Ádvent 1. vasárnapja
Szentendre, 2014. november 30.
/Mt 21,1-9/
EÉK 131, 1, 298, 140, 306, 11

Horváth-Hegyi Olivér

Lassulás

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!

Néhány évvel ezelőtt egy gödöllői esküvő utáni vacsorára a Domony völgyébe hívtak Jankával, ahol sokat beszélgettem hitről, teológiáról a L'art pour l'art frontemberével, Laár András humorista gondolkodóval. Az akkor 7-8 év körüli kisfia is ott volt, aki szemmel láthatóan unatkozott a felnőttek társaságában. Édesapja leleménye erre is talált megoldást. Két nagy gondolat között lassúsági versenyt rendezett neki. Kijelölt egy távoli, kb. 200 méterre lévő pontot a domb oldalán és a feladat mindössze annyi volt, hogy kisfia a lehető leglassabban, de haladva jusson el oda és vissza. 22 perc nyugodt beszélgetés következett. Elképesztő komolysággal játszottak. Mivel a visszatérő bajnok elégedetlen volt futamidejével, ezért egyéni csúcsának megdöntésére vállalkozott és újra rajthoz állt.

Ádvent azt mondja: Várj! Csak lassan! Olyan lassan, ahogy csak tudsz! Egy szamár lassúságával közeledj, mert ő sem siet. Érkezik ő, de légy türelmes! Az ádvent azt is mondja: minden évben légy lassabb! Ha tavaly nem sikerült eléggé lelassulnod, az idén próbáld meg újra. Döntsd meg saját rekordodat! Versenyezz magaddal! A rohanó éneddel. Aki egy kicsit mindig előrébb van, mint kellene. A 21. századi szerzetesi élet egyik titka pont ez. Tudnak olyan lassan élni, hogy van idejük Istennel találkozni. Ez a kontempláció. A szemlélődés. Az ádvent kontempláció, a tempó visszafogása.
Egy lelkészbarátom mondta korai prédikációjában: "Boldogok a várakozók, mert ők megszelídítették az időt." Tán az idő szilaj lenne? Vadul rohan? Várakozással meg lehet szelídíteni, mint egy rókát? És igaza lenne a Quimby énekesének, Kiss Tibinek, aki azt énekli: "Lassulj le egy percre, ember, leelőzted magad."?

November, december mondatai így nyüzsögnek: Ezt még le kell adnom! Muszáj lezárni. Itt van a nyakunkon az év vége! Négy hét és itt a karácsony! Ilyenkor mindenki megőrül? Gyűlölöm a tömeget! Nem igaz, hogy mindenki ilyenkor akar vásárolni! Miért hagysz mindent az utolsó pillanatra?
November és december mondatai megölik az ádventet. Az ördög sok energiát feccöl ebbe. A hangos utcák műádventtel, hamis várakozással árasztják el a polgárt; a tömegember fejében nevek, ajándékok, feladatok cikáznak, egyre gyűröttebb bevásárló listák lapulnak a tárcákban; hallom: a szomszéd árusnál néhány decibellel erősebb a Jungle bell; a bóvlik, a ruhák ára az égbe röpködnek; az automobilok lassan araszolnak előre; a műádventi műember várakozásának pohara majd kicsordul, színültig van feszültséggel: dugóban, karácsonyfa alatt, gyermekének arcát lesve. Úgy érzi, fölfelé, egy magasztosabb érzés, hangulat felé halad, közben a lényeg feledésének homályába csúszik lefelé.

Mindez azon a napon is megvolt. Hangos volt az utca, sokan olyanok voltak, mint a Mikulás csomagban narancsot és mogyorót találó gyermek: mást vártak, mint akit kaptak. Azon a napon hasonló zsibvásári hangulat uralkodott: a tömegben mindenki szerette volna néhány decibellel erősebben kiáltani szomszédjánál: "Hozsanna a Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!" (9.v.) Azon a napon is sokan tervezgették, még talán listát is vezettek arról, mi mindent mondanak majd neki, ha a bevonulás után felérnek a templomhoz, mi az a három kívánság, amivel csak oda lehet menni hozzá, a csodatévőhöz. Azon a napon is ruhák lepték el az utcát. Röpködtek az ég felé, mert ki-ki levette felsőjét, és mint királynak járó vörös szőnyeget szőtték a métereket a magasból lehulló darabok. Azon a napon araszolva haladt szamárkáján az, akiről Keresztelő János azt mondta: "Építsétek útját, tegyétek egyenessé ösvényeit."

Hasonlóságok és különbségek. Ki-ki választhat magának ádventi szerepet. Mert hát most van a szereposztás. Valamit kell vállalnod, hiszen ebből a játékból senki sem tud kimaradni. Még csak most kezdődik. Még lehet dönteni. Te ki leszel ádventben? Ne gondold, hogy majd itt megmondják neked, ki légy. Isten nem oszt szerepeket. Ezt meghagyja nekünk. Különös, de hogy ki lettél végül, az 24-én este derül ki. Amikor visszatekintesz és talán erre a vasárnapra gondolsz.

Ádventi gyülekezet! Jézus megszelídítette az időt. Veszélyes időket éltek akkor pogányok és választott nép egyaránt. Most is veszélyes időket élünk. Ezért van szükségünk az alázatosan, de hatalommal, halálra ítélve, de a szabadulást hozva érkező Jézusra, a nagy időszelídítőre.
Baj van az időddel? Nem tudod beosztani? Kifolyik a kezedből? Elszalad? Vasfogát csikorgatja? Pénzben méred? Igen. Az ádvent megtanít várni. Ez a várás jó várás. Ilyenkor mindig történik valami. Úgy, ahogyan azt a templomunk elé felállított új karácsonyi jelenetünkben vörösfenyőből faragott pásztorok esete is bizonyítja. Várták, várták, hogy az éjszaka elmúljon, aztán olyan hirtelen és váratlanul lett nappal, mint még soha. Történt valami. Vagyis történt valaki.

Amikor Jézus megérkezett az emberiséghez, olyan hirtelen és váratlanul lett világos és tiszta minden, mint még soha. Ahová Jézus megérkezik, ott letisztulnak a dolgok. Ezért fontos ádvent. Várd ezt a letisztulást, ezt a tiszta fürdőt. Még 24-et alszunk. Még 24 estéd van családod körében, az ádventi koszorú imádságos légkörében.
Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? - kérdezi Jézustól Keresztelő János. Jézus is ezt kérdezi. Én vagyok az eljövendő, vagy mást vártok? A gyülekezetnek erre a kérdésre igennel és aztán nemmel kell válaszolnia. Igen, Jézus, te vagy az eljövendő. Nem, nem várunk mást. Igen az ádvent már a tied. Nem az enyém, nem a családomé, nem a munkámé, hanem a tied, mert téged várlak. És nem várok mást. Egyedül téged.

"Itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzátok az üdvösség ..." (Rm 13,11b) Ez igaz a Jeruzsálembe bevonuló Jézust imádó tömegre és igaz az ádventi templomba érkező gyülekezetre. Ébredjünk fel! Itt az ádvent! Várjunk! Szelídítsük meg az időt!
Ámen.