Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap
Szentendre, 2014. szeptember 28.
/Apcsel 8,14-25/
EÉK 341, 10, 372, 82, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Ingyen
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
"Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán." Szeret-e téged valaki igazán? Mi mindennek kellett, vagy kell még történnie, hogy ezt így gondold? Milyen utat jársz éppen és hol tartasz ebben? És mi döntötte el, hogyan alakítod életed fontossági sorrendjét? Goethe (német író) szavait akár Jézus, Pál apostol, vagy épp mai misszionáriusunk, Fülöp testvér is mondhatta volna. De gondolom, vagyunk itt a templomban jó néhányan, akik hasonlóan gondolkodunk, mint a nagy 18-19. századi német író. Akik szeretetre vágyunk és a pénz, a jólét, a kényelem egyáltalán nem boldogít. Egyedül a szeretet.
Igénkben Simon mágus, Szamária megtért, de még mindig borzasztó anyagiasan gondolkodó varázslója még nem jutott el idáig.
Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvben azt olvassuk, hogy az idegenek lakta Szamáriában Fülöp testvér jó munkát végzett. "A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott Jézusról" - írja Lukács, ráadásul mindezeket jelek is követték. A tisztátalan lelkek megtisztultak, vagyis ha valakinek volt valami megkötözöttsége, az Jézus nevében és erejével szabaddá lett attól, a betegek pedig sorra gyógyultak. Fülöppel volt Isten és ezt érezte az egész nép.
Simon mágusnak tetszett Fülöp népszerűsége, ráadásul idő közben a nagyok, Péter és János is megérkezett a városba, akik kézrátétellel adták tovább a Szentlelket. Látva ezt Fülöp, miután ő is részesült a keresztségben, Jézus követőjeként ő is hasonló szolgálatot szeretett volna ellátni, mint az apostolok. Pénzt, sok pénzt ajánlott nekik ennek a lelki kincsnek a megvételére. Péter és János szinte gorombán, átkot szórva mordul fel Simon ötletére. Az egyház kollektív tudatában olyan erősen megmaradt Simon mágus megvesztegető, pénzzel bármit meg lehet oldani magatartása, hogy a szimónia szóban is megörökítette ezt a negatív szerepet, ami a lelki, egyházi tisztségek pénzért való árulását jelenti.
Simon mágus birtokolni szeretett volna valamit, amit nem lehet birtokolni, csak ajándékba kapni.
Elgondolkodtam azon, hogy mennyi minden van körülöttünk és nálunk, akit, vagy amit birtoklunk. Sok mindenre tudjuk azt mondani, hogy fölösleges, pláne, ha belegondolunk, hogy milyen erőfeszítéseket tettünk azért, hogy a miénk legyen.
Élettörténetek jutnak eszembe. Valaki a számára fontosat nagy nehezen megszerezte, vagy megtartotta, de egyrészt miközben dolgozott, szervezkedett, okoskodott, számítgatott és tört előre, vagy felfelé, elveszítette azokat, akik régen szerették, másrészt, miután teljesen az övé lett, vagy az övé maradt egy szemernyi örömöt sem érzett. Ez vonatkozik egy házastársra, egy üzletre, egy autóra, egy házra, egy új cipőre.
Péter és János személyesen élték meg, milyen volt Jézustól kapni az erőt, a bátorságot, a szeretetet, a lelki ajándékokat. Az a három év, meghatározta egész gondolkodásukat. Jézus isteni, kristálytiszta erővel dolgozott, isteni hatalma volt és ezt a tisztaságot adta tovább tanítványainak, akikből később apostolok, küldöttek lettek. Péterék felháborodása érthető. kiakadtak, mert valaki aranyért akart hozzájutni az istenihez.
A szimónia szó nem véletlenül került be az egyházi szóhasználatba. Hány és hány püspök és pápa tett szert igen nagy hatalomra, olykor egész földrészek felett, mert volt elég pénze. Ha az interneten valaki böngészik, hamar rátalál olyan tanfolyamokra, ahol ezoterikus módszerekkel tanítják a lélekgyógyászatot, a kézrátételes univerzális erőket összegyűjtő áldást és megannyi csacskaságot igen magas összegekért. Erre mondta Péter: "Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, pénzen megszerezheted az Isten ajándékát." (20.v.)
Nagyszülők vásárolják meg az unokákat, gyermekek gondoskodnak lelkiismeret furdalásból szüleikről. A szeretet nem megvásárolható. Sem egy biciklivel, sem kisebb korban édességekkel, sem magas szintű luxus öregotthoni ellátással, sem újabb és újabb gyűrűkkel, wellness hétvégékkel.
De az Isten fenséges dolgaival még inkább így vagyunk. A középkor egyházi förtelme volt, hogy a lelkeket kivásárolták a pokolból, vagy a tisztítótűzből. Luther ezt nem bírta. Látta azt a mérhetetlen anyagias életet, amibe már a mennyek országát, a bűnbocsánatot is bevonták. "Térj meg e gazságból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsájtja neked szíved szándékát." (22.v.) - tanácsolja Péter a megtéved Simon mágusnak.
Talán ebben a gyülekezetben senki sem azért fizet egyházfenntartói járulékot, adakozik az istentiszteleten, vagy ad adományt egy-egy kazuálé kapcsán, mert úgy gondolja, hogy ezzel meg tud venni egy kis lelkit. Ha valaki közülünk ezt gondolná, változzon meg gondolkodásában. És ez nem csak a forintokban mérhető áldoztavállalásra, vagy cselekedetekre igaz. Jézus kegyelemből szerzett üdvösséget nekünk, amit hit által kapunk meg. Hit által megy át egy szerettünk ebből az életből a másik életbe. Hit által bocsájtja meg vétkeit Isten neked is és nekem is. Hit által vígasztal, hit által áll mellettünk és érezteti velünk atyai szeretetét.
"Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán." Én arról a valakiről beszélek, akinek neve a legnagyobb név. Ennek a szeretetnek a látásához le kell mondani a pénz szeretetéről.
Ámen.