Böjt 4. vasárnapja (Laetare)
Szentendre, 2015. március 15.
/Ézs 54,7-10 /
EÉK 78, 4, 439, 311, 13, Himnusz
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Hány arca van Istennek? Annyi, mint egy embernek? Mit gondol a gyülekezet Istenről? Ha most külön-külön megkérdeznék mindenkit, mi Isten három legfőbb jellemzője, amit ismerete, tapasztalata szerint mondana, ki mivel lepne meg? Ismered Istent?
1982 telén sok millió ember láthatta a televízió képernyőjén, ahogyan egy kopaszodó ember úszik a jeges vízben Washingtonban. Ilyen szenzációkra az emberek általában kíváncsiak itt a Duna partján is. Aznap 20 cm hó esett, nagyon cudar volt az idő. Ez az ember mégis úszott és csak úszott a rettenetesen hideg vízben, de egyre lassabban. Aztán kis idő elteltével a képernyőn egy helikopter tűnt fel, ahogyan kötelet enged le a férfinek. A közvetítést néző emberek megdöbbenve látták, hogy a férfi kétszer is megragadja a kötelet, majd határozott mozdulattal elengedi azt. Kétszer is elutasította a mentő kötelet, pedig azzal életét menthette volna meg. aztán a férfi lassan elmerült a vízbe és meghalt.
Öt perccel korábban az Air Florida járata, egy Boeing 737-es repülőgép nyolcvanhárom utassal a fedélzetén felszállt a washingtoni repülőtér kifutójáról, azonban olyan jeges volt a szárnya, hogy képtelen volt felemelkedni és a 14. utcánál belezuhant a Potomac folyóba. A túlélők a jeges vízben próbáltak kapaszkodókat keresni. Megérkezet a mentőhelikopter is. A tévékamerák egy kopaszodó férfira közelítettek, akinek épp egy kötelet engedtek le a mentőegységről, hogy felhúzzák. A férfi jó úszó volt, odaúszott a kötélhez, megragadta és odaadta valaki másnak, akit biztonságban felhúztak. Miután ezt kétszer megtette, elmerült és megfulladt. Ha csak a közeli, pillanatnyi képet látjuk, ennek a férfinak érthetetlen a magatartása. Miért tette ezt? Halála értelmetlen és dühítő. Viszont az egész híradást ismerve ez az ember önfeláldozó, elképesztően bátor, szeretete legendás.
Kétféleképpen tekinthetünk Istenre. Emberi szemmel nézve akár az ószövetségi történetek alakulását, akár a világ elmúlt egy-két hónapját Isten hol van, hol nincs, megbízhatatlan, aki magára hagyja a meddő világot, mert elfordítja arcát. De úgy is tekinthetünk Istenre, mint megmenekülésünk egyetlen lehetőségére, aki hűségének félremagyarázhatatlan jele szeretete, amely a végsőkig elment és életét adta értünk. Az Útmutató heti igéje ezt erősíti Jn12,24-ből: "Ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz."
"Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtöttelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked." (7-8.v.)
Ézsaiás már korábban sokat foglalkozott Isten arcának elrejtésével. A választott nép számára nagy kérdés volt a miért. Miért hagy magunkra Isten? Miért engedi, hogy az ellenség megkóstolgasson?
Sokszor mi sem értjük Istent. Úgy érezzük magunkat, mint a múlt hónapban Oscar-díjat nyert film főszereplője Birdman. A mellőzöttség meglepő ereje alcímet viselő nagyhatású filmalkotás egy öregedő és elfelejtett ember lelki vívódásait bontogatja. Akit elfelejtenek, akire már a kutya sem vakkant borzasztó magányba tengődik.
Izrael népe is így senyved Isten nélkül. Az a szempillantás, amiről Isten beszél a prófétán keresztül éveknek tűnik. Pedig mindössze annyi történik, hogy az Istentől elfordult nép, mert vétkezik és bűne miatt nem veszi észre Istent úgy érzi, elhagyták és mellőzi őket, aki egykor szövetséget kötött velük.
Amikor valami ránk szakad, ördögi, de nehéz úgy tekinteni fölfelé és befelé, hogy ez pillanatnyi.
Két vagy három hete valakivel beszélgettem a gyülekezeti teremben és (a két éves) Fülöpnek mondtam, hogy menjen ki az udvarra motorozni. Nem telt el két perc és beszélgető partneremnek jeleztem, hogy kinézek, hogy minden rendben van-e. A külső ajtó tárva nyitva volt, Fülöp pedig sehol. Végtelen hosszú idő kezdődött, amíg kirohantam a templom elé, lenéztem a patak partjára, tematikusan körültekintettem és zaklatottan az utcánk felé siettem. Fülöp a biztosítós nénivel beszélgetett és már egy cukrot nyalogatott.
Megijedtem, (nem tartozik ide, de az önvád belülről marcangolt), félni kezdtem és a legrosszabbra gondoltam, mert valakit, aki nagyon fontos nekem, nem találtam.
Ha a hívő keresztény ember elkószál Jézus mellől, mert olyat tesz, amit ő nem hagy jóvá, sőt ellenez, hovatovább tilt, félni kezd.
A mai ige egy megélt, mindenki számára világos példával akar felvértezni. Ahogyan Noénak megígérte az Úr, hogy nem fog több özönvizet bocsátani a földre, úgy lesz hűséges ígéretéhez, amelyet Jézus úgy fogalmazott meg mennybemenetelekor, hogy „veletek leszek a világ végezetéig.”
Az elmúlt két nap Balassagyarmaton voltunk a felnőtt keresztelőre és konfirmációra készülők közösségével lelkigyakorlaton. Feltettük a kérdést. Kinek van joga megmondani hogyan élj? A válasz elég egyértelmű. Senkinek. Felnőttként az az én dolgom. Aki rádöbben arra, hogy Isten hozzám való hűsége soha nem inog meg, már nem ezt feleli.
Jörg Zink nagy nevű német kortárs teológus akár a házasságról, esetleg egy nagyon jó barátságról is írhatná: "A szeretet művészet: szeretni anélkül, hogy uralkodnánk, közel lenni anélkül, hogy elnyomnánk, szabadságot adni anélkül, hogy elhagynánk és mindvégig vele maradni." De Zink nem a házasságra, vagy a barátságra gondol.
Jézusnál láttunk ilyeneket. Nem uralkodott, nem úgy volt közel az emberekhez, hogy közben elnyomta volna őket, nem kellett elhagynia senkit, hogy mellette az emberek szabadnak érezzék magukat és bár már testben nincs itt közöttünk, mégis velünk maradt. Ugye értjük hűségét?
Laetare vasárnapja a böjti örvendezés. A bőség szinte túlárad: "Örüljetek Jeruzsálemmel! ... Folyamként árasztom rá a békességet, mint megáradt patakot! ... Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak titeket. Meglátjátok és örül szívetek, testetek is virul, mint a fű." (Ézs 66, 10-14)
Ámen.