Húsvét ünnepe utáni 5. (Rogate) vasárnap
Szentendre, 2015. május 10.
/2Móz 32,7-14/
EÉK 88, 6, 322, 328, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Imakör
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
A gyülekezetből valaki a minap azt mondta, hogy elkezdett imádkozni néhány emberért - szintén a gyülekezetből - és kapcsolatuk gyógyulni kezdett. Mindezt olyan megkönnyebbülve és belső örömmel mondta nekem, hogy azonnal kedvem lett imádkozni azokért, akikkel függőben volt a harmonikus, úgy is mondhatnám, a kölcsönös szereteten nyugvó kapcsolatom és lám, ugyanolyan tapasztalatról számolhatok be, mint az engem imádkozni tanító testvérem.
Mózesnek is nehéz lehetett az aranyborjút imádó népért imádkozni. Ez a nép elfordult attól, akinek köszönhette a szövetséget, a kiválasztottságot, a szabadulását a fogságból, egy gyönyörű, a Teremtő Istenre hangolt életet, a kegyelembe fogadottság állapotát. Mózes, miután helyzetelemzést tartott Istennel, első reakciója a Tízparancsolat két kőtáblájának összetörése, egy dühkitörés, amiben a tehetetlenség, a harag és a féltés egyszerre hatott. Másokra neheztelve, mérgesen, gyűlölettel a szívünkben nem lehet imádkozni, így a kapcsolat sem gyógyul. Úrvacsorát is nehezen veszünk, ha arra a kérdésre, hogy "Megbocsátottál-e mindazoknak, akik ellened vétkeztek?" még "nem"-mel tudunk válaszolni.
Ilyenkor nagy ereje van az elcsendesedésnek.
Fiatalabb koromban, gimnáziumban, egyetemi évek alatt csodáltam azokat, akik imádságban töltenek tízperceket. Igeolvasással, belső csenddel, sétával. Ekkor vált fontossá számomra az erdőben egyedül némán sétálni és Istennel lenni. Bakonybéli lelkigyakorlatainknak ez most már elengedhetetlen része. A rám bízottakat ki szoktam küldeni fél órára, egy órára a bencés monostorhoz tartozó arborétumba imádkozni. Ilyenkor nem az ember van a középpontban, hanem Isten. Ezt élem át, amikor a Cantate kórusban másfél ezer éves gregorián dallamokat énekelhetek. Az egy szótagra jutó 20-30 hang időt ad belesimulni Istenbe. Saját problémáim egyszerre eltörpülnek és kórustársaimmal együtt elfoglaljuk helyünket az Istent dicsérő kórusban.
Hasonlóan tekintek a Bibliaolvasásra is. Isten beszélgetésre hív. Ő az igéjén keresztül kommunikál velünk, nekünk az imádság lehetősége adatik.
Egyik lelkészkollegám úgy fogalmazott, hogy az imádság Isten imádásának visszaható formája. Izrael nem tudott Istennel beszélgetni az aranyborjú korszakában. Bizonyár emlékszünk, hogy Mózes testvére, Áron állt a borjú öntésének és imádásnak élére. Ebben az időben Izrael nem kereste Istent, Isten nem volt közöttük a táborban.
Érdekes párhozamot fedezhetünk fel a borjú és a mi bálványaink között. A bikaborjú az ős sémi istenhierarchiában a legmagasabb helyet elfoglaló istenség, az erő, a hatalom jelképe. A pogányoktól ellesett kultusz tetszett Izraelnek. Úgy gondolták, hogy ha a környező népek annak áldoznak, és ahhoz imádkoznak, megváltozik minden, mert így egy látható, a megdönthetetlenséget demonstráló Isten van közöttük a láthatatlan helyett, akivel Mózes szokott beszélgetni. Olyan sok látható, érzékszervekkel fogható, élvezhető istent választ magának a mai ember. Istent lecserélik másra, vagy felcserélik mással. Mindkettő az ember katasztrófájához vezet. Azt hisszük, hogy egy ember tanácsa fontosabb, mint Istené. Úgy élünk, hogy sokszor még mások tanácsára sem hallgatunk, csak megyünk a magunk feje után.
A megromlott ember és Isten kapcsolat jele ugyanaz, mint a megromlott házasságé. Már nem beszélnek egymással. Nem mintha az erőltetett beszélgetés esténként meg tudna újítani egy házasságot. De engedni, hogy két ember kapcsolata egy életközösségben informális legyen, hosszútávon rettenetesen romboló. Mi tehát a megoldás?
Először is, tudomásul kell venni, hogy ő van. Ha átnézünk a másik feje fölött, jelentéktelenné válik, nincs kihez szólni, nincs partner. Istennel ezt tette a nép. Kiiktatta a mindennapokból. Imádkozni sem lehet, ha nem engedem, hogy Isten igéjén keresztül szóljon hozzám. A második a hallgatás. Igeolvasás után légy csendben legalább annyi ideig, amennyit olvastál. Az Útmutató igéje elég rövid, nem erre gondolok. Hanem amikor egy-egy igének utána nézel, elmélkedsz felette, megnézed a biblia lapjainak alján feltüntetett párhuzamos igehelyeket és elhallgatsz. A harmadik az, amit János evangéliumában Jézus is mond tanítványainak kicsit mintha elmarasztalva őket: "Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok." (Jn 16,24)
Ahogy ismerem magunkat, rengeteg kérésünk elhangzott már Isten felé komoly imádság formájában. Akkor talán mi nem olyanok vagyunk, mint az egykori tanítványok? Jézus kérése nem csupán az imádságra buzdítás. Az imádság lényegi része, hogy az Ő nevében kérjünk. Jézus kért-e valaha butaságot az Atyától? Kért-e fölösleges dolgokat? Ha az ő nevében kérünk, olyan, mintha maga Jézus mondaná. Így hozzálátni az imádságnak a teljes Jézusra hangolódás.
Buzdítom a gyülekezetet imádságra! Legyünk imádkozó gyülekezet! Olyan közösség, akik együtt és külön is tudunk Jézus nevében kérni, de hálát adni és könyörögni is.
Mózes könyörgésében esedezett a népért. Van úgy, hogy helyettünk esedezik valaki, mert mi elfordultunk Istentől. De az is előfordul, hogy megfáradunk az imádságban. Nincs szavunk, gyenge a hitünk. Pál erre ezt javasolja Timóteusnak: "Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért. ... Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt." (1Tim 2,1.3-4.) Szlovák Idával és Dobrik-Lupták Sárával szeretettel várunk mindenkit az imakörbe. Az imakörnek ereje van.
Ámen.