Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap
Szentendre, 2014. november 2.
/1Pt 1,13-16/
EÉK 52, 9, 296, 454, 311, 12
Horváth-Hegyi Olivér
Reménység és szentek legyetek
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Az evangélikus, de mondhatnánk protestáns bibliaértelmezés alapján Mindenszentek ünnepe nincs. Tekintettel arra, hogy nekünk nincsenek szentjeink, a keresztyén történelem kiemelkedő alakjai, akiket azzá teszünk, mi a halottak napja alkalmából megyünk ki a temetőbe emlékezni, gyógyulni, imádságban és az örökkévaló felé tekintve, de nem a kétezer év alatt felhalmozott szentek sokasága miatt. Egy ilyen szentírási hely felolvasása után ezért lehet kérdése a mai gyülekezetnek: de hát akkor hogyan értsük azt, hogy "Szentek legyetek, mert én szent vagyok." (16.v.). Hát mégis vannak szentek? Nekem is szentnek kellene lennem, nem csak Keresztelő Jánosnak, Istvánnak, vagy II. János Pál pápának?
Péter apostol levelét bátorításul írta azoknak a keresztényeknek, akik kis csoportokban, meg nem értetten, üldözötten, elnyomva, ezekből fakadóan pedig sok-sok kísértésnek kitéve éltek a pogány többség között szerte Kis-Ázsia területén. Péter bátorításának alapja személyes meggyőződése. Számára nem volt kérdés Jézus isteni személye, ígéretei, ezért beszél igénkben egyfelől a reménységről, másfelől a szent életről a világ legtermészetesebb dolgaként.
Tekintettel arra, hogy a levélben ez a kettő nem logikai felsorolás, hanem egymás mellé illesztett két téma, amit még másik kettő is követ a fel nem olvasott versekben, amit otthon érdemes elolvasni, e két témát én most megcserélem és így hirdetem az igét.
Kezdjük hát a másodikkal! Szentek legyetek! A szentség isten védjegye. A neki járó jelzőt már az Ószövetségben is gyakran használják. Szentsége megközelíthetetlenné teszi őt a földi körülmények között. Sem Mózes, sem Pál apostol, sem a többiek, akiknek megjelent Isten valamilyen formában nem maradtak volna életben.
A bűneset óta ekkora a különbség Isten szentsége és az ember reális állapota között. Mégis szentek legyetek - szólít fel az apostol karakteresen.
Ám nem abban az értelemben, hogy ti is váljatok szentté, hiszen ki tudná közülünk követni Isten szentségét bűntelenségben, tiszta ragyogásban, makulátlan lélekben? Ha azonban mi Isten gyermekei vagyunk, akkor, mint gyermek az édesapának engedelmességgel tartozunk. Ha engedelmeskedünk neki és az életvezetés tőle kérjük, követői, tanítványai vagyunk. Úgy, ahogy a mohamedánok Mohamedet, vagy a marxisták Marxot követik a szent Istent a szentek követik. "Legyetek szentek!" (Többek között azért nem akarta Luther, hogy az őt követők lutheránusoknak nevezzék magukat, mert számára Jézus volt a követendő, nem pedig egy wittenbergi szolgája.) Hát Mohameddé válik a mohamedán, vagy Lutherré válik egy lutheránus? Ilyen értelemben Szentté válik egy szent? Semmiképp sem. De azt sugallja ez a mondat, amit mindenki gondoljon végig saját életében, hogy Péter apostol nem arra buzdít, hogy legyen az életetekben helye a szentnek, hanem teljes életviteletekben szentek legyetek.
Látszódjon meg, legyen szavainkban hallható, hogy mi a szentet követjük.
Ez a szent élet nincs időhöz és térhez, vagy akár szavakhoz kötve. A hitben járó feleség, ahogyan az apostol később írja magaviseletével, szavak nélkül, tiszta élettel nyerje meg az evangélium ügyének hitetlen férjét; egy nagymama legyen hiteles, Krisztust magán hordozó hitetlen, evilági unokái előtt, ha azok unalmasnak tartják a templomba hívogatást, vagy a Biblia olvasására való buzdítást; egy hívő férfi, vagy nő ne legyen pletykás, rosszindulatú, szitkozódó, zsörtölődő, közös ellenséget kereső szomszédi, vagy barátai körében, hanem Luther tanácsát megszívlelve mindent felebarátja javára magyarázzon, legyen béketűrő; egy gyülekezet vegye észre, ha valaki mostanában csatlakozott, legyen érdeklődő, figyelmes saját tagjaival, lássa meg, ha segíteni kell. Szentek, a szent isten követői legyünk mindenben, ezért a legtöbb, amit tehetünk, hogy Jézustól tanulunk és szavak nélküli igehirdetőkké válunk, ahogyan Isten szentséges közelsége is átformál téged, engem. Ugye, hogy így van?
A levélrész másik témája a reménység.
A tanatológiával, azaz haldoklókkal, halállal, gyásszal foglalkozó Ribár János egykori orosházi evangélikus lelkész így vélekedett egy interjúban: "Ha a halálnak nincs pozitív megoldása, csak üres és negatív vélelmezése, akkor annak nagyon komoly pszichés és társadalmi következménye van." (Híd, 2009/1, 10.o.)
A hívő keresztyén haláláig az örök életben reménykedik, aztán megéli. Péter apostol felszólít: "Teljes bizonyossággal reménykedjetek!" (13.v.) Szinte érezni lehet az apostol aggódását. Mi van, ha ezek a kis-ázsiai gyülekezetek nincsenek teljes reménységgel az elmúlást követően? Egy lelkészkollegám (Győri János Sámuel) egyszer azt mondta, hogy Isten nem a temetőbe, hanem a menyegzőre vár. Egy másik lelkésztestvérem (Keveházi László) mesélte, hogy egyszer egy idős haldokló nénit látogatott, aki nagy nehezen felkelt az ágyáról és a kamrájába vitte, ahol megmutatta neki előkészített koporsóját, benne az énekeskönyvvel, ruhával és azt hiszem a pénz is odakészítette. "Ez az én utolsó szállásom." Szolgatársam elsápadt, mert egy templomba járó néniről volt szó, aki most, hogy élete végéhez közeledett, a koporsót tekinti végső helynek. Érezte ezt a néni is, de ott nem szólt.
Egy kis idő elteltével újra hívatta a lelkészt a néni, aki kezét tördelve mondta: "Úgy szégyellem magam, hogy a koporsóra mondtam, hogy utolsó szállásom." Tudom, hogy Jézushoz megyek, tisztelendő bácsi, erről tessék prédikálni a temetésemen!
Péter apostol azt írja, hogy két úgymond feltétele van az örökélet reménységének. "Ezért tehát elméteket felkészítve legyetek józanok" (13.v.) Elméteket felkészítve. Pontosabban az „elme derekát felövezve”, mai szóhasználattal élve az elme ingujját feltűrve, készen állva az indulásra, ahogyan a nép is készen kellett hogy álljon a pászka vacsorájának elfogyasztására az egyiptomi fogságból való szabadulás idején. Elménkben, gondolatainkban mindenkor legyetek éberek, ahogyan a csángó esti népdalba énekeljük "De én Uram, úgy megyek ágyamba, / mintha mennék gyászos koporsómba" (EÉK 129,2).
A másik feltétel a józanság. Aki újjászületett, az a részegeskedést, az alkohol mértéktelen fogyasztását, így az elme bágyasztását, a józanság ellenségét, a tudat megváltozását, ami kísértéssekkel és bűnbeeséssel jár, elveti. Vagyis az apostol arra figyelmeztet a reménységgel kapcsolatban, hogy ne igyunk annyi alkoholt, ami elhomályosítja a szemünket és elveszítjük a józan ítélőképességünket! Csak így tudunk hitben járni, imádkozni, szeretni házastársunkat, gyermekeinket, végezni munkánkat, becsülettel keresni kenyerünket, megbántás nélkül beszélni és cselekedni barátainkkal.
Legyetek szentek és reménykedjetek a halál utáni életben! Egyik sem képzelhető el anélkül, aki az egész történetet tartja. Jézus halálával s feltámadásával alapozza meg ezeket. Isten nem a halálba hívta előre ment szeretteinket, hanem az életbe. Minket is oda hív. A sír nem az utolsó megálló, a megpihenés, a megnyugvás helye, hanem csupán emlékhely. A mi reménységünk, hogy szent életünk lehet már itt a földön, mint követői és kegyelméből odaát valóban olyan szentek lehetünk, mint amilyen ő. Felkeltette benned a vágyat az ige?
Ámen.