszonytestvér olyan sokszor el szokta nekem mondani, hogy ki kell lépni a templom falai közül. Úgy elképzeltem a jövő évi pünkösdi evangelizációt énekkarunkkal, óvodás gyerekek szolgálatával, bizonyságtételekkel, ahol egy-egy testvér elmondhatja megtérésének történetét, vagy egy istenélményét. Vágyam, hogy egy ilyen szolgálat elinduljon a gyülekezettel. Még az is megfordult a fejemben, hogy Péter apostolékhoz hasonlóan egy pünkösdi szabad téri istentiszteletet tarthatnánk a Dumtsa korzón, ahová bárki bekapcsolódhat.
Nem magamutogatásból, hanem missziói lelkülettel. Nem versenyezve a z éttermek látogatottságával, hanem az emberek közé férkőzve. nem azért, hogy ne érezzem magam egyedül a mikrofonnal, hanem mert nem személyválogató az Isten és Szentlelkét a pogány járókelőkre is áraszthatja hitet ébresztve szívükben.
Mert Pál apostolnak igazat kell adnunk: "Senki sem mondhatja: Jézus Úr, csakis a Szentlélek által." (1Kor 12,3b). Senki nem tud megtérni, újjászületni, csak a Szentlélek által. A személyes pünkösdnek meg kell történnie, hogy valaki örök életet nyerjen. Végül nem azt kérdezem, hogy mindehhez van-e kedve a gyülekezetnek, hanem elkezdünk-e ezért együtt imádkozni?
Ámen.