Szentháromság ünnepe utáni utolsó előtti (Reménység-) vasárnap
Szentendre, 2014. november 16.
/Ez 34, 17-22/
EÉK 358, 9, 298, 526, 385, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Kettős reménység
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Isten lemondott magányos, a téren és időn kívüli örökkévalóság tökéletesen tiszta szabadságáról. Megosztotta magát legkedvesebb teremtményével. A végtelen beköltözött a végesbe. Velünk osztotta meg magát. Ettől fogva egy különleges történet vette kezdetét. Ő pont annyira szeretett minket, mint amennyire az Atya, a Fiú és a Szentlélek szereti egymást. Ez a szeretet azóta mit sem változott. Mi annál inkább. Míg ő kezdetektől ugyanaz volt és maradt, mi sokat alakultunk. Tudjuk ezt jól mindannyian. A bűn rettenetesen sokat csavar rajtunk.
Ítélet vasárnap után, örök élet vasárnap előtt reménység vasárnapja van.
Reménység vasárnapján Isten népének háza táján néz körül. Ezékiel próféta - Jeremiás prófétával együtt - nem a pogányokról szól, hanem a kiszemelt, kiválasztott és nagy becsben tartott lényekről, az ember-ember kapcsolatáról. Ez a téma Jézust is intenzíven foglalkoztatta.
Az akolban nagy a tülekedés. Van itt minden! Elnyomás, figyelmetlenség, csőlátás, önzésben kiélt erőfölény, embertelen viselkedés, szegények, kisebbek, halkabbak, szürkébbek, kevésbé tehetségesek, szelídek, tiszta szívűek, irgalmasok, békét teremtők eltaposása. Akik miatt Isten önkorlátozó lett végtelen szabadságában, azok önmaguk hiúságának rabjai. Az akol káosza a kozmosz csúfsága. A bárányok akár együtt vannak, akár kisebb távolságra egymástól a legelőn, képtelenek a káoszon, egoizmusukon uralkodni és rendet teremteni. Ehhez egy jó pásztor kell!
A Biblia jó pásztorról szóló részei a legmagasabb szintre mutatnak. Ezékiel próféta könyvének 34. fejezetében a jó pásztor uralkodását írja le. Az igénk előtti szakaszban így kezdi: "Így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat és én viselem gondjukat." (11.v.), amit később így folytat: "igazságot teszek bárány és bárány között" (22b)
Mi ennél az ígéretnél meg is állunk. A hívő ember reménysége ez.
Reménység. Mikor reménykedtél utoljára úgy igazán? Miért van szükségünk reménységre? Miért szeretjük ezt a szót: remény. Miért van olyan érzésünk, hogy ez a szó fölfelé ívelő tendenciát mutat?
A fizikában megfigyelhetünk egy általános jelenséget. Minden a biztosra, valamilyen nyugvópont felé törekszik. A tárgyak szeretnek megállapodni, az univerzumban szinte minden stabil szintre törekszik.
Mi akkor érünk el egy már viszonylag elviselhető stabil szintet, ha biztonságban érezzük magunkat, családunkat. Addig megyünk, addig teszünk-veszünk, dolgozunk, fáradozunk, míg el nem érjük. Ehhez bizony egy élet is kevés. Hiába törekszünk a teljes biztonságra, valami mindig megzavar bennünket. Törékeny ez az elképzelés, mégis legtöbben ebbe az irányba mennek.
A hívő ember is biztonságra törekszik. Nyugvópontunkat Ezékiel a jó pásztorban mutatja meg. Végleges stabilitás, igazság akkor lesz, ha a jó pásztor uralkodik közöttünk. Biztonságunk záloga Jézus a jó pásztor. Amikor az akolban nem a bárányok választanak maguk közül vezért, hanem a jó pásztor lesz a nyáj mindene.
Ez a reménység szólal meg az igében.
Reménysége kettős. Egyrészt a nyáj átalakulása, a bárányok jellemének megváltozása már itt elkezdődik.
Weöres Sándor: A nagy fordulat ... című versében erről az átalakulásról ír "A nagy fordulat egy ember életében: / „nekem mi jut" helyett "mi fakad belőlem?" / S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó / fényes legyen és folyton tisztuló." A pásztor ezt az "átalakítást" úgy végzi, hogy közben nem erőszakos, félelmet keltő, követelőző, hanem igazságos és felettébb érzékeny, együttérző, megbocsátásra kész és ahogyan az igehirdetés után éneklünk majd Jézus tekintetéről: szelíd. "Szelíd szemed Úr Jézus ..."
Jókai Anna író és költő gondolata, hogy „a legnagyobb önzés a szeretetvágy, a valódi, áradó szeretet hiányát mutatja….”
A szeretetvágyat a környezet kelti. Mi keltjük őbenne. Mi vagyunk tehát az orvosai is azoknak, akik éhezik a szeretetet. A nyájon belül a jó pásztor mentorálása mellett nem létezik, hogy valaki szeretetéhes marad. Ahol Jézus ott van, szeretetből nincs hiány.
Egyrészt tehát a reménység a jobb világra, arra, hogy a nyáj működhet jól már itt a földön megmutatkozik.
Másrészt a reménység az utolsó napon túlmutat. Az utolsó ítélet után, a mikor a jó pásztor uralkodik majd, tökéletessé válik minden. Ez idáig az emberiség történetében mindössze egy kéttagú nyáj létezett úgy, ahogy majd egykor fogunk létezni. Tökéletes bárányélet Ádámnak és Évának adatott meg. Visszavágyunk a bűntelen nyájéletbe. Lesz nyugvópont, lesz egyensúly helyzet, tökéletes harmónia. Jézus jobb keze felől állók, akik a legkisebbekben felismerték krisztust ott állnak majd. Reménységünk, hogy mi is ott leszünk. Együtt, egy Lélekkel.
Ezékiel próféta jövendölése bátorító. Csakúgy, mint egy héttel ezelőtt, ítélet vasárnapján, amikor arról volt szó, hogy micsoda vigasztalás tudni, hogy az ítélet annak a kezében lesz, aki már most tenyerébe veszi az életünket. Ő a mi reménységünk. Készüljünk együtt.
Ámen.