Szentháromság ünnepe utáni 21. (Ítélet-) vasárnap
Szentendre, 2014. november 9.
/Ám 5,14-20/
EÉK 493, 10, 297, 495, 526, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Krisztusban nem kell félned az ítélettől

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!

Sokszor éljük át, hogy az egyház népszerűtlen. Mi lelkészek ezzel szinte minden nap találkozunk. Kritika illet minket, amikor valami újat építünk: templomot, iskolát, szeretetotthont, vagy átépítünk egy temetőt, lecserélünk egy régi autót, mert az egyház ezt a vagyont költhetné a szegényekre - mondogatják a kívülállók; szó éri házunk elejét, ha kiderül, hogy az egyházban is emberek vannak, akik bűnösök és bűnbocsánatból élnek, ezért be sem teszik lábukat a templomba; sokak szerint tavaly befurakodtunk az iskolákba és már ott is építjük a mi kis rendszerünket a hit-és erkölcstan álruhájában; nem nézik jó szemmel, ha olykor kimegyünk a templom falain kívülre, holott a vallás magánügy - halljuk úton-útfélen. De rosszallóan tekintenek ránk akkor is, amikor az ítéletről, bűnről, az elveszett emberről beszélünk. Még az egyházhoz tartozók is el-elejtik, hogy nem azért jönnek templomba, hogy ilyeneket hallgassanak, van nekik elég bajuk.

Félve olvastam el kétszer, háromszor, aztán még egyszer az igehirdetés alapigéjét. Kényes és népszerűtlen erről prédikálni. Ilyen kemény szavak nem sokszor kerülnek szószékre. Mindenfelé sírni fognak, jajgatás lesz, sötétség lepi el a környéket, menekülni kellene, de nem lehet, a reménytelenség leple takarja be a világot az ítéletkor.

Az oltár előtti felolvasásra rendelt Máté evangéliumából szóló igét nem olvastuk fel, mert keresztelőnk volt, de az még rettenetesebben hangzik, ráadásul egy fél fejezeten keresztül. Jézus előrejelzése szerint az utolsó ítéletkor, a nagy megpróbáltatás idején olyan nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta. Márpedig ha valaki, akkor Jézus tudja.
Én is beleborzongok. Minél több gyermeket bíz ránk Isten, annál többször gondolok ezekre a bibliai szakaszokra. Talán többek kérdése: Vajon mi lesz velünk? Ha most jön az utolsó ítélet a mi nemzedékünkben, mondjuk jövő héten kedden, mi lesz a bölcs magatartás? Mi lesz velünk?
Aztán vasárnapra készülve előttem volt ez a gyülekezet. Az egyházi esztendő végén minden évben eljön az ítélet vasárnapja, amikor ehhez hasonló igék hullnak az ölünkbe és ezekkel kezdenünk kell valamit.

Mielőtt kihámozzuk Ámósz soraiból az evangéliumot, értsük meg a próféta szavait. A felolvasott hét igevers nem egyszerűen prófécia, hanem egy siratóének része. Ámósz idejében megszűnt a mintegy negyvenévnyi arám szorongatás, Izrael népe levegőhöz jutott és megerősödött mind gazdasági, mind politikai téren. Tegnapi szóhasználattal élve a környező népek elemzői stabilra javították a választott nép besorolását. Ezekkel a sikerekkel egy időben általánossá és fokozottá váltak a társadalmi különbségek szegények és gazdagok között. A gazdagok már észre sem vették a gazdagságuk növekedése miatti mélyszegénységben élőket. Természetessé vált, hogy vannak nélkülözők és vannak dőzsölők. A szociális bűnök az egység, így a nép bomlását idézték elő. Ámósz Istentől kapott feladata a figyelmeztetés: ha így folytatjátok, végetek lesz, számot kell adnotok mérhetetlen kapzsiságotokról. Ámósznak igaza lett. Az ország északi része elpusztult, a pogány kultusszal keveredtek, az egy Isten hitük megrendült. Elfordultak tőle.
Ámósz, Jézus, Pál apostol és János apostol egybehangzó, közel ezer év különbséggel leírt végső napi tudósítása, amit Jézus így diagnosztizál előre: "a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül" (Mt 24,12) az Emberfia eljön és az ég egyik sarkától a másik sarkáig látni fogjuk őt. Ez az időszak elviselhetetlenül rossz lesz azoknak, akik elfordultak Istentől. Belegondolni is hidegrázós, nemhogy átélni!

Kedves testvérek! Bevallom, szívem közepén mégsem ez a pánikszerű félelem van. Azt szeretném megosztani a gyülekezettel, amit Csepregi Béla bácsi egykori ébredési mozgalom evangélikus igehirdetője mondott: "Nagyon vigasztalónak érzem, hogy lesz ítélet."
Gondoljunk csak bele. A bűneset óta az utolsó ítélet napja lesz az első, amikor nem a pénz, a hatalom, a vágyak, az erőszakosabb, az okosabb, az érdek, a becsvágy, vagy a véletlen irányítja majd az eseményeket, hanem maga Isten. Isten veszi kezébe ama napot. Isten hívő népe felett nem uralkodik majd a gonosz, az ördög nyugton marad, mert le lesz láncolva, nem szabadulhat el a pokol. Jó kezekben leszünk. Az utolsó ítélet ugyanis mindössze annyi lesz, hogy Isten kettéválasztja az élők és holtak óriási tömegében gyermekeit és a többieket. Rögvest védelmet nyújt azoknak, akik az övéi. Azt olvassuk: "... maga az Úr fog alászállni a mennyből és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, aztán mi, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön, az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok egymást ezekkel az igékkel." (1Thessz 4,16-18) Lesz egy ezt megelőző időegység, ami az utolsó idők jeleit érezteti majd. De ha ezt az örök élettel vetem össze, semmiség.

Ha magunk elé képzeljük ezt a napot és látjuk a jelenések könyvében leírtakat, ahogyan az Apostoli Hitvallásban is elmondtuk, az Atyaisten ül a trónon, van-e ennél vigasztalóbb? Akiben hiszünk, aki életünk vezére, akihez tartozunk fog teljes nyugalommal és hatalommal ülni a trónon és minden angyal, szeráf, kerub az ő akaratát, parancsszavát lesi. Egy nagy rend lesz. A sátán itt mindenbe beleszól, sokszor ő irányítja szavainkat, beleesünk a nekünk készített csapdájába, össze-vissza kuszál minket, megbetegít, leuralja életünket. Ott már nem szólhat bele semmibe. Hallgass lesz a neve.
Sokan sóhajtanak, hogy többé nem látják szeretteiket, kik előrementek. Olyan megnyugtató belegondolni abba, hogy az utolsó napon szeretteink is feltámadnak. Együtt leszünk mindannyian.

A szentendrei temetőben tegnap emlékeztünk az evangélikus lelkészcsaládban felnőtt Hamvas Béla filozófus géniusz sírjánál halálának 46. évfordulóján. A Karnevál című, Szentendrén írt regénye ezekkel a sorokkal fejeződik be: "Legalább a kapuig érjek, az ígéret földjére legalább egyetlen pillantást vethessek, egyetlenegyet -"
De mi tudjuk, hogy akik szeretik az Urat, azok nem egyetlen pillantást vethetnek majd rá, hanem egy örökkévalót.

Luther Márton, amikor a lelkészeket tanította gyakorlati teológiára, ezt mondta: "A szentséget (a keresztséget és az úrvacsorát) ne a hitetleneknek, hanem a hívőknek szolgáltassuk ki, akik hitüket kinyilvánítják és megvallják. A többiek kerüljenek oda, amiben hisznek." Aki másban hisz, az nem kerül Isten országába. Minden más hit hiábavaló.
"A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene. ... Szeressétek a jót." (14-15.v.) Ezért szükséges a Bibliát tanulmányozni, az igehallgatásra. Ezért jó hittestvérekkel itt a gyülekezetben megbeszélni helyzeteinket, döntéseink előtt kikérni egy nálunk bölcsebb keresztény ember tanácsát, aki nálunk jobban kiigazodik Isten igéjében.

Bizakodj és legyen vigasztaló számodra, hogy ha Krisztust követed és ő a mindened, akkor nem a sötétség, fény nélküli borzalom vár rád, amit Ámósz próféta hirdetett, hanem te is ott leszel a fehér ruhások között, ahol valami új kezdődik. Te is meghívást kaptál az üdvözültek mennyei seregébe, személyesen a Sereg Urától. Minden nap fogadd el a meghívást és élj ehhez méltóan hittel, engedelmességgel, Isten és ember iránti szeretettel!
Ámen.