Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap
Szentendre, 2014. augusztus 10.
/Jn 8,37-45/
EÉK 254, 8, 296, 238, 260, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Normális

Keresztény Gyülekezet, Testvéreim a Krisztusban!

Egy hete nyári szabadságunk alkalmával a balatonszárszói evangélikus üdülőben vasárnapi istentiszteleten találkoztunk egy gyülekezeti családdal, akik épp szárszói vakációjukat töltötték valahol. Olyan "normális" volt ezt a mondatot hallani: "Úgy terveztük, hogy vasárnap délelőtt itt kezdünk, aztán a szomszéd faluban meglátogatjuk barátainkat és strandolunk egy nagyot."
Ma reggel kaptam egy emailt: "Ne haragudj, ma sem tudunk templomba menni, mert hétvégére leugrottunk a Balcsira, még nem tudom, mikor jutunk el legközelebb."
A családi kör már hallotta azt a példát, hogy a matematikában a normális nem más, mint ami a föld felszínére merőleges.

Megszívlelendő. Talán számunkra is az a normális, ha két lábbal a földön állva egyenesen felfelé tekintünk? A normális, hogy keresem Isten tekintetét, szavát, nem normális, ha csak vízszintesen szemlélem a többi embert, ha csak a földi dolgok keltik fel az érdeklődésemet? Ki a normális?
Amikor Jézus ellenségeivel beszélget, két csoportot említ. Akik szívesen hallgatják őt (minden igeolvasás után idézünk: "Boldogok, akik hallgatják és megtartják isten igéjét.") és akik nem szívesen hallgatják. Vannak a fölfelé tekintő típusok és vannak az egyenesen, egy síkba nézők. Az Isten gyermekei és az ördög fiai. Az istentiszteletekre, igei alkalmakra, asztali beszélgetésekre, lelkigyakorlatokra szívesen járók és a többiek.

Luther Márton egyik prédikációjában kikel magából: "... bizony nem szép tőlük, sőt, aligha vannak Istentől, ha rendre elmulasztják a prédikációt, vagy ha mégis meghallgatják, nem sokat tanulnak belőle. Hányan változtatják meg erre a magatartásukat? A legtöbben félvállról veszik a dolgot, és így felelnek: Minek nekem prédikáció? Tudom én magamtól is, amit tudnom kell! ... Ezzel szemben akkor vagyunk Istentől, ha fülünket jól használjuk: ha szívesen hallgatjuk az igehirdetést, és nyitott szívvel fogadjuk a dorgálást is, ha vétkezünk. És ha Istentől vagyunk, a nyelvünket is csupa jóra használjuk: segítségével imádkozunk, prédikálunk, tanítunk és vigasztalunk. Fülünk és nyelvünk tehát akkor van Istentől és akkor jó igazán, ha Isten tetszése szerint élünk vele." (Az Evangélikus Élet Vasárnap igéje rovatában a teljes idézet olvasható.)

Jézus a rá támadók felé keservesen mondhatta: "az én igémnek nincs helye bennetek" (37.v), de nem mondott le róluk azzal, hogy szembesítette őket. Ábrahámra utal, a zsidó nép ősatyjára, akinek hite ott kellene, hogy ezeknek a férfiaknak a szívében viruljon. Mi közötök az én gyermekemhez, Ábrahámhoz, ha hitetlenek vagytok? Nem tőle jöttök, nem vagytok örökösei, más lélek lakik bennetek. És Jézus elkezdi mondani, hogy ő az Atyától jött, Ábrahám Istenétől, rokoni kapcsolata az Atyával nem kérdés, Isten Fia ő, aki az ő gondolatait szólja 30 éves kora óta nyilvánosan is.

Ezt a hangot nem csak Jézus korában, hanem ma is sokan el akarják némítani. Egy orosz-ukrán helyzet csak akkor alakulhat ki, ha százezrek és milliók élnek Isten igéje nélkül. Háborút, hova tovább harmadik világháborút csak az akarhat, aki az ördög fia. Tegnapelőtt az iszlamisták elfoglalták Irakban legnagyobb keresztény városát, Karakost és keresztényekre vadásznak. A kilőtt keresztény templomok helyén 6-8 méteres mély gödrök tátongnak.
Vajon melyik európai ország határánál állnak meg? Vagy meg sem állnak, mert mi, keresztyének útba vagyunk nekik? Jézus szava fegyverrel elnémítandó? Az ő eszközei nem a mi eszközeink. Szemet szemért, fogat fogért, az embergyilkosság helyett Jézus az igazság elvét hozza el, amit a békességben, a mennyből magával hozott szeretetben élt meg. Az igazság az, hogy az ördög hatalmát nem úgy tudjuk megdönteni, ahogyan ő dönti meg Krisztus földi uralmát. Ő, ahogy Jézus nevezi, hazug, a hazugság atyja. Téged is és engem is becsap. Ez ellen nem lehet másképp védekezni, mint Isten igéjével, ami eligazít.

Olyan sokan jönnek hozzám kérdésekkel. Tegnapi példa. Esküvő utáni fogadáson egy 35 év körüli asszony kérdezi: Mit tegyen? A férje most hagyta el, de még nem adta be a válópert. Mondtam neki, hogy én nem tudom és nem is akarom megmondani mit tegyen, vagy mit ne tegyen. Istennek van válasza. Segítek meghallani, de ennél többet nem tehetek. Találkozni fogunk, sok múlik az ő fülén.

Egy másik példa. lakóotthonban lakik egy barátok, halmozottan hátrányos helyzetű. Becsapták, talán nem vették komolyan, hogy már beleélte magát a változásba. Nem tud elköltözni és egy önállóbb életet kezdeni. Sírva hívott fel. Most ez mi, Olivér, mondd meg nekem! Összetört és csüggeteg volt, teli indulattal és bosszúvággyal. Várj egy kicsit, mondtam neki, te még nem tudod, hogy Istennek mi volt ezzel a célja, mert ehhez kicsi vagy. De ez nem baj! Várj és figyeld mit mond.

"Hallani sem bírtátok az igémet." - mondja Jézus. Érdemes magunkba nézni és végiggondolni, hogy Jézus örök érvényű szavai hogyan hatnak ránk a mai valóság kontextusában.

Evangélikus himnuszunkban, Az erős vár a mi Istenünkben Luther énekének utolsó versszakában kő keményen elénk állítja ezt az isteni igazságot: "Az ige kőszálként megáll, megszégyenül, ki bántja."
Hogy merném nem hallgatni az igét? Hogy merném nem olvasni a Bibliát? Már hogy merném kerülni az igei alkalmakat? Bátorságot csak az ördög ad ehhez.

A megvető példázatában Jézus végigsorolja Isten igéjének sorsát. A példázat szerint az elvetett mag ritkán kerül jó földbe, de akkor százszoros termést hoz. Te vagy a föld. Művelt, vagy műveletlen, kemény, vagy befogadó, gazos, vagy gyomlált, köves, vagy termő, madár csipegette, vagy fokozottan védett terület.

Isten azt akarja, hogy az életünk át-meg átjárt legyen az ő szavaival, nem csak itt bemenjen, ott meg kijöjjön, hanem bent is maradjon.
Jézus nem az ellenséged. Ő a barátod. Keresztségedben Isten gyermeke lettél, ahogyan ma a 6 éves Annabell is az lett. Ezt csak akkor veszted el, ha nem őrá hallgatsz, de akkor elveszíted. Nem jó nem Isten gyermekének lenni. Marad Jézus barátja, Isten gyermeke, maradj normális, aki két lábbal a földön állva fölfelé éled az életedet Istenért, emberekért, no meg önmagadért.
Ámen.