Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap
Szentendre, 2014. augusztus 17.
/Lk 12,42-48/
EÉK 57, 7, 395, 439, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Helyeden vagy!
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim a Krisztusban!
Lehet-e lazítani egy keresztyénnek? Van-e olyan időszak, egy-egy este, vagy néhány nyári hét, jeles nap, ünnep, amikor Isten is szabadságra megy, és kicsit lazábban tekint ránk, inkább, csak ügyeletet vállalva? Ha van és miközben a többiek szüneteltetik keresztyénségüket valaki Isten földi irodáiban túlórát vállal, nem megy szabira, vajon a jutalmában meglátszik-e majd?
A tanítvány Pétert ilyen kérdések feszítik. Van-e Isten országát építők körében kisfőnök, a tanítványság életpálya modellje hogyan néz ki, előléptetésre, kinevezésre számíthatnak-e?
Jézus példázattal válaszol. Ha egy ház ura messzire megy és egy szolgát kinevez, aki őt helyettesíti, kétféleképpen élhet ezzel a kiváltsággal. Vagy végzi a rábízottak irányítását szolgai lelkülettel, megállás nélkül ad, vagy azt gondolhatja, hogy most aztán ráér, gátlástalanul élvezheti a világ összes élvezetét, mert neki most ez jár, hatalmaskodhat, mások fölé emelkedhet. Az első esetben okos sáfárként, vagy ahogyan más fordításban találjuk, okos gondnokként viselkedik, a másodikban gonosz szolgaként. A példázat szerint az első esetben a szolga még több feladatot, még nagyobb felelősséget kap majd ura megérkezésekor, a második esetben csúnya sorsa lesz, kivettetik és nem lesz többé köze urához.
Jézus - ismerve az emberi természetet - látta, hogy a születő egyházban probléma lesz a hatalom kérdés. Isten Fiára, mint a világmindenség urának gyermekére tekintünk. Amikor ő eltávozik ebből a világból, bizonyos értelemben valakire át kell ruháznia hatalmát, ami a legnagyobb hatalom. Tanítványokat, szolgálattevőket választ, akik az evangéliumot, mint lelki táplálékot viszik az emberekhez, hogy megismerjék Jézus Krisztust.
A példázat szerint nem az a fontos, mit tesz egy tanítvány és mennyi hatalmat kapott urától: egészen kicsit és csak részben látja a kereszténységet, vagy egy egész közösséget, emberek lelkét, a gyülekezet életét látja át és teszi a dolgát, hanem az elköteleződés és az identitás. Szolgának éli-e meg önmagát, vagy sem. Tudja-e Péter, hogy ő akkor is azt a feladatot kapja, amit eddig, ha már mennybemenetel után nincs velük Jézus? Kár lenne ugyanis, hogy ha az Istentől kapott hatalom a fejébe szállna. Hány és hány Péter utódja esett ebbe a hibába!
Pápák sora, de püspökök, lelkészek, tanítók, hittanárok, szolgatársak, presbitériumok, országos egyházak gondolták, hogy ők nagyobbak annál, aki elküldte őket. Az egyház mindig akkor hanyatlott és vált áldatlanná, amikor vezetőik és szolgálattevők gonosz szolga módjára visszaéltek azzal a felfoghatatlan, de mégis közvetített hatalommal: az oldás és kötés hatalmával a bűnbocsánattal, a hitet ébresztéssel, az emberek meggyőzésével, az egyház építésével, amit Istentől közvetlenül kaptak a Szentlélek által.
Jézus Pétert és a többi tanítványt biztonságba akarta helyezni. Ha tudják Uruk akaratát és követik azt, boldog és kiszámítható életet élhetnek azzal együtt, hogy ez nem feltétlenül könnyű és sikeres. Ezt a gondolatot bátran vegye mindenki magára. Onnantól kezdve, hogy ismered az Urat, akit nem szolgákon keresztül ismersz, és nem csak távolról, hanem személyesen, sokat akar rád bízni, mert tudja, hogy hű és okos sáfár vagy, önmagadra találtál. Aki nem tudja, hogy Isten szerint mi a dolga ebben a világban, kivel kellene élnie házasságban, milyen munkát kellene végeznie, hogyan kellene nevelnie gyermekét, melyek élete rangsorai, mi a fontos egy héten, vasárnap, és mi nem az; aki maga találja ki a maga életét, önmegvalósít és maga építi fel a kis birodalmát, olyan szolga, akire nem hogy nem bíz semmit Ura, hanem a példázat szerint sok verést kap.
Kicsit durvának találom kimondani egy igehirdetésben, de talán ezek a pofonok az élettől? Azok a dolgaink, amelyek nem működnek még akkor sem, ha mesterségesen akarjuk életben tartani?
Egyik unokatestvérem egy izzókat gyártó cég fejlesztő mérnökeként a biztos állását otthagyta és egy családi vállalkozásba kezdett, ahol nem lehet tudni, ki tudja-e termelni fizetését. Mindenki csodálkozott ezen mindaddig, amíg el nem mondta, hogy Istentől azt az útmutatást kapták több konkrét igén keresztül, hogy inkább a családdal töltsön több időt és válasszon más munkát. Miután ezt elmondta, a barátok és rokonok egy része még jobban csodálkozott, mert nem ismerik Istennek ezt a féle vezetését, akik pedig maguk is így élnek Istennel, mindent megértettek és egyet is értettek.
Még egy családi példa eszembe jut. Áron öcsém többször helyettesített a gyülekezetben. Püspöki titkárként öt éve szolgál dr. Fabiny Tamás püspökünk mellett. Szeretik és szereti, amit csinál. Jövő héten egy nógrádi kis faluba megy, Sámsonházára beosztott lelkésznek. 270 fő lakik a faluban, ebből 170 evangélikus, aki töredéke templomba járó hívő. Pásztó is hozzá tartozik. Sokáig töprengtünk ezen a döntésükön. Isten útjait csak az érti meg, aki közvetlenül őt kéri, szolgaként mindent elfogad, még a világi szemmel kevesebbet, visszalépést, kedvezőtlenebbet is.
De említhetnék olyan esetet, amikor valaki egy minisztériumból megy el és lesz egy kis óvoda gazdasági vezetője, mert az imaháttér, egy ember élete és egy intézmény élete valahol Isten kezében összefonódik.
Jézus vágyott arra, hogy titkait megismerjék tanítványai, hogy már ne csak példázatokban kelljen beszélni, hanem nyíltan. Azért jött a földre, hogy megváltson bennünket a rossz és bűnöktől hemzsegő életünkből és megtanítson bennünket az ő Atyjának akaratára hangolni.
Hogyan sikerült ez nálad eddig? Ha a vállalkozásodban profilt váltasz, új ötleteid támadnak, kérted-e Isten jóváhagyását, elfogadod-e vétó jogát? Nem akarsz több gyermeket? Vajon ezt Isten is így tervezte veletek? Kérdezted-e őt, kiket szánt nektek, általatok? Valamire felkértek a gyülekezetben. Tudod, hogy sokat imádkozott a lelkészed, a presbitérium, mások. Sejtheted, hogy ez nem egy jó ötletelés eredménye, hanem emberek fölfelé tekintésének egyenes következménye. Mit kezdesz a gyülekezetben azzal, hogy te neked van feladatod, mandátumod, kinevezésed?
"Akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon." Ez ne tartson vissza senkit attól, hogy az Istentől kapott feladatokat vállalja magánéletében, egyházi életében. Mert olyanra vagy alkalmas, amire Isten tett azzá, tehát helyeden vagy.
Ámen.