Húsvét ünnepe utáni 4. (Cantate) vasárnap, Anyák napja
Szentendre, 2015. április 26.
/Ézs 12,1-6/
EÉK 70, 5, 314, 311, 11

Horváth-Hegyi Olivér

Énekelj hát!

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!

Személyesen is megszólítottnak érzem magam a mai vasárnap. Az éneklés kisgyermek koromtól életem elválaszthatatlan része. Soha nem voltam tanult zenész, vagy énekes és valószínű már nem is leszek, de a zene, azon belül a legcsodálatosabb hangszer - még az orgonát is megelőzve - az emberi énekhang minden napom fontos kelléke. Szeretek énekelni másokkal, egy kórusban, szeretem hallani a diszharmóniát feloldó harmóniát, szeretem a régi sok száz, vagy ezer éves gregorián dallamokat, csodálom az evangélikus J.S. Bachot, Kodály Zoltánt, vagy épp a kortárs, mélyen hívő észt zeneszerzőt, Arvo Part-t. Az élő, hangzó éneket sem gyönyörű CD felvételek, sem koncertek, még egy zseniálisan megalkotott hangszer fülbemászó hangja sem pótolja. Az itt ülő zenészek közül talán nem mindenki ért velem egyet, hogy ti. Istent leginkább énekünkkel tudjuk dicsérni. Ezért van istentiszteletünkön komoly szerepe az éneklésnek, ezért szeretnénk már az éneket kísérő hangszerünket, az orgonát a karzaton látni.

Mindig felfigyelek, ha gyerekek tisztán énekelnek, még jobban megérint, ha gyerekek nem is tisztán, de belső örömmel, őszintén, lelkesen, úgy ahogy sikerül, de énekelnek. Óvodánk nevében nem egy szépen hangzó jelző szeretne lenne a "zenei". Sok kis óvodás éneke képes gyógyítani, megvidámítja a szívet és még a felnőtteket is dalra fakasztja. Ezért lett az óvoda logója úgy megtervezve, hogy az egy violinkulcsba hintázó, vagy még inkább abba békésen énekelve üldögélő, kezét széttáró és felfelé tekintő kisgyermeket ábrázol. Cantate vasárnap számomra egyáltalán nem közömbös, sőt, inkább egy egész évet összefoglaló szárnyaló ünnep.

Az ézsaiási ige egy nagy hálaadó zsoltár. Minden versét többször is megtalálhatjuk a 150 zsoltárban. Ézsaiási gyülekezet azért ujjong, mert megszabadult.
Sokszor veszem észre, hogy ha valami nagy gondom megoldódott, egy teher alól felszabadultam, énekelni kezdek. Családom már a reggeli fürdőszobából kiszüremkedő hangokból tudhatja, hogyan kezdődik a napom. Az éneklés még erősebbé teszi a jó érzést.
Így van ezzel a Húsvét utáni gyülekezet is. Jézus feltámadása dalra gyújtja a vasárnapi közösséget. "Azon a napon azt mondod majd: Hálát adok neked, Uram."

Az egyes ember háláját és örömét Kálvin János kicsit másképp látja: "A gyülekezeten belül olyan szorosnak kell lennie az összetartozás kötelékének, hogy az egész közösség egyként szólítja meg Istent." Ilyen tapasztalatra akkor jutunk, ha egyen egyenként látjuk meg Isten hatalmát és dicsőségét, amit mennyei erővel, emberi hangon tudunk felerősíteni ebben a világban.

Azt mondják, nem látott még örömünnepet, aki nem látta a lombsátor ünnepet. Lombsátor ünnepén egész Izrael annak örült, hogy véget ért a fogság és Isten csodálatos módon vezette népét a pusztai vándorlás során. Az ünnep hetedik napján régi szokás szerint a főpap vizet merített egy aranyorsóba, majd a gyülekezet hangos ujjongása közepette az oltárnál kis ezüst csészékbe öntötte. Ezzel emlékeztek meg arról, hogy Isten útmutatásával Mózes vizet fakasztott a sziklából. Egy nép kollektív emlékezete sok ezer éven át énekre serkentheti a következő generációkat.
Egy családnak, egy gyülekezetnek is van mire emlékezni. A Jakab levélből előbb felolvasott igeszakaszának első versét idéztük három hete Jakab (3.) gyermekünk születési híradásában. "Minden adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása." (Jak 1,17)

Az Édesanyák napján hálaadás és imádság születik meg bennünk. Édesanyánk iránt, aki világra hozott minket, akivel legtöbbünknek a legszorosabb emberi kapcsolatunk volt az első néhány évben. Az Édesanyák Cantate vasárnapján énekkel dicsérhetik istent, hogy teremtő hatalmának eszközei lehettek és ilyen kivételes és semmihez sem fogható csoda részesei lehettek. Gyermekként pedig Isten felé fordulva köszönhetjük meg őket. Nővérem, Eszter mind a négy gyermekünk keresztelőjekor a Hálát adok Uram, az életért kezdetű éneket énekelte újszülött kisbabáját tartva karjában.

Visszatérve igénkhez, a babiloni hetvenévnyi fogságból hazatérő nép jeruzsálemi templomát újjáépítette, ami munka egyben a közösség nagy ereje is volt. Istennek építettek, közben ők kovácsolódtak egy erős néppé. Azonban Ézsaiás próféciája akkor és ott nem teljesedik be, legalábbis maradéktalanul nem. Amikor az új templomot felszentelték, Isten dicsőségével annyira látható módon nem töltötte be úgy a templomot, mint amikor Salamon király építette.
De sem Izraelnek, sem nekünk nem kőből épült templom dicsőségét kell várnunk. Krisztus teste, élete a mi templomunk. Őbenne lakunk és mi ennek tudunk önfeledt örömmel énekelni: "Zendüljön, zengjen, csendüljön, csengjen tisztán az ének, vallja szív, s lélek: Áldott az Isten hallelúja!" (EÉK 70,1)

A megváltottak éneke, ez a mai ige az utolsó nap liturgiájának egy darabja. Teljes fényességében és megfoghatatlan ragyogásában az utolsó napon fogja betölteni isten ezt a világot és az eljövendőt örökkön örökké.
Addig pedig Édesanyák és Édesapák gyermekeinkkel együtt lépkedjünk Jézussal a mennyország kapujáig.
Ámen.