Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap
Szentendre, 2014. július 13.
/Mt 7,12/
EÉK 63, 8, 474, 459, 293
Horváth-Hegyi Olivér
"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük."
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim a Krisztusban!
Nem tudom ki hogy éli az életét. A posztmodern nyugati ember élményember egyre magasabb ingerküszöbökkel. Számára leginkább az létezik, amin ő maga ment keresztül, emészthetetlenül sok dolog történik vele, felfoghatatlanul gyorsan változnak körülményei, amire legalább ilyen gyorsan kell reagálni, különben lemarad és hátrányt szenved a többiekhez képest. Egyszerre éhezik az élményre és vágyódik a csendre. Egyszerre kell neki minden és éli meg egyre aggasztóbb hiányait.
Ebben a gyorsfolyású korban roppant nehéz azon töprengeni, kinek mire lehet szüksége. Saját igényeit sem látja jól, annyi van, hogy látná a másikét? Ha listákat készítene, kinek mi a vágya, és megpróbálná teljesíteni azokat, abból csak kapkodás lenne és végül egy teljesíthetetlen program. Ezért is olyan fontos, amit Jézus mond: nem azt kell lesni, kinek mire van szüksége. Más utat mutat.
Jézus a Hegyi beszédben számos olyan tanáccsal lát el bennünket, amely azóta megváltoztatta a világot. Az egyik ilyen változást épp a mai röved ige, az un, aranyszabály hozta el. Nem erkölcsöt prédikál, hanem a szeretet törvényét bontja ki: "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük."
Úgy is mondhatnánk: pontosan tudod, mit kell tenned.
A szeretet képes lemondani magáról és kilépni saját köréből. A szeretet nem tükörbe néz és magát vizsgálgatja, nem is lógó orra, depressziósan lefelé töpreng, hanem nyitott szemmel jár. A szeretet kapcsolatban van környezetével. A szeretet érzékeny másokra. A szeretet épp ezekért felismeri a másik szükségét. A szeretet képes kezdeni valamit mások nyomorával, kérdéseivel, elhagyatottságával, félelmeivel, nyomorúságával, mert jól ismeri ezeket. A szeretet empatikus, beleérző, a másik helyébe tud kerülni, képes szenvedni a másikkal, képes hordozni a másikat. A szeretet.
Jézus legnagyobb szava. Nem etika, nem moralizálás, nem humanizmus. Jézusnál a szeretet ennél jóval több. Annyival több, mint amennyivel több az immanensnél a transzcendens, az eviláginál a túlvilági, a jó cselekedetnél Isten cselekvése.
Miről szól ez a mai ige?
Jézus a Hegyi beszédben ezt megelőzően az imádságról tanít. Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. (7.v.) Ez nem az egészségünkre, nem az új autónkra, egy állásra vonatkozik: kérjetek anyagi jólétet és adatik nektek, keressétek a boldogulásotok és megtaláljátok, zörgessetek másoknál és megnyitják előttetek a Kánaánt. Előbb adj Uram, nekem egészséget, biztos jövedelmet, sok szabadidőt, aztán befizetem a tizedet, elmegyek meglátogatni valakit, vállalok valami kis önkéntességet a gyülekezetben. Csak abból tudok adni, amit adsz nekem, halmozz el és bőven lesz másoknak is! Áldj meg, aztán áldottá teszek mindenkit, akit elémbe hozol! Jézus nem ere gondolt. Aki így imádkozik, így tekint másokra az nem jár jó úton. Az imádkozó ember első lépésében Istent magát kéri el. Adj nekem új szívet! Második lépésként ad. Limit nélkül.
Úgy ad, ahogyan azt az aranyszabály mondja. Ami neked jó, az másnak is jó. Add oda a másiknak, amid van, had vegye el! Jézus sem tartotta meg magának az életét, sőt a tanítványokat is erre tanította. Ha önző lett volna, nem lett volna megváltás. De önmagát adta. Add te is önmagadat. Hidd el, szükség van rád. Szükség van a jóindulatodra, tehetségedre, szükség van az áldozatkészségedre, a füledre, hogy hallgass meg valakit, a kapcsolataidra, hogy segíts a bajban lévőn. Akkor is szükség van rád, ha te magad szorulsz segítségre. Akkor is mozdulj meg mások felé, ha épp te várod, hagy mozduljon már valaki feléd, karoljon már fel valaki, törődjön már végre ez a világ veled is. Ha a két mások felé nyújtott kezedből már mindent elvettek, akkor üres kezeid imára kulcsolódhatnak. Kérj és Isten pazar módon segít neked. Az önzetlen ember kedves Isten előtt. De előbb nekünk kell odalépnünk, előbb nekünk kell adnunk.
Valaki egyszer azt írta, hogy ha Isten színe elé jutunk, nem azt fogja megkérdezni tőlünk, hogy miért nem lettél Messiássá, vagy miért nem találtad fel a rák ellenszerét, miért nem állítottál meg egy háborút. Csupán annyit fog kérdezni: Miért nem lettél te te? Miért nem váltál azzá, aki lehettél volna?
Ezt én szeretném megfordítani és evangéliummá tenni. Arra vágyom, hogy akik rendszeresen hallgatjuk igéjét és cselekedjük, azt hallhassuk tőle, hogy bár nem voltál messiás és nem változtattad meg ezrek életét, de te voltál te. Én ilyennek terveztelek, ilyennek akartalak. Hallgattál rám, figyeltél engem, te nekem egy sikertörténet vagy!
Istennek konkrét terve van veled. Te akkor leszel az Isten által kitalált te, akkor válsz azzá, aminek Isten látni szeretne, ha azt cselekszed, amit szeretnél, ha az emberek veled cselekednének. Isten világa nem fantasy. És ezt olyan sokan nem értik meg! A szeretet aranyszabálya szerint éljünk! Ha sikerül, remek kis életünk van! Amikor kérés nélkül is megteszem azt, amit a másik szeretne, amikor nem várok viszonzást, nem ismerem az érdekből jót tenni, nem vagyok hajlandó valamiért viszonzásul elfogadni valamit, krisztusi életet élek.
Jézus az aranyszabály előtti részben ezt mondja: "Ha ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermeketeknek, mennyivel inkább ad jókat a ti Mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle." (11.v.)
És folytatja: Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek ti is úgy cselekedjetek..." Ad nekünk az Atya még többet és jobbat is, mint amit valaha elképzeltünk volna magunknak, de előbb élj másokért! A főénekben énekeltük Scholz László énekében: "Ki önmagában kíván meglenni – álmot űz." (EÉK 474,2)
A római levélből hallottuk, ahogy Pál apostol kifakad: "A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését." (Róm 8,19) Borzasztó lenne a világ keresztények nélkül. Az élő hitűekre gondolok. Akik az aranyszabályt nem számításból, hanem Krisztusból eredően tartják be. Nem azért, mert kell, hanem mert nem tudnak másképp gondolkodni, tenni.
József példája is ezt mutatja. A testvérei gonoszul kútba dobták aztán könyörületből eladták egy karavánnak, hadd éljen egy darabig rabszolgaként. De József megtapasztalta Isten hatalmát, amikor az álomfejtésekben vele volt, még a börtön sötétségéből is kihozta, ezt a lelkileg összetört embert megerősítette, aki végül a fáraó udvarában szerzett befolyását nem gyilkos testvérei ellen használta, hanem az ő megsegítésükre. József az aranyszabály szerint cselekedett. A testvérek ott könyörületet kívántak, hát megadta nekik. Búzára és biztonságra volt szükségük a 7 szűk esztendőben, József erről is gondoskodott. Nem bűnüket nézte, nem gondolt vissza arra az embertelen tervre, hanem nagylelkű volt, mert Isten nagylelkűvé tette.
A gyülekezetben is lehetsz nagylelkű, bár ellenségeid talán itt nincsenek. Aki kitolt veled a munkahelyen, annak is mondhatod: "Te rosszat terveztél ellenem, de Isten terve jóra fordította azt." (1Móz 50,20) Ne félj, nem állok bússzút, hanem ide figyelj! Segítek neked. Én is ezt várnám, nekem is most ez lenne jó. Ha a barátod cserben hagyott, nem hívott, amikor nagy szükséged lett volna rá és most ő van bajban, ne dacolj vele, ne keményítsd meg a szívedet. A hét igéjét együtt olvassuk az útmutatóban: "Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be Krisztus törvényét." (Gal 6,2)
A két héttel ezelőtt kezdődő piliscsabai csendeshéten egy külföldi konferencia miatt nem tudtam végig részt venni. Amikor visszajöttem, egy igés lap volt a lelkészi hivatalban az asztalomon, amit onnan kaptam (Gondolom Lekeny János bácsi volt a postás). "Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened." Gondolkoztam, hogy miért kapok én ilyen igét. Lelkészként mást nem teszek, mint a saját és mások szívébe rejtem az ő beszédét. Aztán elkezdem a vasárnapi igehirdetésre készülni, elolvastam az alapigét és megértettem az igés lapot, de már a második mondatrésszel együtt. Hogy ne vétsek Isten ellen, egy aranyszabály gondoskodik rólam. Gondolom nem csak rólam. Ez is összeköt bennünket – Krisztusban.
Ámen.