Hatvanad vasárnap
Szentendre, 2015. február 8.
/Lk 8,4-15 /
EÉK 279, 3, 273, 531, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Magvetés
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Ahogyan a virágot sem lehet siettetni, hogy virágozzék, úgy az elvetett igét sem lehet sürgetni, hogy azonnal hozzon százszoros termést! A magvető példázata egyszerre szól a nagy eredményről és a türelemről.
Jézust már jó ideje városról városra, faluról falura követte a tizenkét tanítvány. Jézus nem volt celeb, a tanítványok sem azért vállalták a felkérést: "Kövess engem!", mert élvezték volna a szituációs celebséget. Egyszerűen jó volt tizenhárman együtt lenni. Már egy hűséges bibliaórás csapattá kezdtek válni, mintha egy nyári csendeshét, vagy balatonszárszói hétvége húzódott volna hetekig, hónapokig, évekig. Asszonyok is követték őket, segítettek ezt-azt elvégezni, gondoskodtak róluk: Mária (akit magdalainak is neveztek, akiből hét ördög ment ki), Johanna (Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége), Zsuzsánna és még sokan mások. Ezek a tanítványok jegyzeteltek, készültek a hittan érettségire, rendesen koptatták a tanítványság iskolapadját, nagy lelkesen a lábukat is lejárták, csak hogy hallhassák Jézus beszédeit, s miközben itták a szavait, még mindig kívülállók voltak. Hittek Jézusban, hittek Jézusnak, de az az igazi áttörés...
A magvető példázata is erről szól. Isten adja az igét. Ez az ő mondanivalója számunkra. Egy egész bibliányi. Már facebookon, twitteren is olvashatjuk. Mindent ki lehet posztolni, még egy bibliai idézetet is. A magvető is bőségesen posztol, amikor pazarul vet.
De Isten igéjét a kívülállók soha sem fogják megérteni, csak a belül állók. Krisztus által értjük meg az igét. Hogy mondja az aranymondás? "A hit hallásból van, a hallás pedig Jézus Krisztus által." (Rm 10,17) Még a hallást is tőle kapjuk.
Aztán életünk egy-egy kanyarjában eljön a pillanat, hogy én is belül álló akarok lenni. Szeretném nem csak olvasni, hallgatni Jézus tanítását, felemelő, valami megfogalmazhatatlan többlettel bíró mondatait, hanem érteni. Érteni, hogy magamévá tegyem, és százszoros termést hozzon bennem. A virágot nem lehet siettetni, hogy virágozzék.
Tegnap olvastuk a bibliaolvasó Útmutatóban az egyik igét a Kol 3,16-ból: "A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel."
Jankával eddigi hét és fél közös évünk egyik legnagyobb élménye, amikor félévente elmentünk Bódor Erzsike nénihez a Szatmár-megyei Olcsvaapátiba. Apai nagymamám lelki testvéreként minket is annak tekintett. Többször videóra is vettem látogatásunk néhány percét, ahogyan az ízes szép magyar nyelven beszélő Erzsike néni a maga 90-92 évével tanított bennünket. Leányom - mondta Jankának teli kedvességgel úgy, ahogy Jankához senki sem szólt még, a szemei is mosolyogtak, s kérdezte - megy-e szépen a házi munka? Biztosan megy, te ügyes asszonyka vagy. Szépen mindenbe belejössz, meglásd! Aztán tanulgatod-é a tiszteletes asszonyi feladatokat? Sok van rajtad, tudod, a mi Mennyei Atyánk megadja neked a bölcsességet és az erőt hozzá!"
Így beszélt hozzánk. Engem is így tanított a lelkészi munkám kapcsán. Ilyen éleslátással, egyszerűen, amelyből a megértés, az elfogadás és az útmutatás sem hiányzott, mindez egy 92 éves néni szeretetével. Azt mondák róla, már fiatalasszonyként is ilyen volt. Már akkor, dolgozó nőként, családanyaként minden nap egy-két órát olvasta a Bibliát. Isten igéje átformálta őt. Mindent átrendezett a gondolataiban.
Sok olyan erőt ismerünk, ami átrendezi gondolatainkat.
Az ellendrukker ma is dolgozik. De e világ farsangja ne tévesszen meg titeket! Álruhába öltözve érkeznek magvetők, mindenféle magvakat hintenek, amelyek sohasem fognak termőre fordulni. Aztán vannak génmanipulált magvak. Ezerszeres szorzókat ígérnek, de meg sem közelítik az eredetit. Jézusnak tömegekkel volt dolga, ezrekkel, de mindig személyesen tudták őt befogadni. Nagyobb öröm van mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon.
Tegnapelőtt esett be a postanyílásunkon egy idős történész bácsi lelkes kutatása eredményeként az 1863-ban készült szerb ortodox Csiprovácska templom parókusának jegyzőkönyv részlete, amely szerint 1863-ban, tehát 152 évvel ezelőtt a Szentendrén élő 20 evangélikusnak a mai Fő téren található egyik házat adományozta istentiszteleti helyként egy jómódú szerb özvegyasszony, akinek férje evangélikus volt. Mi pedig azt hittük, hogy gyülekezetünk 80, vagy ha nem nyolcvan, akkor 90 éves múltra tekint vissza. Ebben a gyülekezetben a magvetés már másfél évszázada történik. Már másfél évszázada imádkozhattak a helyi lutheránusok azért, legyen templomuk, lelkészük, legyen hol lélekben, hitben növekedni gyermekeiknek, unokáiknak.
Olyan evangélikus nemzedék vagyunk itt Szentendrén és környékén, akikre Isten óriási feladatot bízott. Nem is tudjátok, mi minden vár ránk! Isten most már egészen bizonyos, hogy záporozza az ige-magvakat, nekünk pedig még nagyobb odaadással folytatnunk kell a gazolást, a gyomlálást, a kövek összegyűjtését, a madarak elhessegetését, és sok kemény szívet fel kell szántanunk. Öt hitoktatóval, egyre több szolgálattevővel dolgozunk, de ha csak egy magvacska kel ki és szökken szárba és hoz akár csak néhány búzaszemet, máris ujjongunk! Nem egy testvér szabadult már meg a gyülekezetünkben egy-egy káros szenvedélytől. Nem azért, mert mondogattuk neki, hogy "ezt így nem", meg "azt úgy nem", hanem mert Isten igéje elkezdett dolgozni benne. Nem ritka, hogy valaki azóta tud végigaludni egy éjszakát, amióta közénk jár.
Az Útmutató olvasásának elképesztő ereje van! Házasságok menekülnek meg, mert egyszerre két ember fordul Isten szava felé esténként, meghallja és meg is tartja azt.
Minden magvetésnek van előzménye. Kell egy első magvetés, de hogy ez az első hol és mikor volt, sok esetben nem nyomon követhető. A magvető folyamatban gondolkodik. Nem nézi, hol vetett már, csak a hajtásokra lesz figyelmes. De nem kapargatja a földet, hogy hol van már az a hajtás, mikor csírázik ki. Türelmesen vár. Az ige nem azt mondja, hogy változtasd meg a gyermekedet, csinálj egy másik embert a házastársadból, egy hívőt, egy jobbat, egy keresztényt. Istennek, mint Magvetőnek nem az az elvárása egy lelkész felé, hogy néhány hónap múlva arasd le, amit vetettem, hanem csak azt mondja: vesd a magot. Ez a te feladatod.
Egy gyülekezet sem lehet türelmetlen lelkészével együtt. Ilyen türelem-játék az óvodánk. Még mindig nagyon sokan nincsenek megkeresztelkedve a gyerekek és szülők közül. Vetjük a magot a kis szívükbe, az még jól megmunkálható föld. Imádságunk az igehirdetés utáni ének: "Új szívet kérek én Tőled, / Jó Istenem, Te segíts, hogy e szív, / puha jó föld legyen." (EÉK 531,5)
Igen, a példázat utolsó nagy mondandója: a föld változhat. Egy különleges alkalom, mondjuk egy keresztelő, egy istentisztelet meglátogatása, vagy egy nem tervezett beszélgetés az utcán, egy haláleset, egy betegségben szerettünk mellett ülés, kitartás, ápolás hónapjai meghozhatják szívünkben a változást. Nem is tudom leírni a gyülekezetnek, mi megy végbe ilyenkor. Egy csoda.
"Akinek van füle a hallásra, hallja!"
Ámen.