Karácsony ünnepe
Szentendre, 2014. december 25.
/Tit 2,11-14/
EÉK 150, 1, 151, 306, 11, Himnusz
Horváth-Hegyi Olivér
Megjelent
Ünneplő Gyülekezet, Szeretett Boldog és Boldogtalan Testvéreim a Krisztusban!
Karácsony ünnepe minden évben tartogat számunkra váratlan jeleneteket. A tegnap délutáni istentiszteletet követően nálunk még jó néhány óra eltelt, mire az ajándékok kibontására került volna sor. A vacsora, éneklés, beszélgetés, ádventi kalendárium utolsó darabjának, a gyermek Jézus elhelyezése után Villő (4,5 éves) először a hosszúkás rózsaszín csomagot nézte ki magának. Mindez alatt Fülöp (2 éves) nem tett mást, csak a karácsonyfa díszeit vette le és akasztotta át gondosan egy szomszédos ágra. A hosszúkás ajándék Villő első furulyája volt. Mindkét gyermek régi vágya édesanya furulyáját fújogatni, így ez Villőnek maga a gyönyörűség volt. És ekkor kezdődött a váratlan jelenet. Fülöp testvér a megfelelő pillanatban magához ragadta a furulyát és az est hátra levő részben semmi más nem érdekelte, csak ez az egy. Hiába élete első dömpere, a hátrahúzható kék Trabantról nem is beszélve, vagy a golyóvezető építőjátékról.
A furulya csak szólt egész este, egyetlen magas hangon. A hangszer sorsa megpecsételődött.
Pál Tituszhoz intézett néhány mondata ezen az istentiszteleten olyanná akar tenni minket, mint Fülöp. Hiába a betlehemi fogadós leleményes szeretete, a pásztorok angyali üdvözlete, a bölcsek tevegélése, nem is beszélve Mária gyönyörű alakjáról, ahogyan Isten fiát ringatja a jászol mellett. Az ige csak Isten üdvözítő kegyelméről szól ma egész nap. A mondanivaló ezzel megpecsételődött.
"Megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek."
A "megjelent" karácsony elmaradhatatlan szava. Egyetlen magára valamit is adó cég sem hagyja ki, hogy ne dobjon piacra egy kicsit jobb és aktuálisabb terméket a tavalyinál. Az érdeklődés hatalmas. Elfogyasztjuk. A mi kétezer éves cégünk sohasem vált profilt és ugyanazt a terméket kínálja. Nem vált sem dizájnt, sem sztorit. A filmipar "Hamarosan a mozikban" szlogenje, ami a premier előtt még drágábban kínálja az új filmet az egyház vetítővásznán, itt az oltár környékén azóta sem mutat mást. Jézus és amit ő hoz, mindent űberel. A főszereplő halhatatlan, a díszlet adott.
Megjelent. De mi a legfontosabb, ami ebben a kicsiny törékeny, ugyanakkor hatalmas isteni gyermekben megjelent?
Amikor nem találok szavakat arra, miért ment meg az, akinek a kezében van az életem és van olyan helyzetben, hogy elvegye tőlem, mégsem teszi meg, az kegyelem. Dosztojevszkij már ott állt a kivégzőosztag előtt, amikor jött az újabb parancs. Kegyelmet kap. Az a szír keresztény család, akit néhány hónapja szélsőséges iszlamisták elfogtak és végül nem végeztek ki, kegyelmet kapott. A kegyelem kettes a bukástól ment meg. A szolga a kegyelmes úrtól várhat jobb bánásmódot. A köztársasági elnök kegyelmet adhat.
Mi Istentől várhatunk jobb bánásmódot. Mert két erő keze ér el bennünket. A sátáné rövidebb, de nagyon kemény és teli van cselszövéssel, okosan gonosz. Isten keze egészen lenyúlt Betlehemig és rámutatott egy csillaggal, pásztorok zarándoklatával, bölcsek felismerésével, aztán egy Simeonnal és Annával a templomban a nagybetűs Kegyelemre.
Megjelent a kegyelem. Az Isten kedvez az embernek. Isten nekem kedvez. Úgy is lehet fordítani a görög "χαρις" (karisz) szavunkat, hogy szeretetre méltó magatartás, vagy természet, kedvesség, jóindulat. Isten kedvessége, jóindulata Fiának elküldése. Érted már mit ünnepelünk? Isten jóságát. Nem a mi szeretetünket, hanem az övét.
Zelk Zoltán "Kegyelem" című versét nem lehet elégszer idézni: "Sohasem lép gyíkra, csigára / soha egy föltámadt fűszálra / a földön járó Isten lába / de vétkeinket eltapossa / mert vétkeinket megbocsátja."
Milyen tehát ez a kegyelem? - ízlelgethetjük Pál apostol szavát Titusszal együtt, aki amikor először olvasta a levelet, minden kétséget kizáróan megrendült és ezeknél a soroknál karácsonyi hangulata támadhatott. Ez a kegyelem, jóság, lehajlás üdvözítő.
"Megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek." Az énekkar a 14. századi karácsonyi éneket énekelte: "Örvendjetek, örvendjetek, mert Szűz Máriától megszületett Krisztus! Örvendjetek! / … A kegyelem ideje, amit úgy vártunk, eljött. / Ajánljuk öröménekünket odaadással."
Karácsony nyitottsága ez. Ő nyit felénk, mi pedig ujjongunk ennek. A történetet Isten elkezdte, de ki fejezi be? Vajon mi fejezzük be? Heródes és Pilátus végül befejezték. Legalább is azt hitték, a történetnek itt vége. Másképp lett. Nem lett vége. Igazán csak ott kezdődött. A feltámadás pillanatában. És a történet benned folytatódik. Ebben a gyülekezetben, akik hisszük, hogy Isten meglátogatott minket, hogy ahol megnövekszik a bűn, ott még jobban kiáradjon a kegyelem (Rm 5,20b).
A karácsonyi ige előzménye és többi verse így már jól érthető. Isten megjelent üdvözítő kegyelme vezet el bennünket a helyes életvitelre, amit az ige is mond: arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban.
Mert Krisztus felismerése az egyetlen ami foglalkoztat bennünket, mint egy furulya egy kisfiút, az indíthat bennünket jó cselekedetekre. Ha ezt megfordítjuk és előbb akarunk jók lenni, erkölcsösen élni, mint Krisztust befogadni, ezt a fordított helyzetet a rendszer nem bírja el és felborul. Működőképesek csak a megjelent kegyelme által vagyunk.
A karácsonyi történetet te fejezed be. Vajon hogyan?
Ámen.