Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap
Szentendre, 2014. szeptember 7.
/Rm 3, 28-31/
EÉK 45, 9, 431, 312, 12
Horváth-Hegyi Olivér
Nyitás
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Ellentétben az elmúlt évezredek korszakaival a borzasztóan elfoglalt emberek Európában a civil életben egyre kevesebbet beszélnek arról, hogy ki kerül a mennyországba. Persze a templomok falai között, vagy éppenséggel a média csatornáin keresztül mindenkinek természetes, hogy a papok, lelkészek témává tesznek olyan komoly gondolatokat, mint a megigazulást, bűnbocsánat, örök élet.
Pál apostol Rómába készül. Istennek terve van vele a birodalom közepén a tudatlan nép körében. A kor szokásainak megfelelően az apostol beharangozza magát. Krisztus nevében levelet ír azoknak, akikhez küldetése van és levelében néhány alapvető teológiai gondolatot ír le. Ezek között találjuk az igehirdetési alapige négy versét, ami az Istenhez jutás feltételrendszeréről szól.
Isten embere a pogány világhoz igazságosan közeledik. Nem is tehet másképp, hiszen Jézustól ezt az alapot kapta. Mind a zsidók, mind a politeista vallású polgárok előtt tisztázza Isten valódi arcát. Óriási jelentősége van ezeknek a mondatoknak, ami máig hat és eligazít bennünket. Ezért mondjuk: Isten igéje örökérvényű. Mert a bűn tekintetében mindegy, hogy valaki zsidónak, kínainak, muszlimnak vagy keresztyénnek születik. Mindegy, hogy valaki ismeri-e a törvényt, vagy sem.
A törvény által úgysem tudjuk Isten közvetlen szeretetét megtapasztalni, sem őhozzá eljutni. Nem azért, mintha a törvény rossz lenne. De a törvény nem való másra, mint megmutassa, miben cselekszünk, vagy látunk helytelenül. Úgy, ahogy a közlekedési szabályok bizonyos korlátokat szabnak, védenek, baleseteket előznek meg. Képzeljük csak el! Ha mindenki betartana minden egyes KRESZ szabályt, nem lenne szabálysértésből elkövetett baleset, közlekedési incidens. Minél többen hágják át ezeket a paragrafusokat, annál nagyobb az esély a koccanásra, gázolásra, karambolokra és a tragédiára.
A KRESZ viszonylag egyszerűen betartható szabályaival szemben a Bibliában lévő törvényeket képtelenek vagyunk betartani. Bármilyen elhatározottak vagyunk, bármilyen figyelmet szentelünk akár a Tízparancsolatra, akár a jézusi nagy parancsolatra, bizony hamar elbukunk. Isten nem is azért adta a törvényt, hogy kiválóbbnál kiválóbb gyermekei töltsék meg a földet, a tökéletességre igyekvők versengjenek egymással, így motiváltak legyenek a jó cselekvésében.
Nem azért kaptuk a törvényt, hogy ki így, ki úgy, de megközelítse a mennyei rend által felállított etalont, és mint a nyelvvizsgán, egy bizonyos hibahatárig elnyerjük a "megfelelt" vagy "átment" minősítést. A törvény csupán tükör. Ha nem tartjuk be, annak következménye koccanás ember és ember, Isten és ember között. Egy leírása annak, hogy mi mindennek a következménye az, hogy Istentől távol kerülünk és bűnben élünk. Tehát mégis csak bűnmegelőző funkciója van. Ám a törvény betartása által, mivel képtelenek vagyunk betűről betűre megtartani, nem nyerjük el Isten kegyelmét. Luther Márton erről így ír: "A parancsolatnak nem is egyéb a rendeltetése, hanem, hogy az ember meglássa benne jóra való tehetetlenségét s megtanuljon önmagára nézve kétségbe esni. …Ekkor jön aztán a másik ige, hogy higgy a Krisztusban. … Ha hiszel, úgy mindez máris a tiéd." (Luther: Jer örvendjünk keresztények, 1995, 71.o.)
Milyen elgondolkodtatóan fogalmaz nagy teológusunk. A törvény célja, hogy kétségbe essünk. Jól mutatja ez a szó, mi kell az Úristen előtti térdepeléshez. Boldog az, aki kétségbe esik saját maga gyarlósága miatt, mert ő már akár örökölheti is Isten országát. Ezért nem állják meg helyüket azok a gyakran elhangzó mondatok, hogy "ő jó ember volt, biztos a mennyországba jut" és ez sem: "sokat tett az egyházért, mindig a templomba ült, Isten nyugosztalja, nem aggódom felőle, ő már biztos odafenn van".
Lehet valaki aranyember, vagy áldott jó ember, aki mindig csak azt nézte, hogy a másiknak mi a jó, örök életet nem ez alapján fog kapni. "Hit által igazul meg az ember" ami nem csak a lutheri teológia egy ésszel nem igazán felfogható alaptétele, hanem Pál apostolé, aki pedig Istentől kapott felhatalmazást ennek kimondására.
Luther legfontosabb felismerését a nagy Római levélből merítette, ezért is fogunk az idén bibliaóránkon az Asztali beszélgetésünkön ezzel az irattal foglalkozni.
Egy evangélikus számára kikerülhetetlen és tanulni való igazságok ezek. Hogy a dicsekvés és a keresztény erények, jó tulajdonságaink, szerencsés személyiségünk feletti ujjongás helyett, amikor csupán felülről kapott ajándékokról beszélünk hálaadás legyen bennünk. Hogy a törvényt szeressük meg, mert nélküle sötétben botorkálunk, nem igazán tudjuk meg, mi a helyes és mi a helytelen. Hogy nem az számít, mi mit teszünk azért, hogy halálunk óráján békességben távozzunk oda, ahol színről színre láthatjuk őt örökkön örökké, hanem csak az számít, ő mit tett ezért. Fiát küldte el, Fiát engedte meghalni és Fia, Jézus halála miatt bocsátott meg nekünk mindent. Hiszed-e ezt? Én hiszem. Hiszem, hogy ha isten szemével nézek magamra, nem vagyok tiszta. Hiszem, hogy egyedül, magamtól nem tudnék ebből az állapotból kijutni. Hiszem, hogy bár méltatlan vagyok a hófehér ruhára, megtérésem, előtte való megállásom, bűnbánatom, ami az ego miatt sokszor nem könnyű mégis a kegyelem visszhangjára talál.
Ebben a helyzetben vonulunk együtt, mint Isten népe. Versengés nélkül, egyik bűnös a másik bűnös kezét fogva, bíztatva egymást hitünk által, mint testvér a testvérrel. Ez ennek a gyülekezeti közösségnek a lényege. Ezért hívlak titeket vasárnapi istentiszteletre, ezért szervezünk közösségeket, ezért beszélgetek veletek, ezért dolgoznak a hitoktatók, ezért megyünk kirándulni, ebédelünk együtt, ezért adakozunk együtt, ezért segítjük az óvodánk életét, ezért látogatjuk meg egymás, amikor beteg van közöttünk, mert életünk sok-sok területét meg szeretnénk egymással osztani. Akik kegyelmes Isten visszhangját együtt halljuk, együtt is értjük meg ezt hétről hétre: hit által vagytok az enyémek és az enyéim ott lesznek, ahol én vagyok.
Tökéletes gyülekezet vagyunk? Egyáltalán nem. Itt mindig minden flottul megy? Sokat hibázunk. Fel lehet ránk nézni? Nem érdemes. Csak arra érdemes tekintenünk és csak arra érdemes mások tekintetét fordítani, akire mi is felnézünk, akiről mi is beszélgetünk, aki miatt olyan jó ebbe a gyülekezetbe járni, akiben hiszünk: a Krisztus Jézusra.
Ámen.