Vízkereszt ünnepe
Szentendre, 2015. január 6.
/Ézs 60,1-6/
EÉK 185, 1, 186, 187, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Világos!
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Kilenc évvel ezelőtt egyházunkat igencsak meglepte, hogy az akkor megválasztott püspök, Dr. Fabiny Tamás, aki megválasztásával, egyidejűleg budavári parókus lelkész is lett, így a budai vár Bécsi kapuja mögött tündöklő szép evangélikus templom lelkésze, vidékre szervezte püspöki beiktatását. Fél Budapestnek le kellett vonulnia Miskolcra…
Hasonló meglepetés érte a napkeleti bölcseket is, akik hol máshol keresték volna a "felragyogott dicsőséget", mint a nagy fővárosban, Jeruzsálemben, annak is legelőkelőbb negyedében, Heródes király palotájában. Kissé értetlenül álltak a vidéki kis város hallatán. Nagy sebbel-lobbal be is vonultak a palotába és az új királyt keresték. "Nem a metropolisz, hanem a kis jelentéktelen városka, a vidéki Betlehem a tietek" - tudhatták meg Heródes fogadott teológiai tanácsadóitól, akiknek a némi zavart keltő idegenek téblábolása közben végül eszébe jutott Mikeás próféta szava: "Te pedig efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izraelen." (Mik 5,1)
A napkeleti bölcsek talán sokadalomra számítottak. Tolongásra a palota előtt, ahová a népek képviselete, a külföldi delegációk sorra parkolnak le tevéikkel a palota udvarán, hogy az ézsaiási igével megegyezően hatalmas hódoló tömeggel találkozzanak: "Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül. Ellep a tevék sokasága, ... aranyat és tömjént hoznak és az úr dicső tetteit hirdetik." (Ézs 60, 5b. 6b.) Azonban rajtuk kívül nem sok hódolni vágyóval találkoztak. A lelkes pásztorokat leszámítva tulajdonképpen senkivel. szenvedést megtagadta Jézust és szép lassan, egy két generáció alatt elfordult Istentől, vagy ha a történelem sodra úgy hozta, egyik percről a másikra tagadta meg őt.
Heródes király féltékenysége érthető volt. Már évszázadok óta, egészen pontosan a babiloni fogságból hazaérkezők kemény munkája, tervezése, építkezése, élni akarása óta Jeruzsálem a kor gazdasági központja volt, ahová valóban tengernyi befektető, pénzember, kereskedő talált újra otthonra. A kor "World Trade Center"-e is itt működött, mindenki itt volt, aki számított. Az ézsaiási korban fogságból hazatérteknek mintegy fél évezredük volt a romokat újra építeni és a világ világosságává tenni a gyönyörű és gazdag Jeruzsálemet. Sokáig béke volt, az álom valóra vált, Isten népének újra volt hazája, ahogyan azt Ézsiás megjövendölte, a megváltott nép boldogsága, öröme messze elhallatszott. Akik eddig sötétségben jártak, sok-sok nemzedék óta most világosságban ragyogtak. Volt hát mit féltenie Heródesnek, hiszen ő ült ennek a kellős közepén.
Az ézsaiási ige tehát valóban beteljesedett. Isten embere helyesen prófétált. A fővárosban magas színvonalon éltek, Isten megsegítette és megjutalmazta őket, a bőség, a jólét elhalmozta őket, úgy ahogyan ézsaiás figyelemfelkeltő szlogenében írta: Kelj fel és tündökölj! Isten népe feltápászkodott és tündökölt. Talán ez zavarta meg a napkeleti bölcseket. Egy tündöklő néphez jöttek, tündöklő palotában keresték a megígért királyt, aki életüket még jobbá teszi majd.
Azonban egy idő után valami megváltozott. A fény, az arcokra ragyogó örömsugár, az elégedettség egyre nagyobb és dicsőségesebb lett, úgy, hogy Jeruzsálem tündöklése elhomályosította a valódi fényforrást. Egyre inkább nem az számított, akitől árad a világosság, a jólét, az áldás, hanem az, ami az emberek kezében volt. Az ajándékozó kezdett jelentéktelenné válni. Az ajándékok jelentősége óriási lett. Isten dicsőségét emberek dicsőségére cserélték.
A napkeleti bölcsek kitartottak. Eredeti tervükhöz hűen csak megkeresték az új királyt. Jeruzsálem hangos és fennkölt fényáradatát felváltották a vidéki csendes pislákoló fényekre. Még egy barlangistállóba is bementek az előkelő látogatók, nem röstellve a királyi ajándékokat: az aranyat, tömjént, mirhát. A minimum komfortot megérdemlő, tisztességes fedélt nélkülöző házaspár a városka szélére húzódva egészen elképesztő látványa messze nem azt hozta a bölcseknek, amire készültek. Sokkal többet.
Isten fiának látványa a bölcsek addigi gondolkozását változtathatta meg. Mindaz, amit eddig fényesnek gondoltak elszürkült, s mindaz, amit eddig nem vettek észre kezdet kivilágosodni.
És ez azóta is így történik mindenkivel, aki találkozik Jézussal.
Vízkereszti kérdéseket teszek fel a gyülekezetnek, gondolkodjuk el ezeken csendben, magunkban:
Amikor megkereszteltek bennünket, ha némán is, de jelzés jött a mennyből; ugyanaz, ami Jézus megkeresztelésekor: Ez az én szeretett gyermekem, benne gyönyörködöm. Gyönyörködik benned Isten? éstől, amit Jézusért kell elszenvednünk!
Mi az én jeruzsálemi fényem, ami elszürkíti Istent?
A napkeleti bölcsek stratégiát váltottak és más úton tértek haza. Mikor váltottál utoljára stratégiát, hogy Jézus védelmére kelj?
Isten gazdagon megáldja azt, akinek megígéri: "Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad!" Jól sáfárkodsz az ő áldásaival?
El tudod fogadni, hogy Jézusnak szegénység volt a bölcsője, sok megaláztatásban volt része, kereszt volt a büntetése?
El tudod fogadni, hogy Jézus dicsősége minden emberi fénynél, gazdagságnál nagyobb és te az ő barátja lehetsz?
Ámen.