Szenteste
Szentendre, 2014. december 24.
/Mt 1,20b-23/
EÉK J
Horváth-Hegyi Olivér
Ünneplő Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Épp jókor jött. Még egy nap és minden másképp alakul. Nagyszerűek ezek az e világon túli projektek. Fantasztikus szervezés! És a Biblia teli van ezekkel.
A szentesti történet is ebbe a sorba illeszkedik. Épp jókor jött. Még időben érkezett az angyal, hiszen alighogy József megtudta, mi a helyzet Máriával, máris megszólalt a mennyei SOS. "József, felejtsd el, amire gondolsz. Zsákutca! Ennél azért komolyabb stratégia készült! Ne félj magadhoz venni!" Józsefnek ideje sem volt arra, hogy alaposan végiggondolja emberszerű tervét, mert jött valaki. Hogy voltak-e szárnyai vagy sem, nem tudom. Álom volt csupán? Igen, de az a fajta, ami döbbenetes, de megvalósul. Ugye vannak ilyenek?
Karácsonykor sok mindenhez másképp viszonyulunk, mint év közben.
A mai nap teszek egy vallomást. Én már éreztem úgy, hogy nincs velem az Isten. Nem is egyszer. Túl sok volt belőlem és túl kevés belőle. Olyankor olyan vagyok, mint a bejgli, ami csupa tészta, mutatóban egy kis töltelékkel. József is ilyen volt.
A Biblia megjegyzi róla, hogy igaz ember. Kifogástalan erkölcsi bizonyítvánnyal, szorgalmas munkával, ács karrierje elején, fiatalon, erősen, Istenfélőn, szimpatikusan. Ám fél. Félelme nem Istentől jön. Más erők mozgatják. Fél felvállalni egy idő előtt várandós barátnőt. A kapcsolat komoly, a szándék tiszta, de a dolgok nem terv szerint mennek. József, mint ilyenkor bárki más, előveszi az eszét. Túl sok opció nem maradt. Az egyetlen racionális megoldása, ami még emberséges, hogy titokban elküldi. Sajnálom Mária, én ezt nem így képzeletem. Szakítani szeretnék. Menj.
Hányszor játszhatta el ezt József magában a tükör előtt? Minél többször, annál biztosabb lett igazában. Ezer férfiből ezer így tett volna.
Isten küldötte azonban feje tetejére állítja Józsefet. Isten földi futára olyat mond, és úgy mondja, amitől kezdve József tökéletesen fordítva lát mindent. Kiderül, hogy ez az igazi kép.
A mai nap teszek egy másik vallomást is. Én már sokszor éreztem úgy, hogy Immánuel. "Velünk az Isten." Mint amikor a tészta mutatóban van, a töltelék pedig majd kicsordul a finom bejgliből. Sok dióval, sok mákkal. És ahogyan ti is el szoktátok mondani nekem, hogy egy dolog beszélni istenről, jelenlétéről, a személyes kapcsolatról ás egy másik dolog megtapasztalni, ezzel én is épp így vagyok.
Ma délután meglátogatott Isten. Beültem a templomba imádkozni. Először egyedül voltam. Csak a nagy fa meg én. Vagy ötször felálltam. Hol a karácsonyfa tetejére tett csillag vezetékét igazgattam meg, hol a lelkészi hivatalba mentem be valamiért, hol telefonáltam valakinek valami borzasztó fontos ügyben, ami halaszthatatlan volt. Nevetséges dolgok, ahhoz képest, hogy eredetileg az örökkévalóval akartam találkozni. Ma délután szükségem volt egy templomra. A templomra és a csendre. Jó idő eltelt, míg éreztem, hogy velem van. Értetek imádkoztam. Meg a családomért. Jankáért, Villőért, Fülöpért, meg a születendőért. Olyan sok mindet el kellett neki mondanom. Gyűjtöttem már egy ideje. Félelmeket, vágyakat, terveket, áldásokat, csupa jó dolgokat ennek a jó kis gyülekezetnek. Éreztem, hogy a karácsony nem kezdődhetett el e nélkül.
A születés története nem kezdődhet el félelemmel. Tudták ezt a mennyországban. Tudta ezt Isten. A ti karácsonyotok sem kezdődhet el félelemmel, emberi tervekkel. Józsefnek kellett a találkozás, hogy megszülethessen a Megváltó. Ennek a világnak szüksége volt arra, hogy Józsefben megforduljon minden.
Ennek a világnak szüksége van arra, hogy benned megforduljon minden.
Nincs olyan nagy születésnap, mint Jézusé. Nincs még egy ember, akire ennyien emlékeznének! A fordulat bekövetkezett: velünk az Isten! Halljátok? Persze, hogy halljátok. Ezért jöttetek!
Ámen.