Passió istentisztelet
Szentendre, 2015. április 3.
/Jn 18,19 /
EÉK 198
Horváth-Hegyi Olivér
EÉK 198, 1.v.
Hajtsuk meg fejünket és imádkozzunk!
Uram! Halálodra szükség volt, tudom, mert kisgyermek koromtól azt hallottam Édesapámtól és Édesanyámtól, számtalanszor megköszönték imádságukban, és aztán az egyetemen is ezt tanultam, de nagy szomorúság száll rám, ha gyötrelmedre gondolok. Ez nem egyszerű sajnálat, Uram, nem is empátiából mondom, mintha veled tudnék érezni, hanem a világtörténelem legnagyobb igazságtalansága, amit hátán hordott a Föld. Az elmúlt években megértettem, hogy ez irántad érzett szeretetem miatt fáj. Nem volt bűnöd. Aztán elítéltek. Elég gyorsan ment ez nekik. Nem haragszom rájuk, drága Jézus, de őszintén szólva csak azért, mert te sem haragudtál rájuk és ezt már megtanultam tőled. De valahányszor bántanak téged, szamárfejet firkálnak testedre, valahányszor kimondják a neved, mint jópofa töltelékszót, valahányszor hazugnak mondanak, azt már én is megérzem lelkem bőrén, mint égető ostorcsapást és szúró tövist. Nem kérek rájuk átkot, inkább áldást kérnék: tégy értük valamit! Ámen.
EÉK 198, 2.v.
Jn 18,23
"Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?"
Mindenkinek mást jelent Jézus arca. Van a gyülekezetünkben egy olyan kislány, aki évek óta nem szeret a gyülekezeti termünkbe jönni, mert a régi templomunk oltárképe ott kapott helyet. A lehorgasztott fejű, meghalt Krisztus sötét képe fél oldalról. Fél ettől. Krisztus szenvedő arcától fél. Jézust sokféleképpen ábrázolták. Sokszor a filmek teszik elképzelhetővé. De a ferencesek San Damiano keresztjének Krisztusa hatalmas mandula szemekkel néz a szemlélődőre, amelyben már kibontakozik a húsvéti történet, a feltámadt Jézus szelíd arca.
Nagyhéten számomra Jézus szemei befelé tekintő szemek. Kétségbeesést látok benne a vállalás terhével, a mennyei Atya iránti szeretet elszántságával. Nagypénteken Jézus magányos, mint aki egyedül van annak értésével, hogy mi történik az univerzum Jeruzsálemében.
EÉK 198, 3.v.
Jn 18, 25c
"Ő tagadta és megint csak azt mondta: "Nem vagyok."
A "nem vagyok" az majdnem az, hogy "nem akarok". Nem akarok közülük való lenni. Vajon külföldi tengerparton tudják rólam, hogy egy evangélikus gyülekezet tagja vagyok? És egy vidéki kis kocsmában, ahol azelőtt még sohasem jártam? Egy nagy koncerten, ahol lehet a tömegben tombolni? A 11-es úton az autómban? Napszemüvegben, rövidnadrágban nem igen ismernek fel. A hívő keresztényt is megkísértheti egy gondolat: itt biztosan nem tudják, általában ki szoktam lenni. Péter is így vélte. Peches volt. Vagy épp óriási lehetősége a háromszori bukta? Élete legnagyobb szembesülése segítette volna, hogy a Jézus ügyet végleg magáévá tegye? Olyan mélyen érintette a "Nem vagyok.", hogy aztán életen-halálon át övé akart lenni? Ezekkel a "nem vagyok"-kal szegeztük fára. Nem a tied vagyok, nem tartozom hozzád, nem vagy elég nekem, nem a tied akarok lenni, hanem a kísértésé, mert az egyszerűen jó. "Én, én okozom minden szenvedésed."
EÉK 198, 4.v.
Jn 18,38c
"Én nem találok benne semmiféle bűnt."
Milyen ismerős! Jézusban te sem, én sem találunk kivetni valót. Perfectus homo volt. Isten Fia nem is lehetett más. De ha ez így van, akkor miért fogod a kalapácsot és én miért tartom a szöget a csuklóján?
EÉK 198, 5.v.
Jn 19,27b
"Ettől az órától fogva otthonába fogadta őt."
A szeretet csodája ezt teszi. Amikor már eljutottam odáig, hogy ő mondja nekem, és nem egy lelkész, nem a szüleim, nem a feleségem, nem a presbiter, és nem Mari néni, onnantól befogok, elfogadok, visszafogadok. Nem lesz nehéz felvenni a saját méretemre ácsolt keresztet, nem lesz nehéz jobb és bal keze felől megfeszülni, akár mártírhalált halni. A mérhetetlen szeretet csodája Irakban és Szíriában csodát tesz. Ez a szeretet lehet, hogy már minket is készít valamire?
EÉK 198, 6.v.
Horgasszuk le? Inkább hajtsuk meg fejünket és imádkozzunk! Uram! "Lábad elé tesszük kincseinket, mire letesszük már semmit sem ér."
Mi adhatnék neked ezen a mai napon? Csendemet? Visszafogottságomat? Több imádságot?
Nincs elég drága, mit neked adhatnék, különösen, ha azt nem is neked adom, hanem magamnak adok időt, figyelmet, elmélyülést. Úr Jézus! Nekem erre szükségem van, neked semmi szükséged nincs ezekre. A szükséget te nem is ismered. Ne engedj abba a kísértésbe esni, hogy van valamim, amit neked adhatok. Inkább adj nekem még többet magadból, mert e nélkül meghalok. Szeretnék majd oda állni eléd, széttárni a mennyei testem karjait és színről-színre látni azt az országot, amire egy emberöltőnyit gondoltam. Köszönöm, hogy ez azért lehetséges, mert te meghaltál értem. Ámen.
EÉK 198, 7.v.