Vízkereszt ünnepe utáni 1. vasárnap
Szentendre, 2015. január 11.
/Ézs 42,1-9/
Horváth-Hegyi Olivér
Szelíd harcosok
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Ha valamit sokan sokszor mondanak el, az előbb-utóbb olyan hatással lesz az emberekre, hogy elkezd éledezni és láthatóvá válik.
Ha sokat beszélünk a környezettudatos életről, hogy az ivóvízzel spórolni kell, hogy a műanyagot külön érdemes gyűjteni, és kezdjünk el alternatív energiát használni, génmanipulált növényeket nem kellene fogyasztani, néhány évtized alatt megfordítható a világ romlását előidéző káros folyamat és teremtett világunkat, benne önmagunkat, Isten eredeti rendjét talán megvédhetjük.
Ha egy családban a gyerekek hozzászoknak, hogy az étkezésnél megvárjuk egymást és azt imádsággal kezdjük, így teszik majd harminc év múlva is.
Ha fiataljaink azt látják, hogy egy szerelmes párt egy nő és egy férfi alkot, nem pedig azonos neműek, akkor ettől nem térnek el, mert ez a természetes, amaz természetellenes.
Ha a tizenéves muszlim gyerekek tankönyvükben azt tanulják, hogy Mohamedet meg kell védeni és mindazokat meg kell ölni, akik istenüket bántják, sőt, azokat is le lehet fejezni, akik másképp gondolkoznak, és például Jézust vallják egyedüli Úrnak, keresztyén hitben járnak, akkor felnőnek azok a generációk, akik egy párizsi - irántuk sértő magatartást gyakorló - kiadó ellen intézett terrortámadást természetesen fognak végrehajtani. Az iszlám világban fejét felütő és egyre aggasztóbb erőszak egy új világot generál. Vajon miért?
Amiről beszélgetünk, amit sokszor megismétlünk, az belénk ívódik. Jó, rossz egyaránt.
Vízkereszt ünnepe után Ézsaiás próféta szólal meg. Ilyenkor év elején egyházi témánk: Isten dicsősége megjelenik a világban. Ezekben a hetekben egyházunk a misszióról beszél, ma kezdődik a missziói Alliansz imahét, amikor felekezetre való tekintet nélkül gyűlnek össze elsősorban protestánsok, hogy az egységért és a világ békéjéért imádkozzanak.
A keresztyén misszió Jézussal egyidős. Ő kérte, sőt, parancsolata meg tanítványainak az evangélium hirdetését minden népnek, ahogyan azt a keresztelők alkalmával, így ma is felolvastuk. Jézus ötlete volt ez, hogy előbb-utóbb olyan hatással legyen az emberekre, hogy a krisztusi életforma elkezdjen éledezni és láthatóvá válni.
Hol tartunk ma ebben? Milyen eszközeink vannak?
Igaza van-e annak a spanyol filozófusnak, aki az európai kereszténység agonizációjáról beszél?
És ha a válaszunk igen lenne, van-e összefüggés a keresztény hit végelgyengülése és a keresztény világon elhatalmasodni látszó iszlám előretörés között?
Ézsaiás egy olyan Szolgáról beszél, aki erejének forrása Isten lelke lesz, uralmát Isten igéjén keresztül gyakorolja, szelíd lesz, nem hatalmaskodik, küldetése során pedig szenvednie kell. Nem visz tömegeket az utcára, nem lármázik, hanem csendesen munkálkodik. Nem erőszakkal terjeszti Isten szeretetét, hanem békével. Nem ránt fegyvert azokra, akik megtámadják, hanem elszenvedi, amit vele készülnek tenni.
A jól ismert, Ókorból ránk maradt graffiti Jézust szamárfejjel ábrázolja, aki meg van fesztíve. De a megalázott és megsértett keresztyének nem készítettek elő merényletet, nem öltek meg három nap alatt 17 embert csakhogy Istenük megcsúfolt ábrázolásán revanst vegyenek. A Szolga, akiről Ézsaiás beszél, szelíd marad.
Mai üzenetünk fókuszában a Szolga van. A jézusi korban minden íráskutató számára nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a szolgát Jézussal lehet azonosítani. Ö volt olyan tökéletes, mint amilyennek a próféta leírta. Isten valóban gondoskodott egy etalonról, aki kétezer éve példakép és mester.
Néhány hónapja egy 50 év körüli szenvedélybeteg édesapa kért segítséget tőlem. Nyolc éve kaszinókba jár, a póker rabja lett, de a rulett sem kerülte el. Több 10 millió forintot hagyott már ott, a tönk szélére kerültek. Mondtam neki, hogy én is szenvedélybeteg vagyok. Függőségem régóta megvan, nem tudok, de nem is akarok tőle szabadulni. Jézustól függ az egész életem. Ha jelen van a világomban, akkor remekül mennek a dolgaim. Az egész életem feltettem rá. Arra próbáltam rávezetni, hogy a függőség önmagában nem baj. Hogy kitől vagy mitől függsz, az a nem mindegy. Olyan szépen mondjuk, hogy valaki szolgálatot vállal.
Itt, a gyülekezetben is több tucatnyian vagytok, akik szolgálatot vállaltok. Szolgák vagytok, én is szolga vagyok, Isten szolgái. Micsoda nagy megtiszteltetés! Ő is szolga volt, ő maga mondta egyszer, hogy "nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és életét adja másokért."
Aztán mennybe ment.
Azóta ez a szolga te vagy és én vagyok. Amikor Jézus kirajzásra buzdítja tanítványait, ők válnak Krisztus ikonjává. Ők lesznek a képviselet, Jézus mennybemenetele után ők képviselik Krisztust. De nem csak ők.
Ha te szereted Jézust és azonosulni tudsz Isten Fiának személyével, ugyanolyan ikon vagy. Képmás. Isten dicsősége rajtad keresztül jelenik meg a világban. Rajtunk múlik, milyennek látják az emberek Jézust. Mi beszélünk róla. Lehet, hogy sokszor úgy, hogy nem benne vagyunk, hanem mellette állunk és rá mutogatunk, mondjuk, hogy ő a mi portékánk, ilyenek legyetek, közben mi magunk távolról vizsgáljuk a többieket és nem vagyunk ikonok.
A Jézus magatartásával teljesen azonosuló, másokat hordozó, másokért, Krisztusért halni képes egyház legyőzhetetlen. De ez nagyon távol áll attól az iszlamista felfogástól, amiről egyre többet hallunk.
Szelíd harcosok! Muszáj nekünk is kilépni a templom falai közül. Vinni a békességnek, a szeretetnek hírét gyűlölködés, bosszúvágy, fegyverek megragadása nélkül, ahogyan a Mestertől tanultuk. Igen, ez nagyon más, mint amit a világ csípőből válaszol. De a végső győzelemhez mégis csak ez kell. Ámen.
Ámen.