Húsvét ünnepe utáni 1.vasárnap (Quasimodo geniti)
Szentendre, 2015. április 12.
/Jn 20,19-29 /
EÉK 218, 6, 219, 222, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!

Húsvét ünnepén azzal kezdődött az igehirdetés, hogy mindenkinek van elképzelése a feltámadásról. Az is elképzelés, ha valaki szerint nincs feltámadás.
A tanítványok sem tudták elképzelni a feltámadást, legalábbis ilyen korai időpontra egészen biztosan nem gondoltak, ha egyáltalán gondoltak ilyesmire.

Mindenesetre Jézus teljesen váratlanul és egészen meglepő módon egyszer csak ott terem közöttük és megáll középen. Zárt ajtókon való áthatolása természetfeletti. Nem kevésbé megfejthetetlen a zárt sírból való kilépése. Most elégedjünk meg annyival, hogy ez is, meg az is egy-egy csoda. De hát jézus annyi megmagyarázhatatlan csodát tett, nem is kell itt leragadnunk.
A terem közepén megjelenő Jézusra és az ott lévőkre érdemes figyelnünk. Jézus középre állása sokak szerint a keresztény istentisztelet ősképe. Ahol Jézus van középen, Jézusra szegeződik minden tekintet, ahol Jézus szól az őt körbevevőkhöz, az az igazi istentisztelet. Mert mit tett itt Jézus feltámadása napjának estéjén?

Először is békességgel ajándékozza meg a zaklatott tanítványokat. Mi is szeretjük ezt a két szót: "Békesség néked!" Különösen, ha netán valaki így üdvözöl bennünket: "Békesség néked!" Jézus első szava az őt elítélő és halálra juttató zsidó főhatóság, a Szanhedrin további megtorlására számító tanítványokhoz a békesség: "Sálom elohim". Hatalmas ellentétpár ez! Aki olyan istentiszteleten vesz részt, ahol Jézusnak ez az első szava a templomba érkezőhöz, átszellemül. Ezért fontos az istentiszteleteink előtti percek csendje. Ezért jó, ha templomunkban helyünket megtalálva, a csendes álló imádság után helyet foglalva már a testünk és a lelkünk békességét hozó Jézusra figyelünk, ami az istentisztelet további részét is meghatározza.
Minden másra istentisztelet után is van lehetőségünk, de a bennük és közöttünk megjelenő Úr csak a tíz óra előtti percekben tud bennünket békességköszöntéssel fogadni. Ha ezzel nem élünk, egy hetet kell várni a következőre. Legyünk ebben egymás segítségére! Tehát Jézus először békességet hozott.

Másodjára Jézus örömöt vált ki a tanítványokból. Jézus a Gecsemáné-kertben így imádkozott: "Az én örömöm, amelyik beteljesült, bennük legyen." (Jn 17,13) Ez kezd kibontakozni és ez az öröm, ez a jó hír, evangélium megy aztán emberről emberre, családról családra, népről népre, évszázadról évszázadra és jár be egy hatalmas nagy utat sokak üdvösségére. Ez a húsvéti öröm a hit és feltámadás bizonyosságának öröme.
Mindenki gondolkozzon el azon, hogyan szokott örülni a Feltámadottnak. A Feltámadott számunkra is az élő Jézus. A Feltámadott bármily zárt is legyen életünk, bármilyen messze legyünk tőle, le tud küzdeni minden falat és távolságot és meg tud, hogy hozzánk is megérkezzen. "Vak dióként dióban zárva lenni, / S törésre várni, beh megundorodtam" – szólja keserűen Babits Mihály. Mindannyian ilyen dióhéjba zárt emberek voltunk, de Jézus áttörte kemény csonthéjunk makacs zártságát, talán pont a dióhéj evangéliumként ismert ige erejével: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)

Az öröm után a harmadik ajándéka Jézusnak a Szentlélek átadása, az élet vezérelvének átruházása. Itt nem a pünkösdi Lélek előfutárával találkozunk, amelyet Jézus maga lehel rá a kiválasztottakra hanem valami egészen mással. Jézus az apostoloknak a bűnbocsánat hirdetéséhez és továbbadásához szükséges Szentlelket adja. Az ő hatalmukban lesz az oldás és kötés hatalma, a bűnök elengedésének és a bűnök megtartásának hatalma. Sokan gondolják úgy, hogy az oldás és kötés hatalma a klérus, a lelkészek, a felszentelt, elhívott emberek privilégiuma. Az evangélium egésze inkább abba az irányba fordítja ezt a gondolatot, hogy a tanítványok itt is a gyülekezetet képviselik. A gyülekezet "hangja" a liturgiában a lelkész, de a krisztusi gyülekezet hite, hitgyakorlata, a gyülekezetben, így a szívekben megjelenő Jézus hatalomról van szó.

Jézus megjelenésének történetében innentől Tamás kapja a főszerepet. Ő az, aki lekési az első találkozást, ezért társai minden szava hihetetlennek tűnik. Milyen érdekes, hogy ezzel mi is épp így vagyunk.
Miután Tamás is meglátja az Urat, van egy élménye, egy személyes találkozása vele, ezért hisz.

Eszerint van olyan hit, amelyik a látásra támaszkodik, ami nem baj, nem kell szégyellnünk, Isten ilyen úton is próbálkozik. Elénk ad valamit, mire felfigyelünk és így válik láthatóvá éltünkben. De ennél sokkal több a látás nélküli hit. Gondoljunk a kapernaumi százados történetére. Jézust hívatta, hogy fiát meggyógyítsa. Jézus azonban nem ment el, hogy meggyógyítsa a fiút, ehelyett így szólt: "Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek." (Jn 4,48) Aztán odafordult a századoshoz és folytatta: "Menj el, a te fiad él." "Hitt az ember a szónak ... és elindult."

Az elmúlt hónapokban a közel nyolc évi szentendrei szolgálatom alatt minden eddiginél több teológiai, hitbeli beszélgetésem volt a gyülekezet meglévő és leendő tagjaival. Ilyenkor érzem azt, hogy az lehetek, amire gimnazistaként elhívott Isten és lelkészként nem szervezéssel, adminisztrációval, egyházkormányzással kell foglalkoznom, hanem Isten és ember kapcsolatával. Egyre többen vannak gyülekezetünkben, akik nem látnak és hisznek. Nem látnak csodát, nincsen álmuk, amiben Isten megszólítja őket, nem akarják, hogy bebizonyítsam nekik Jézus feltámadását és ehhez hasonlók. Boldogok, hogy nem látnak és hisznek.

Quasimodo geniti vasárnapunk a vasárnap kezdő zsoltárának első szavairól kapta nevét: "Mint a most született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre." (Zsolt 116,1) Aki látott már újszülött csecsemőt, ahogyan világra jötte után néhány perccel már az életet jelentő anyatej után keres, aki hallott már újszülött csecsemőt sírni, mert éhes és táplálék után vágyódik, az tudja, miről beszél a zsoltáros. Jakab kisfiúnk tegnap előtt délben így viselkedett. Ösztönösen tudta, hogyan maradhat életben, hol találja az élet forrását. Szép ez a zsoltár különösen így most nekünk, soha nem éltük át így Quasimodo geniti vasárnapjának üzenetét. A tanítványok, Tamással kiegészülve semmi mást nem kívántak, minthogy az élet forrásával, Jézussal legyenek.

Isten szeretetét látom abban, hogy Jézus mennybemenetelét követően mégis itt maradt közöttünk Lelkével. Nekünk is ez a tapasztalatunk. Érzem, hogy Jézus itt van közöttünk, kívánom, éhezem és szomjazom szavát, szeretem igéit, szeretek igéjéről beszélgetni, igéje felett gondolkodni, érteni a saját életemben, Janka életében, gyermekeink életében.
Ézsaiás próféta is megerősít ebben: "De akik az Úrban bíznak (hisznek) erejük, megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el." (Ézs 40,31)

Hiszel-e a feltámadásban? - tehetjük fel a kérdést Húsvét utáni vasárnapon. Erre Jézussal, Jézusban lehet csak válaszolni. Keresd őt az élők között. Segítek, segítünk.
Ámen.