Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap
Szentendre, 2014. október 19.
/Kol 3,17 - 4,1/
EÉK 362, 9, 296, 481, 444, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény család

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!

Igaza van-e Pál apostolnak ma, amikor a feleségek férjük iránti engedelmességről beszél a feminizmus korában, ahol a nők olykor már férfi szerepet vállalva irányítanak és az apák mennek gyesre? Van-e valami keresnivalója annak a gondolatnak, hogy a férj szeresse feleségét és csak azt az egy asszonyt egy életen át, amikor a férfiak úgy általában, de keresztény körökben is laza szárnycsapásokkal szállnak virágról virágra? Lehet-e ilyen mondatokat mondani a gyermekközpontú nevelést transzparensen hirdető 21. században, korlátozva a gyermek szabadságát, hogy a gyermek fogadjon szót szüleinek minden tekintetben, még 16-18 éves korában is?
És egyáltalán hogyan néz ki a kétezer évvel ezelőtt élt apostol mondata a posztmodern társadalomban a multinacionális cégek világában, hogy ti. ti munkavállalók tiszta szívvel dolgozzatok a gépsorok mellett! Tiszta szívvel a gyárban? Milyen zagyva beszéd ez? Vagy használható-e még a Biblia ilyen kijelentése: amit tesztek a cégnél, a családi vállalkozásban, vízvezetéket szerelve, iskolában tanítva, közalkalmazottként, köztisztviselőként, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak és nem úgy, mint az embereknek! Úgy legyek informatikus és programozzak, mintha az Úrnak végezném? Úgy főzzek, mintha Istennek főznék? Úgy altassak az oviban, mintha Istennek tenném? Úgy legyek mérnök, mintha az Úrért lennék az? Ki hallott már ilyet?

A korszellem megváltozott, a magyar valóság más, azok a családi rendszerek, amelyek az Újszövetség korában működtek felbomlottak. Alig esketünk, lassan nem lesznek férjek és feleségek, állandó szülő-gyermek konfliktusok szabdalják a családok idegeit, a család, mint egység kétséggé vált, munkába pedig nagyon sokan nem szeretnek menni, utálják a hétfőt, a főnököt, mégis, valami rabszolgaság-történet ül az egészen. Társadalmunk nagy része rabja a munkának, vagy munkahelynek, amit közben nem szeret. Érdemes ezeket úgy végiggondolni, hogy ezek közül mi az, amit nem gazdasági alapon szemlélünk. A házasságkötésnél szemponttá vált, hogy a fiatalok mikor járnak jobban anyagilag, mert hazánkban a párok eleve válásra rendezkednek be és külön kasszán élnek. A gyermekvállalásnál szobákat, négyzetmétereket, fizetést, autóüléseket számolnak és az iskoláztatás költségeit, no meg a kényelmet. A munkavállalásnál pedig többnyire a fizetés mértéke számít mindenekelőtt.
Mindeközben mindebből levonható, hogy erkölcsi krízisben élünk. Morális életünk viszonylagossá vált. A másik emberhez igazodunk, aki egy kicsit lazább erkölcsöt vall. Így esik szét az egyénnek, a mikroközösségeknek, a családnak drága élete.

Pál apostol mindazt, ami a házastársi, szülő-gyermek kapcsolatra, illetve munkavállalásra vonatkozik a felolvasott igeszakasz első mondatára és az ún. házi tábla igéi közé illesztett szavaira építi: "Amit pedig szóltok, vagy cselekedtek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek." (17.v.) "Ahogy illik az Úrban", "ahogy kedves az Úr előtt", "félve az Urat", "mintha az Úrnak tennétek".
Pál olyan rendet ír le, ami nem teszi tökéletessé a családot és a társadalmat, de egészen más fényben tünteti fel a hétköznapi dolgainkat. Nem tesz mást, mint kimondja: Istennek helye van az életetek minden sarkában. Ki lehet őt hagyni a párkapcsolatotokból, lehet nélküle nevelni gyermeket, dolgozhat valaki anélkül, hogy Istent belekeverné a hivatalos munkájába, de ennek csak erkölcsi romlás, káosz, rendetlenség, nyűglődés, örök küzdelem, nem akarás, végül nyögés lesz a vége. Ha van más út, akkor kell ez nektek?

Igen, van más út. És én erről a másik útról szeretnék nektek beszélni. Nem csak azért, mert a kolossébeliekhez írott levélben ezt olvassuk, hanem mert meggyőződésem, hogy működik. Jól járható, szerethető, élhető, felhasználóbarát út ez. Arról beszélek, amikor a férj, a családfő hitben járó férfiú, aki minden nap Isten vezetését kéri és minden este imádkozik a családjáért.
Arról beszélek, hogy egy ilyen férjnek a feleség persze, hogy engedelmeskedik, vagy, ahogy a görögből szó szerint fordíthatjuk: odafigyel, ráfigyel a szeretetteljes bizalmi kapcsolatban, ami közel sem a parancsra, alá-fölérendeltségi viszonyban engedelmeskedni. Értjük ezt a szót, ugye? Fölnézni valakire, aki maga is Istenre figyel. Arról beszélek, hogy a gyermeket hitben, következetesen, érzelmi biztonságban nevelő szülők iránt könnyű engedelmesnek lenni. És arról szólok, hogy aki az Úr Jézus nevében tesz mindent, az nem uniformizáltan szeret, hanem Gary Chapman (Egymásra hangolva) keresztény családterapeuta nyomán a szeretet öt nyelvét megtanulja, amivel úgy szereti a másikat, ahogyan arra neki van szüksége és nem úgy, ahogyan a szerető szerint jó. Mert egy gyermek, vagy egy házastárs úgy lesz engedelmes és szeretni képes, ha őt egészen személyesen tudjuk őt szeretni az szeret öt nyelvén, ami az elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, (testi) érintés nyelvén.

És arról is beszélek, hogy a kenyérkereső munka persze legyen kenyérkereső, de azt végezd úgy: olyan precízen, lelkiismeretesen, becsülettel, áldozatkészen, jó kedvvel, felszabadultan, mintha az Úrnak tennéd: nem magadért, hanem másokért, nem érdekből, hanem tisztességből. És ha olyannak foglalkozol, amit nem tudsz így végezni, gondolkozz el azon, hogy helyeden vagy-e? Tényleg ezt akarja Isten? Azt a munkahelyet, azt a beosztást, azt a vállalkozást?

A házi tábla a keresztény férfi, nő gyermek szabadságáról szól. Ki ne akarna közülünk szabadon, szárnyalva, felhőtlenül élni otthonában, munkahelyén?
Keresztény családban felkelni, keresztény családban kikapcsolódni, keresztény családban tanulni, takarítani, tervezni roppant jó dolog. Miért? Mert a főnök Isten. Az erőforrás az Úr. A példa Jézus személyre szabott szeretete, empátiája és elfogadása. Az értékrend a Biblia. A konfliktusok, nagy családi bajok megoldása nem a széthúzás, az egymástól való távolodás, a haragtartás, hanem az összetartás, a megbocsátás, az engedelmes szeretet.

Igaza van? Van-e keresnivalója? Lehet ilyet mondani? Használható még? Az igehirdetés elején feltett kérdések talán a ti kérdéseitek is. Nektek kell megválaszolni. Kutassátok a válaszokat! És ha megtaláltátok, tegyétek le a több generációs projekt fundamentumait. Alapozzátok meg gyermekeitek jövőjét Krisztussal! Éljetek az Úrnak! Tervezzetek hosszútávon - Istennel!
Ámen.